ALEF
Lássuk
csak: ez a héber ábécé első
betűje, az ALEF →
א
Ha
átmegy az e-mailen, az már jó jel.
(A
gyakran emlegetett „ivrit”
nem más, mint a „héber” – héberül. Ráadásul nőnemben,
mert a nyelv az ivritben –
avagy a héberben – nőnemű.)
BET
Ez
pedig a második
betű,
a BÉT →
ב
Egymás
mellé írva máris értelmes szót kapunk:
áv
– אב,
vagyis apa
(jobbról-balra olvasva, ez vastörvény a héberben)
De
ha megfordítjuk a két betűt
– természetesen
ismét jobbról-balra olvasva – , akkor is értelmes szót kapunk:
בא
– bá,
azaz “jön”
Az
Alef hangtalan, és általában magánhangzót jelöl: az Áv és a
Bá esetében pl. az Á-t.
A
BÉT többnyire B hangot jelöl, de lehet “VÉT” is, ekkor V
hangot jelöl,
pl:
תל
אביב
=
Tel Aviv.
Itt mindkét előfordulásában
V-t jelöl.
MEM
A
következő
betű (nem a héber
ábécé sorrendjében) a מ
MEM betű,
amely az M hangot jelöli.
Ám,
mint feljebb említettem, néhány héber betűnek
van „rendes”
és van „vég” alakja, vagyis olyan változata, amely csak a szó
végén áll.
Ez
a מ
betűnél
a ם.
(MEM
SZOFIT, vagy vég-MEM; szof = vég; az -it a nőneműséget
jelző
végződés;
róla lesz még szó.)
További
idegőrlő
bonyodalom: a héber
írás nem jelöli a magánhangzókat, csak a mássalhangzókat.
A
magánhangzókra – Á, E, É, I, O, U és az alig hangzó SVÁ –
csak utalnak más betűk.
A
héber nyelvben
nincs a magyar A-nak megfelelő
zárt hang, csak
nyílt Á.
Az
Ö-Ő
és az Ü-Ű
hangok is hiányoznak.
Az említett, „SVÁ”-nak nevezett rövid magánhangzót magyarul
hol Ö-nek, hol E-nek írnak át. A hangzás valahol a kettő
között van.
A
magánhangzókat pontok és vonalkák pótolják a szövegben.
Pótolják, írom, mert ezeket jóval a bibliai idők
után, valamikor a
VIII. században kezdték alkalmazni, amikor Izrael népe már teljes
egészében elkerült a Szentföldről
és vészesen
fogyott a hébert anyanyelvként beszélő
ember, akinek az olvasás
közben még magától értetődő
volt a szöveg
kiejtése.
A
pontozás a betűk
alatt, fölött
vagy belsejükben történik.
Bármely
betű
lehet pontozva.
Például
az Alef: אַ
=
Á, אָ
=
Á (néhol
Ó), אֶ
=
E, אֵ
=
É, אִ
=
I, אֻ
=
U, אֹ
=
O.
Vissza
a betűkhöz:
az „apa” (אָב,
ÁV) után
most már az „anya” szót is le tudjuk írni: אם,
ÉM,
pontozva אֵם.
Ebből
egyrészt látható,
hogy az Alef jelölhet Á hangot is, és É hangot is (és mást is,
majd kiderül ), másrészt az, hogy itt a végbetű
ם-et
használtuk, nem a מ-et
(tehát nem אמ,
hanem אם.)
Közbevetőleg:
a héber nyelv a
maga eredeti, bibliai formájában szerény szókinccsel rendelkezik.
A huszadik században kialakított újhéber igen sok arameus (arám)
szót olvasztott magába. (Az arameus a héberrel rokon nyelv, 2000 –
2500 évvel ezelőtt
a Közel-Kelet
uralkodó nyelve volt, az akkori Izraelben a héber helyett már
anyanyelvként beszélték; a mezopotámiai magaskultúra hordozója
a maga korában gazdagabb és kifejezőbb
volt, mint a héber)
A
mai izraeli gyerekek apjukat אבא
(ÁBÁ,
pontozva אַבָּא),
anyjukat
אמא
(IMÁ,
pontozva אִמָּא)
szóval
illetik. Mindkét szó az arameus nyelvből
került a héberbe.
Utóbbiból látható, hogy az Alef további magánhangzót is
jelölhet, itt pl. az I-t.
Ez
a bizonytalanság a szöveg olvasásában problémát jelenthet: míg
az אֵם
(ÉM)
jelentése anya (a nem becézett forma), míg az אִם
(IM)
jelentése “ha”, “hogyha”.
Mikor
hímnemű
és mikor nőnemű
egy szó a
héberben? Kevés kivétellel egyszerű
szabályok vannak
rá – erről
később.
A legtöbb szó
hímnemű.
A nőneműek az értelemszerűen
nőnemű szavak; rajtuk kívül
az országot, várost, sőt,
az országokat,
városokat jelző
tulajdonnevek és
több szerv, így a nyelv is, és a legtöbb ה-ra
és ת-ra
(HÉ-re és TÁV-ra, ezeket még nem tanultuk) végződő
főnév. Bizonyos
nőnemű
végződésű
szavak rendhagyóan
hímneműek.
Egyelőre
csak annyit, hogy a héber
igék és főnevek
hím- és nőneműek
lehetnek.
A
jelzők a jelzett szó
nemét követik.
Fontos:
a könyvek, újságok pontozatlanul jelennek meg, vagyis a
magánhangzók jelölése nélkül. Bizonyos szavak jelentése így
csak a mondat értelméből
derül ki.
Ugyanezért, valamint a héber nyelv tömörsége okán ugyanannak a
szövegnek a héber megfelelője
rövidebb, mint
pl. a magyar fordítása.
Eddig
három betűt
tanultunk: az א
(Alef),
a ב
(Bét)
és a מ
(Mem)
betűt.
LAMED
Ismerjük
meg a negyedik betűt,
ezt sem ábécé-sorrendjében:
a ל
LÁMED
betűt.
(A
héber
alfabétumnak, azaz „alef-bét”-nek, akár a görögnek,
latinnak, magyarnak stb. határozott sorrendje van. Ezt később
táblázatban
megadom.)
Az
Alef után írva, íme, „megismerjük az Istent”: אֵל
(ÉL)
= Isten.
(Más
kifejezés az Isten fogalomra az „Elohim”)
A
magánhangzók nem-jelöléséből
eredő bizonytalanság
ismét jelentkezik: míg az אֵל
(ÉL)
jelentése Isten, az אֶל
(EL)
a magyar hoz-hez-höz ragnak felel meg.
Az
אַל
(ÁL)
pedig azt jelenti, hogy „Ne”…
A
pontozatlan szövegben – אל
– itt
is csak a környező
szavak által
sugallt értelem dönt, hogy melyikről
van szó.
Sokak
szerint rejtélyes kódok sora lett beleszőve
a héber nyelvbe.
(Az eredetibe, a bibliaiba.) Ennek az egyik tanúsága a sok közül:
ha az Istent jelentő
אל
szó két
betűjét
megfordítjuk →
לא
– a
„NEM”, „NE” szót kapjuk. (Vagyis NE fordítsuk meg az
Istent… )
Ez
utóbbi szónak a kiejtése: LO; pontozással לֹא
(Az
imént tanult אַל
és aלֹא
egymás
szinonímái: rokonértelmű
szavak.)
Bonyolítsunk
még egy kicsit: amint a latin vagy cirill betűs
írásnak, úgy a
héber betűs
írásnak is van
nyomtatott, és van írott változata. Nem enyhít a gubancon, hogy
az írott betűk
zöme nem is
emlékeztet a nyomtatott betűkre.
Csak
ízelítőül:
Izrael
neve nyomtatott héber betűkkel:
ישראל
,
míg írott
betűkkel:
ישראל.
(Még
nem tanultuk minden betűjét.)
Ellentétben
az írott latin, cirill vagy arab írott betűkkel,
ahol azokat egymáshoz
kötjük, a héber írott betűket
külön-külön
írjuk le.
Még
egy szó az eddig tanult betűkkel,
a LÁMED és a BÉT
betűkkel.
Tegyük
őket
egymás mellé:
לב,
kipontozva:
לֵב,
kiejtve:
LÉV. Jelentése: SZÍV.
Írott
betűkkel:
לֵב
(Az
írott betűk
pontozása azonos
a nyomtatott betűkével.
Ám, amint a könyveket, újságokat nem pontozzák, az írott betűs
leveleket sem szokták.)
VAV
Következik
a VÁV. (Továbbra sem ábécé-sorrendben tanuljuk a betűket.)
Alakja: ו.
A
VÁV a V hangot jelöli – de jelölhet O és U magánhangzót is.
Két
dologra kell felfigyelni:
1.)
A magánhangzókat nem csak pontozással lehet megjeleníteni, hanem
bizonyos mássalhangzókkal is: egyikük a VÁV.
2.)
Mint tanultuk, a V hangot a BÉT változatával, a VÉT (pontozatlan
ב)
betűvel
is le lehet írni.
A héber nyelv szabályai döntik el, hol melyiket használjuk (lásd
a magyar j – ly kettősséget).
A
VÁV betű
nevének értelme
is van: horgot, kampósszeget jelent. Talán ez az oka, hogy a héber
nyelv a kötőszó
szerepére jelölte. VÖ (néha U; feljebb említettük, hogy a VÁV
lehet O is, U is) azt jelenti: „és”; „valamint”.
Ha
VÖ, akkor וְ
a
pontozása; ha U, akkor וּ.
Példa:
tanultuk, hogy az „apa” népszerű
héber megfelelője
אבא,
az „anya”
pedig אמא.
Kössük
össze a két szót! „Apa és anya” = אבא
ואמא.
ÁBÁ
VÖIMÁ.
Kipontozva:
וְאִמָּא
אַבָּא.
Írott
betűkkel:
אבא
ואמא
A
VÁV alatt két, egymáshoz képest függőleges
helyzetben elhelyezkedő pont található
(:). Ez a feljebb említett „SVÁ” magánhangzó, amelyet nagyon
rövid Ö-nek, vagy E-nek kell ejteni.
Az
„ÁBÁ VÖIMÁ”-ban az „Ö” a „SVÁ”. A VÖIMÁ „Ö”-je
nem a magyarhoz hasonló nyílt hang, hanem még a rövid ö-nél is
rövidebb, alig hallható hang.
Mellesleg:
tanultuk, hogy az É hangot ugyancsak két ponttal jelöljük a
mássalhangzó alatt, de ezek egymáshoz képest vízszintesen
helyezkednek el (..).
A
VÁV (ו)
írott
alakja (rendszerint enyhén döntött) függőleges
vonal: ו.
A
magyar és a héber nyelv egyáltalában nem rokon, mégis vannak
hasonló, vagy inkább egymásra emlékeztető
szavaik.
Ilyen
a חלום
(חֲלוֹם,
חלום
,
vagyis
CHÁLOM) szó. Jelentése: álom.
NUN
A
következő
betű a NUN, az N hangnak megfelelő betű és
a MEM (מ,
ם)
után
következik, akárcsak a görög, a latin és a magyar ábécében.
A
NUN-nak, hasonlóképpen a MEM-hez, szintén két alakja van.
A
szó elején és közben נ,
szó végén
ן.
Példa:
נא
(NÁ)
= kérem, kérlek, „kéretik”. Kipontozva: נָא.
Az
אנא
(ÁNÁ),
kipontozva אָנָּא
az
előbbinél
hangsúlyosabb kérést jelent.
(A
NUN-ban lévő
pont nem véletlen,
de a köznapi kiejtésben nincs jelentősége.
Nem
úgy, mint a korábban tanult בּ
és ב
esetében,
ahol az előbbi,
belsejében pontot
viselő
betű B hangot, a pont nélküli
V hangot jelöl. Könyvben, újságban a betűk
csak kivételes
esetekben vannak kipontozva, pl. amikor idegen név vagy szó
kiejtését kell pontosítani – a szó szoros értelmében…)
A
NUN végbetű-formáját
az emberi civilizáció egyik legelterjedtebb, héberből
jött szavában
mutatom be. אמן
– ÁMEN.
Írott betűs
alak: אמן.
Azt
jelenti: igaz, úgy van, úgy legyen. Kipontozva: אָמֵן.
(A két
egymás melletti pont a MEM betű
alatt É hangot
jelöl, lásd 2. oldal, fent. Vagyis a szó kiejtése tulajdonképpen
ÁMÉN.)
E
szóval rokon az אֱמוּנָה
– EMUNÁ.
Jelentése: hit.
Az
ALEF alatt látható
ֱ
pont-csoport
egy rövid E magánhangzót jelöl, ellentétben a
„rendes”
(és jóval gyakoribb)
ֶ
E
magánhangzóval.
Ezek
szerint magánhangzó is kaphat „SVA” jelölést.
A
נ
– NUN
betű
szó eleji és
szóközi írott alakja: נ,
míg a
szóvégi NUN – ן
– egy
hosszú, a VÁV-nál (ו)
hosszabb,
lefelé mutató függőleges
vonal: ן.
Míg
tehát az ámen írott alakja אמן,
az emuná-é:
אמונה.
Előbbinél
a szóvégi, utóbbinál a szóközi NUN betűt
használtuk. A szó
eleji ALEF pedig az előbbinél
Á, az utóbbinál E hangot jelöl!
Az
eddig tanult betűkkel
egyre több szót
tudunk leírni.
Például
בן
(בֶּן,
בן)
BEN azt
jelenti: fiú, vagy valakinek a fia.
GIMEL,
DALET
A
következő
két betű
a ג
– GIMEL
– és a ד
– DÁLET.
Írott
formájuk: ג
– a
GIMEL – és ד
– a
DÁLET.
Vagyis
nem hasonlítanak a nyomtatott változatukra.
Ők
szomszédok: a
héber ábécé (vagyis az álef-bét) harmadik és negyedik betűje.
Sorrendben tehát
az ALEF és a BÉT után következnek.
A
két betű
önmagában is
képes értelmes szót alkotni: kettőt
is.
A
גָּד
(GÁD)
– írott betűkkel:
גד
– Jákob
egyik fia, így a bibliai Izrael egyik törzs-atyja (1 Mózes 30:11).
Az igehely tanúsítja, hogy a szó szerencsét is jelent.
A
mai héberben ilyen (szerencse) értelemben alig használatos: a
„mázál” szót használják helyette, ami eredetileg
csillagzatot, állatövet, zodiákust jelent.
Az
ismert „mázál tov” tulajdonképpeni jelentése: „legyen jó
csillagzat alatt”.
Ugyane
két betű
egymás mellé
írva, de fordított sorrendben másik szót ad.
A
דָּג
(DÁG)
– írott betűkkel:
דג
– jelentése:
hal. (Mellesleg a Halak csillagképet is jelenti.)
A
GÁD Gimel-jében és a DÁG Dálet-jében lévő
pontnak a mai kiejtés
szempontjából nincs jelentősége.
A betű
belsejébe tett
pont neve DÁGES, amelynek jelentése hangsúlyozás. Ha szó közepén
álló mássalhangzóban fordul elő,
megkettőzve ejtendő, de erre csak a Szentírás
templomi felolvasója és a rádióbemondó ügyel.
Tanuljunk
még egy állatot: a דֹב
(DOV)
– Írott betűkkel
דב,
azaz medve.
A
Dov nem túlságosan gyakori férfinév is.
Hasonlóan
rövid szó a גַּב
(GÁV)
– írott betűkkel
גב
– jelentése
hát, valakinek vagy valaminek a háta. A ג-ben
lévő
pontnak itt sincs jelentősége.
A
ב
– BÉT
betű
mindkét példában
VÉT, akár az אביב
(Aviv
= tavasz) szó, vagy az ebből
alkotott Tel Aviv (Tavasz Domb) városnév
esetében.
Az
O hangot a bibliai héber nem jelölte. A DOV szót/nevet csak a
DÁLET és a BÉT (VÉT) betűkkel
jelölte és
jelöli ma is, de a pontozás rendszeresítése óta (1100-1200 éve)
a DÁLET bal felső
oldalához
biggyesztett pontocskával jelölni is lehet, bár ebben az esetben a
kiejtés egyértelmű:
nincs más szó,
amit a Dálet és a Bét (illetve Dálet és Vét) betűkkel
ki lehetne fejezni, a pontozásra
tehát alig van szükség.
Az
újhéber nyelvben, illetve helyesírásban az O hangot az előtte
álló
mássalhangzó – jelen esetben a DÁLET – bal-felső
széléhez tett
ponton kívül a mellé írt VÁV betűvel
is kifejezhetjük.
(Ugyanúgy az U hangot is.) A DOV szót tehát leírhatjuk דוב
alakban is.
(דוב).
Ha az
állatról van szó, ma így írják; a férfinevet általában a
bibliai helyesírás szerint, azaz דב
alakban.
*
Izrael
déli harmada a Negev. Azt jelenti: száraz, csapadékszegény föld.
Az
eddig tanult betűkkel
már le is tudjuk
írni: נגב,
NEGEV.
Kipontozva נֶגֶב,
írott
betűkkel
נגב
.
Az egykori
sivatagi “romantika”, a homokdűnék
között imbolygó tevék visszaszorultak a még mindig sátorlakó
beduin kisebbség sátrai köré.
A
teve héberül גמל,
GÁMÁL
(גָּמָל,
גמל).
A Gimel
betű
neve a Gámál
szóból ered (a betűk
nevei és „névadó”
szavaik közti kapcsolatról későbben
szólok.)
Ma
a Negev központja a negyedmilliós egyetemi város, Beér-Séva.
A
Negevet, mint Izraelt általában, autósztrádák, vasúti sínek
hálózzák be, mosávok és kibucok (mezőgazdasági
települések) termelnek szubtrópusi gyümölcsöket. A beduin
lakosság zöme már letelepült, de a sátorban lakó arab gyerek
kezében ugyanúgy csörög a mobiltelefon, mint a beér-sevai Ben
Gurion Egyetem hallgatójának a zsebében (akik között számos
beduin is akad).
Még
egy szép szót leírhatunk az eddig tanult betűk
segítségével:
גן
(GÁN)
– kertet jelent. Kipontozva: גַּן.
(A
Gimel-ben lévő
pontnak itt sincs jelentősége.)
Ugyanez a szó írott betűkkel:
גן.
Jákob
egyik fiának a neve: דן
(DÁN)
– kipontozva דָּן
,
írott
betűkkel
דן
(1.
Mózes
30:6) – és ugyanez a neve a Jordán folyó egyik eredőjének
is, Izrael északi határvidékén. (A skandináv nép nevéhez semmi
köze.)
Az
úr mindenütt úr, még Izraelben is. Úr héberül: אדון,
írott
betűkkel
אדון
(ÁDON).
Pontozva: אָדוֹן.
Ha
ismeretlen férfit szólítunk meg, ezt az אדוני
(אָדוֹנִי)
– ÁDONI
szóval tesszük. Uram. A szó végére került I hang (leírva י,
vagyis
JOD), az egyes számú birtokos jele.
A
hölgyek később
következnek .
HE
Engedjék
meg, hogy bemutassam a héber ábécé, az Álef-Bét ötödik
betűjét.
Ő
a HÉ betű.
Nyomtatott alakja ה,
írott
formája ה.
Igen
fontos szerepe van: egymagában betölti a névelő
szerepét,
akárcsak a magyarban az A. A héber névelő:
HÁ és a ה
betűvel
írjuk le.
Pontozása többnyire הַ,
de lehet הָ
(a
modern héberben ez is HÁ), ritkán הֶ
(HE).
Ez
a változatosság illeszkedési okból van, akár a magyar A – AZ
páros.
Példák:
HÁtikvá = A remény (Izrael nemzeti himnuszának a neve).
HÁolám
= a világ. HÁárec = az ország (és Izrael egyik napilapja), de a
Földet, bolygónkat is jelenti. HÁám = a nép, HÁádon, az úr –
de HECHÁLUC = az első
országépítő
pionírokat
nevezték cháluc-nak; a sportnyelvben a csatárt is így hívják.
Most
pedig írjuk le Izrael legnépszerűbb
királyának a
nevét, amely – akárcsak az Ámen – az egész Földkerekségen
elterjedt.
Ez
a név Dávid, héber betűkkel
דוד
(דוד).
A
VÁV itt kifejezetten V hangot jelöl. Aki jól ismeri a héber
nyelvet, az rátekintésre megmondja, hogy a DVD (DÁLET-VÁV-DÁLET)
betű-hármas
nagy valószínűséggel
Dávidot jelent. (E név héber kiejtésében az Á nagyon röviden
ejtendő,
a hangsúly az I-n
van.)
Kipontozva
a név így fest: דָוִד.
Ám
a pontozatlan דוד
jelenthet
dod-ot is, ami bácsit vagy nagybácsit jelent.
Ez
kipontozva דוֹד.
Hogy
egy adott mondaton belül melyik, azt megint csak a mondat értelme
dönti el. Előfordulhat
mindkettő egyszerre is, akár
egymás után: הדוד
דוד,
azaz Hádod
Dávid, Dávid bácsi vagy Dávid nagybácsi… (הַדוֹד
דָוִד)
A
változatoknak még koránt sincs vége: a דוּד
(DUD)
üstöt, kazánt, bojlert jelent.
Izrael
és a zsidóság közismert jele a hatágú csillag. Sokan hallottak
annak héber nevéről
is: Mágén-Dávid
(מגן
דוד,
kipontozva
מָגֵן
דָּוִד,
írott
formában מגן
דוד).
A
régies, askenázi kiejtés „mógendóved”-ként ejti.
Nos,
a mágén védőt
is jelent, és
pajzsot is.
A
kifejezés jelentése tehát nem „Dávid-csillag”, hanem Dávid
pajzsa.
A
két, egymással fordított helyzetben álló háromszög
ezotérikus-kabbalisztikus magyarázata: a felfelé álló háromszög
talapzata lent van, itt, e világban, csúcsa felfelé, az Istenség,
a magasabb dimenzió felé néző
embert szimbolizálja;
a másik, csúcsával lefelé mutató háromszög alapja „fenn”
van és lefelé tekint: az emberre vigyázó isteni Gondviselést
jelképezi. A kettő
a teljesség
jegyében kiegészíti egymást…
A
védőt,
pajzsot jelentő Mágén
– מגן
szó szoros
kapcsolatban áll a védelmet jelentő
הֲגַנָּה
(HÁGÁNÁ)
szóval. Így nevezték az Izrael Állam megalakulása (1948. május
14.) előtt,
a brit mandátumi
Palesztinában működő
zsidó önvédelmi
szervezetet is: Hágáná. Az állam kikiáltása után ebből
alakult a mai izraeli hadsereg, aminek „Cvá
Hágáná L’Jiszráél” (Izrael Védelmi Hadserege) a neve, vagy
a három szó rövidítéséből
képzett
mozaikszó, a „Cáhál”.
Röviden
visszatérek a הֲגַנָּה
szóra. A ה
betű
alatt egy
ֲ
magánhangzó
van:
Ahogy
a
ֱ
röviden
ejtett
ֶ
(E),
ugyanúgy a
ֲ
rövid
ַ
(Á)
hang.
Eddig
tehát a következő
betűket ismerjük:
A
betű
sorszáma
neve Hangértéke
nyomtatott
alakja
írott
alakja
1.
Alef A, E, É, O, U
א
א
2.
Bét / Vét B, V
בּ,
ב
בּ,
ב
3.
Gimel G
ג
ג
4.
Dálet D
ד
ד
5.
Hé H
ה
ה
6.
Váv V, O, U
ו,
וֹ,
וּ
ו,
וֹ,
וּ
12.
Lámed L
ל
ל
13.
Mem M
מ,
ם
מ,
ם
14.
Nun N
נ,
ן
נ,
ן
Kilencet
a huszonkettőből.
Ezekből
már elég sok
szót és nevet tudunk összerakni.
Álljon
itt az első
ember, אָדָם
– ÁDÁM.
Leírva: אדם.
A
szó jelentése, mint egyszerű
főnév – ember.
A
héber gyakran „ember fia”-ként emlegeti az embert: בן
אדם
– BEN
ÁDÁM, írott formában: בן
אדם.
Egy szóként
ejtendő,
rövid á
hangokkal: “benádám”.
Ehhez
némileg hasonló azאדום
-ÁDOM
szó, magyarul vörös, piros. (אדום)
A
héber hagyomány szerint Isten földből,
éspedig vörös
földből
teremtette Ádámot.
Aדם
(DÁM;
leírva דם)
szó
jelentése: vér.
A
Biblia kapcsolatba hozza a (vörös) földet, az abból teremtett
embert és a vért, lásd 1Mózes 9:5 (“De a ti véreteket, a
melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden
állattól, azonképen az embertől,
kinek-kinek atyjafiától
számon kérem az ember életét.”) vagy 3Mózes 17:11 az áldozati
állat véréről
(“Mert
a testnek élete a
vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy
engesztelésül legyen a ti életetekért; a vér a benne levő
élet által
szerez engesztelést.”)
Figyeljük
meg, hogy
1.
Mind az אדם,
mind az
אדום,
mind pedig
a דם
szavakban a
szóvégi ם
betűt,
és nem a מ
betűt
használjuk, és
2.
A héber nyelvnek van egy logikailag moduláris, „összerakható”
jellege.
Eddigi
tudásunkkal már leírhatjuk az egyik legszebb szót, ami a lélek
csúcsát jelenti: אהבה.
Kipontozvaאַהֲבָה
,
írottan
אהבה,
kiejtve
ÁHÁVÁ: szerelem, szeretet.
CHET
Ezennel
bemutatom a legszebb két betűt.
A
CHET –
nyomtatott alakja: ח,
írott
formája: ח
– a
héber ábécé nyolcadik betűje.
Erős,
torokból ejtett H
hangot jelöl, olyas valahogy, mint amikor valaki indulatos „ach!”
szót mond. A magyarban nincs igazán hasonló, ezért a magyar
anyanyelvű
ember eleinte ezt a hangzót
is a ה
– HÉ
– betűnek
megfelelő hanghoz hasonlóan
ejti.
JOD
A
JOD – Izraelben inkább JUD-nak nevezik – nyomtatott alakja: י,
írott
formája: י,
a héber
ábécé tizedik betűje.
Hogy
miért ez a
legszebb betű-páros?
Azért, mert ők
ketten, a CHET és
a JOD együtt jelentik az Életet. חי
– CHÁJ
– azt jelenti, hogy él. Pontozva: חַי.
Írott
betűkkel:
חי.
Sok
hölgy visel arany חי
– amulettet.
Az
írott JOD egyetlen rövid függőleges
vonal. Rövidebb,
mint az írott VÁV, és harmada a NUN végbetűjének.
Tegyük őket
egymás mellé:
יון
(jobboldalt
a JOD, középen a VÁV, a végbetű-NUN
a bal oldalon).
A
korábban tanult
MEM és az imént tanult JOD betűkkel
már le tudjuk
írni a Közel-Keleten ugyancsak életet jelentő
víz héber
megfelelőjét:
מים
– írott
betűkkel:
מים.
Kiejtve:
MÁJIM.
Az
emberélet egyik kulcsszava: a ילד
(pontozva:
יֶלֶד,
írott
betűkkel:
ילד
– kiejtve:
JELED. Jelentése: (fiú)gyerek.
Ebből
a szóból ered a
יליד
(pontozva:
יְלִיד,
írott
betűkkel:
יליד
– kiejtve:
J’LID vagy JöLID, rövid „svá”-val). Jelentése: született,
születésű,
a ילודה
(
יְלוּדָה,
ילודה
,
születési
arány) és még több szülést, születést, megújulást jelentő
kifejezés.
A
יֶלֶד
(JELED,
gyerek) szó nőnemű
alakja a יַלְדָּה
(JÁLDÁ),
azaz kislány, gyereklány. A Dálet betűben
lévő
pontnak a mai kiejtésben
nincs jelentősége.
A
héber szavak zömét három mássalhangzó és az ezeket „éltető”
magánhangzó
alkotja. A szóképzésre jellemző,
hogy a szavak három
mássalhangzóját, a szó gyökét (fenti példánkban a JOD, LÁMED
és DÁLET betűket,
ill. hangokat) kombinálja.
*
Egy
madár, „aki” egyben próféta is…
A
galamb, a Biblia egyik jelkép-madara, héberül יונה
(JONÁ,
kipontozva יוֹנָה,
írott
formában יונה,
a hangsúly
az Á-n. Pontosan ugyanez a neve a magyar Bibliában Jónás néven
ismert prófétának is. Joná. (Rövid o-val, hangsúly az á-n.)
A
próféta szót is le tudjuk írni az eddig ismert betűkkel:
נביא
,
azaz návi.
Kipontozva: נָבִיא,
írott
betűkkel
נביא.
Ugye,
emlékszünk: a ב
betű
jelölhet B és V
hangot is. Itt az utóbbit jelöli. Az א
(ALEF)
pedig néha hangtalan, mint ebben az esetben. A נביא
szót úgy
ejtjük, mintha נבי
-nak
lenne írva.
Jónás
próféta tehát héberül: יונה
הנביא
(יוֹנָה
הַנָבִיא ;
יונה
הנביא
– Joná
hánávi: a návi előtt
a HÁ névelő
áll; „Jónás,
a próféta”).
*
Eddig
összesen 11 betűt
ismerünk.
Elérkeztünk a 22 betűs
héber ábécé
feléhez.
E
11 közül három rejti a Mindenséget, az Örökkévalóságot, a
múlt, a jelen, a jövő,
tér és idő,
élet és halál,
lét és nem-lét minden rejtelmét.
A
JOD, a HÉ és a VÁV kombinációja Izrael Istenének
(természetesen: a világ Istenének) a leírható, de kimondhatatlan
Neve.
A
Biblia elején, Mózes első
könyvében, a 2.
fejezet 4. versében van először
leírva Isten Neve: יהוה.
Egy JOD,
egy HÉ, egy VÁV, majd ismét egy HÉ. Együtt: JHVH.
Nincs
magánhangzó, így nem tudjuk biztosan, milyen volt a kiejtése,
amikor még állt a jeruzsálemi Szentély. Ott is csak a főpap,
a „kohén
hágádol” ejthette ki, ő
is egyszer egy évben,
Engesztelés Napján, vagyis Jom Kippurkor, a legbelső
szentélyben
(Kódes hákodásim). Hogyan ejtette ki? Nem maradt fenn magnószalag,
de még egy rövidke mp3-as fájl sem… A Szentély 2008-ban immár
1938 éve nem magasodik Jeruzsálemben, a Templomhegyen.
Izrael
népének minden esetre meg lett tiltva, hogy a „Nevet” kiejtse,
akár jó okkal, imádságban is.
Az
Isten-név etimológiájára, szó-értelmezésére a leginkább
kézenfekvő
megoldás a héber
nyelv három idő-segédigéje:
היה
(HÁJÁ)
= volt, הוה
(HOVÉ)
= van, létezik, יהיה
(JIHJE)
= lesz. A Tér és az Idő
Teremtője kinyilatkoztatott Nevével
magába foglalja a kezdet- és vég-nélküli LÉTET. (Újabb tanúság
a héber nyelv modularitására.)
A
legtöbb európai nyelv, így a magyar is, a „Jehova” kiejtést
tette magáévá, ami talán megközelíti az eredetit. A legtöbb
héber imakönyv csak két JOD betűt
tesz ki a négybetűs
Név helyett, így:
יי
és
„Ádonáj”-t olvasnak helyette. (Feljebb tanultuk: az Ádon –
urat jelent.)
A
Négybetűs
Nevet a görög-latin
teológia a „Tetragrammaton” kifejezéssel emlegeti: tetra
görögül „négy”, gramma „betű”.
A héber körülírás
a „hásém hámöforás”, vagyis a „kifejezett Név”.
(A
két szó a HÁ névelővel
kezdődik; az első a jelzett szó,
„A név”, a második a jelző,
„A kifejezett”.
A „hámöforás” Ö-betűje
ismét a „SVÁ”,
alig ejtjük: úgy is át lehetne írni, hogy „hám’forás”.)
A
magyar fordítású zsidó Bibliákban és imakönyvekben az
„Örökkévaló”, a keresztény Bibliákban és imakönyvekben az
„ÚR” kifejezés áll azokon a helyeken, ahol a héber eredeti a
négybetűs
JHVH Nevet használja.
(Az angoloknál a „LORD” szó.)
Vallásos
zsidóknál beszédben a „HÁSÉM”, azaz „A Név” Isten
említésének a módja imán kívül. (Tanultuk: a HÁ a héber
nyelvben a névelő.)
Leírva csak egy
HÉ betűvel
jelölik, utána
egy hiányjel, „aposztrof”, így: ה’.
Példa:
„Böezrát HáSÉM” = „Isten segítségével” (Az „ö” a
Böezrát-ban a feljebb említett SVÁ, vagyis alig hallhatóan ejtik
a „b” és az „e” hangok között: mintegy B’ezrát-ként.
Mintegy megállunk egy pillanatra a B és az E között. A magyar
anyanyelvű
új héber-beszélők
jól hallható
Ö-nek ejtik.)
Más
példa: „Im jirce HáSÉM” = „Ha Isten is úgy akarja” Ezeket
még nem tudjuk leírni, de jegyezzük meg őket:
a héber beszéd
igen gyakori fordulatai! (Ima közben, mint említettem, az „Ádonáj”
járja.)
Kapcsolat
van e négybetűs
Név és Jehuda
יהודה
(magyar
változatában Júda, ugyanennek a névnek a görög változatából
van a Júdás név), azaz Jákob és Lea negyedik fia, Izrael
legtekintélyesebb törzsfője
neve között.
Hasonlítsuk össze: a különbség az Istennév és Jehuda neve
között csak egy ד
– DÁLET
betű.)
A
mai zsidóság
zömmel az ő
törzsének a
leszármazottja. A magyar “zsidó”, az angol “Jew”, a francia
“Juif”, a német “Jude” mind ebből
a névből
származik.
KAF
A
következő
betű a כ
(KÁF).
Ő
is, akár a MEM
vagy a NUN, végbetű-alakkal
van súlyosbítva,
amely így néz ki: ך.
És, ha
mindez még nem elég, kétféle kiejtése van.
Emlékezzünk
vissza, a BÉT-VÉT párosnál tanultunk ilyesmit. Ott, ha pont van
benne, akkor BÉT (בּ)
és B
hangot jelöl, ha pedig nincs benne pont, akkor VÉT (ב),
és V
hangot jelöl.
A
káf szó egyébként markot, tenyeret, és kanalat is jelent.
Nos,
a KÁF esetében is létezik כּ,
ponttal
(tanultuk: DÁGÉS-sal) a közepében, ekkor K a kiejtése. Ha nincs
benne pont (כ),
akkor
CH-nak ejtjük, még erősebb
CH-nak, mint a ח
– CHET
– betűt.
A
szó végi ך
mindig CH,
soha sem K, tehát a ך-ba
nem kerülhet pont, svá viszont igen, így: ךְ.
Aכ
esetében
pontozatlan könyvekben, újságokban itt is csak nyelvismeretére
támaszkodhat az olvasó, hogy vajon K-val, vagy CH-val áll szemben.
Ennyi
betűismerettel
már leírhatjuk
az ember legjobb barátja nevét is.
Ő
pedig a כלב
(pontozva
כֶּלֶב,
írott
betűkkel
pedig כלב)
Kiejtve:
KÉLEV – vagyis: kutya. (A pontozás alapján kelev-nek
olvashatnánk, de az első
szótag
hangsúlyozása miatt inkább kélev-nek hallatszik. A héber
szavaknak többnyire a második vagy harmadik szótagjára kerül a
hangsúly; itt az elsőre.)
Etimológusok
kapcsolatot találnak a לֵב
azaz a
„szív” és a „kutya” szavak között.
(כלב
–
לב;
LÉV –
KÉLEV) Kutyabarátok szerint nem véletlenül. (Macskabarátok még
várjanak.)
Erős
idegzetűeknek elárulom:
van még egy, eddig nem tanult K betű
is.
De
elárulom azt is,
hogy az izraeli „ulpánokon”, nyelvi stúdiókon tanulók a
kettősségeket,
szabályokat, rendkívüli ragozásokat gyorsan elsajátítják, és
fél év múlva már olvassák az izraeli napilapokat, értik a rádió
és a televízió híreit.
A
gyerekek, tizenévesek hetek alatt.
*
Most
pedig két betűt
mutatok be egyszerre. Mind a kettő nagyjából
a T betűre
„hajaz”: az
egyik a „valódi” T, a másik régen egy „pöszítő”
T
hangot jelölt:
úgy ejthették, mint az angol a TH-t. A mai héber kiejtésben
mindkettő
egyértelmű
T.
TET
Az
egyik a TET betű, a héber
ábécé kilencedik betűje.
Nyomtatott alakja: ט,
írott
alakja ehhez némileg hasonló: ט.
A
TET a legritkábban előforduló
betű
az Alef-Bét-ben,
a héber ábécében. Legrokonszenvesebb „fellépése” a טוב
(טוב)
szóban
valósul meg. Jelentése: jó.
TAV
Gyakoribb
a másik, a TÁV, amely nyomtatottan így néz ki: ת;
írottan
pedig ת.
A
TÁV a héber ábécé utolsó, huszonkettedik betűje.
Amit a görög úgy
fejez ki, hogy „Alfától Omegáig” – minthogy ott az Alfa az
első
és az Omega az
utolsó – a héberben a „Méálef vöád táv” szólás járja.
Alef-től
Táv-ig. Az
elejétől
a végéig.
(Tanultuk: a legtöbb ת-ra
végződő
szó nőnemű.)
A
TÁV-ban is
előfordulhat
pont (תּ),
ami a mai
héber kiejtésben nem bír jelentőséggel.
Az
askenázi (európai) zsidóság a pont nélküli ת
betűt
SZ-ként ejtette,
míg a szefárd (Spanyolországból és Portugáliából 500 évvel
ezelőtt
kiüldözött)
zsidók utódai T-nek. Ma Izraelben kizárólag a szefárd kiejtés
az elfogadott: már csak egyes izraeli zsinagógákban és az európai
és európai eredetű
zsidók által
fenntartott tengeren túli zsinagógákban, a Tóra-olvasásnál
„köszön vissza” a régi askenázi kiejtés.
Példaként
szolgáljon a Biblia első
mondata:
„Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet”
a
szefárd, azaz a mai izraeli kiejtés szerinti héberben ez így
hangzik:
„Börésit
bárá Elohim et hásámájim veet háárec”.
Az
Izraelben régiesnek, anakronisztikusnak ható askenázi kiejtés
szerint pedig:
„Börésisz
boró Elajhim esz hásomájim veesz hoórec”.
(Vagyis
egyes magánhangzók kiejtése is eltérő.)
Az
írás ugyanaz a
kettőnél,
csak a kiejtés változó.
Hadd
írjam le az eredeti, héber betűkkel:
בראשית
ברא אלהים את השמים ואת הארץ.
Magánhangzó-pontozással
ellátva:
בְּרֵאשִׁית
בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת
הָאָרֶץ.
(Köszönet
a http://www.kirjasilta.net/tanakh/index.html
finn honlapnak, ahol a teljes Biblia könyvenként héberül,
pontozva megtalálható, letölthető.)
Az
„et” – את
– a
héberben a tárgyrag, mint a magyarban a -t.
A
„há” – ה
– a
névelő
(mintha ez is emlékeztetne
a magyar „a” névelőre).
Most
már leírhatjuk
az „első
héber városnak”
nevezett Tel Aviv nevét is, héber betűkkel.
Íme: תל
אביב (תֵּל
אָבִיב,
תל
אביב).
Az első
TÁV (ת)
betű
alatt az É hangot
jelző
magánhangzó-pontozás
áll (..), de még senkit sem hallottam, hogy a város nevét
„Tél-Aviv”-nak ejtette volna…
Na
végre, itt a macska: חתול
(חָתוּל,
חתול),
kiejtve
CHÁTUL.
Az
állat neve talán a „bepólyált”, „bebugyolált” szóból
ered (mármint a bundájába). Totem-állat lehetett az ősi
Közel-Keleten,
amelynek a valódi nevét ezért nem ejtették ki, ehelyett
körülírták, mint a magyar nyelvben a farkast (elvégre minden
emlősállat
„farkas”, hiszen van farka). Ezt igazolhatja a tény, hogy a
macska, ez a Közel-Keleten ősidők
óta elterjedt
állat a Bibliában sehol nincs megemlítve, neve csak a későbbi
„Misna”
vallásos irodalomban fordul elő.
Az
ehhez hasonló
חִתּוּל
(CHITUL)
szó viszont pólyát, pelenkát vagy egészségügyi betétet
jelent. Ezt a pontozatlan, hétköznapi héberben חיתול-nak
írjuk: a י
– JUD
– betű
különbözteti
meg a חתול-tól,
vagyis a macskától.
ZAJIN
A
ז,
kiejtve
זַיִן
(ZÁJIN)
betű
a héber ábécé
hetedik betűje.
Írott formája:
ז.
Viszonylag
ritka betű.
Nevének az
eredeti jelentése fegyver volt.
A
zsidó ezotérika mindig is az erővel,
sőt, a szerencsével
rokonította.
(A
hetes számnak szinte minden civilizációban varázs-jelentősége
van.)
Küzdjük
le álszemérmünket: a mai héber argó ezzel a „zájin” szóval
illeti a hím nemi szervet.
*
Most
pedig egyszerre három betűt
mutatok be. Három
szomszédot, a héber ábécé (vagy alef-bét) végéről.
KUF
A
KUF nyomtatott alakja ק,
írott
formája ק.
Hangértéke
K, angol és francia nyelvterületen néha Q-nak feleltetik meg,
ellentétben a כּ
KÁF
betűvel.
A
KUF formája,
főleg
írott alakja némi
fantáziával faágra mászott, görbe hátú majomra emlékeztet.
Eredetileg
minden betű
valamilyen fogalmat jelölt.
A KUF betű
is.
A
KOF szó – קוֹף
-a
mai héberben is majmot jelent.
A
héber, mint minden ősi
írás, rajzokból
alakult szótag-, majd betű-írássá.
Eleinte minden fontos fogalom megjelenítésére külön rajz, majd
egyszerűsített
jelkép, hieroglifa szolgált. Később
egyszerűsödtek
az írásjelek és vált egy-egy betű
egy-egy hang (a héberben
egy-egy mássalhangzó) képviselőjévé.
Tanfolyamunk
elején már találkoztunk a jelenséggel: a GIMEL betű
neve a gámál
(teve) szóból ered. Előtte
a BÉT betűnév
a bét, bájit (ház) szóból származik, a GIMEL utáni DÁLET
egykor „ajtó” jelentéssel bírt (aminek a mai héberben is
DELET jelenti az ajtót).
Majdnem
minden betűnév
jelentése visszavezethető
egy szóra, de
ennek ma már csak kultúrtörténeti érdekessége van. A KÁF – כ
– elsősorban
tenyeret jelent: az emberi tenyér
oldalról, kissé begörbítve, a hüvelyk- és mutatóujj felől
nézve valóban
emlékeztet erre a betűre.
RES
A
RÉS betű
az R hangot jelöli.
Nyomtatott alakja ר,
írottan ר.
Ros = fej.
A mostaninál is régebbi, 3-4 ezer éves héber rovásírás RÉS
betűje
egy elnagyolt fej-karikatárára
emlékeztetett.
SIN
A
SIN betű
jelenthet S hangot és
SZ hangot is.
Nyomtatottan
ש,
írottan ש.
A
sén szó fogat jelent. A fent említett héber rovásírásban a SIN
a mai latin W-hez hasonló, fogakra emlékeztető
alakkal bírt.
Ejtéséről,
akárcsak a בּ
–
ב
(B
– V), illetve כ
–
כּ
(K
– CH) esetében, a pontozás, illetve a szó értelme dönt.
A
pontozás a következőképpen
alakul az S – SZ kérdésben:
שׁ
(fent,
jobboldalt pontozva) S, míg שׂ
(fent,
baloldalt pontozva) SZ.
A
kettő
közül az S (שׁ)
a jóval
gyakoribb.
A
gyakorlott héber olvasónak itt sincs szüksége a pontozásra: pl.
a pontozatlan ישראל
szó láttán
ösztönösen JISZRÁÉL-t olvas. Ez Izrael héber neve: az államé,
a népé, és, mindenek előtt,
a bibliai Jákobé,
akit Isten angyala nevezett Izraelnek (Mózes 1. könyve, 32:29)
A
fent említett három szomszéd betűt
egymás mellé
téve újabb tanúságát tapasztalhatjuk meg a héber nyelv kódolt,
moduláris voltának: קשר
(kipontozva:
קֶשֶׁר,
KESER) =
kapcsolat. Megfordítva: שקר
(שֶׁקֶר,
SEKER) =
hazugság.
Most
már le tudunk írni olyan fontos szavakat is, mint a ראש
(רֹאשׁ,
ראש),
kiejtve:
ROS, azaz – fej, de jelent főt,
főnököt, elsőt,
elsejét is. A
középen lévő
ALEF hangtalan: az O hangot a RÉS
betű
bal felső szélére
tett pont jelzi.
A
שָׁר
szó (SÁR)
azt jelenti: énekel.
A
שַֹר
szó (SZÁR)
azt jelenti: miniszter. A bibliai héberben nagyurat, talán herceget
jelentett: Ábrahám felesége, Sára héber neve, שרה
(שָֹרָה)
ebből
a szóból ered
(kb: „úrnő”,
ugyancsak az ősi, bibliai héberben).
Ám,
minthogy a שר
szó ma
minisztert jelent, a miniszterasszony שרה.
És,
ha a miniszterasszonyt éppen Sárának hívják, hát az bizony השרה
שרה
lesz,
vagyis HÁSZÁRÁ SZÁRÁ…
A
שָׁר
szóból
képezték a שיר
(SIR)
szót, ami éneket, dalt jelent.
Az
Énekek Éneke a héber Bibliában: שיר
השירים
(SIR
HÁSIRIM).
Az
eddigiekből
már kitetszik egy
kevés a héber nyelv alkatából, talán még lelkületéből
is (ami minden nyelvnek van).
Most
pedig megismerkedünk
a Föld legérzékenyebb pontjával, a földi tér időtlen
Városával.
ירושלים
(kipontozva:
יְרוּשָׁלַיִם,
írott
betűkkel:
ירושלים
– azaz
JERUSÁLÁJIM. Magyarul Jeruzsálem.
A
Város nevének köze van a másik, szép és fontos héber szóhoz:
שלום
– SÁLOM.
A
szó jelentése: béke. Közismert, hogy a héber nyelvben ezzel a
szóval köszönünk. (Egyébként – nem gyakori – férfinév
is.)
Pontozottan:
שָׁלוֹם,
írottan:
שלום
.
*
Az
eddig tanult betűkkel
már a „király”
szót el tudjuk olvasni, sőt,
le tudjuk írni:
מלך
(מֶלֶךְ,
מלך
– azaz
MELECH). Izrael eddigi történelmének két legnagyobb királya
Dávid és Salamon volt. A király jelző
a név előtt
és után is
állhat, tehát a דוד
המלך
és a המלך
דוד
(DÁVID
HÁMELECH és HÁMELECH DÁVID) egyaránt helyes. (a Dávid Á hangja
éppen olyan rövid, mint a Hámelech Á hangja. A hangsúly mindkét
szó második szótagján van, vagyis HámElech DávId.)
Gyakorlásképpen
idézzük meg fiát, Salamont is, teljes díszében: שלמה
המלך,
illetve
המלך
שלמה
(SLOMO
HÁMELECH és HÁMELECH SLOMO – A Slomo név esetében az első
O-ra esik a hangsúly.
Így alakult, no…)
A
név helyesírása rendhagyó: az eddig tanultak logikája szerint
שלומו-ként
kellene írni, mégis az előző
módon írjuk. E
király jelzője,
a bölcs –
héberül חכם
(CHÁCHÁM),
kipontozva חָכָם,
leírva
חכם.
Egyébként,
kedves Olvasóim, a Google héber nyelven és -betűkkel
is működik,
amit, persze, csak héberbetűs
billentyűzettel, illetve a héber
írást támogató (Hebrew Supporting) Windows-szal, vagy egyéb
operációs rendszerrel lehet használni.
Csak
úgy, gyakorlásképpen, bebillentyűztem
be a fenti négy
változatot.
A
statisztikai eredmény:
Előfordulás
kb. Változat
דוד
המלך 215,000
המלך
דוד 123,000
שלמה
המלך 277,000
המלך
שלמה 133,000
Köszöntési
forma a ברוך
הבא
(בָּרוּךְ
הַבָּא,
ברוך
הבא
– BÁRUCH
HÁBÁ) is. Jelentése „Áldott az érkező”.
Ebből következik,
hogy vendéget fogadunk ezekkel a szavakkal, akárcsak a magyar az
„Isten hozott”, az angol a „Welcome” köszöntéssel.
(Mondani se kell, a dőlt
betűs magánhangzóra
esik a hangsúly )
Minden
vallás alapelve a „szent” kifejezés, amely egyfajta minőséget
jelez.
A
héberben ez a קדוש
(קָדוֹשׁ,
קדוש
– KÁDOS),
amely szó a legszűkebb
értelmében azt
jelenti, hogy „félretett”, „másra szánt”, „más, mint a
többi”, vagyis nem hétköznapi, nem profán.
E
szóból több, a héber nyelvben és a zsidóságban fontos fogalom
ered, úgy mint a מקדש,
a בית
המקדש,
a קידוש,
a קדושה,
a קדיש
vagy a
הקדשה.
Vegyük
őket
sorra.
(MIKDÁS)
– szentély, templom מִקְדָּשׁ
(BÉT
HÁMIKDÁS) – a
Jeruzsálemi Szentély בֵּית
הַמִּקְדָּשׁ
(KIDDUS)
– a Szombatot és
az ünnepnapot
borral
megszentelő
áldás קִדּוּשׁ
(K’DUSÁ)
– szentség (pl. eszméé, életé) קְדֻשָּׁה
(KÁDDIS)
– a gyászolók
imája קַדִּישׁ
(HÁKDÁSÁ)
– dedikáció,
ajánlás הַקְדָּשָׁה
Amint
feljebb, a ילד
(JELED)
esetében, itt is nyomon követhetjük a héber szóalkotás
módszerét: a három mássalhangzó, a ק-ד-ש
“triójából”
képezik tovább a leszármaztatott fogalmak szavait.
A
négy legfontosabb kérdőszót
is el tudjuk olvasni, le tudjuk írni:
מַה
(MÁ)
– mi
מִי
(MI)
– ki
לָמָּה
(LÁMÁ)
– miért
אֵיךְ
(ÉJCH)
– hogyan
SZAMECH
A
SZÁMECH betű
– ס
– kizárólag
SZ hangot jelöl. Írott alakja: ס,
vagyis egy
nulla- vagy O-szerű
kör.
A
SZÁMECH és a baloldalon pontozott שֹ
(SZIN),
amely ugyancsak SZ hangot jelöl, hasonló buktatója a héber
helyesírásnak, mint a J és az LY a magyarnak. Mindkettő
között a nyelv
ősi,
belső logikája
dönt.
Az
elsők
között tanultuk
az apa szó héber megfelelőjét
– אב
– és
a mai Izraelben használt, arameus eredetű
אבא
szót, amit
inkább „Apu”-nak lehetne fordítani, illetve az anyát jelentőאם
szót és
ennek ma használt arameus eredetű
alakját: אמא.
A
nagyapa és a nagyanya szavak képzése a fenti sémának felelnek
meg, de ס
kezdettel.
Nagyapa
eredeti héber nyelven: סָב
(SZÁV),
de az élő
nyelv kizárólag
az arameus eredetű
סַבָּא
(SZÁBÁ)
szót használja.
Nagyanya
a “hivatalos” héberben סָבָה
(SZÁVÁ),
de a gyerekek az arameus eredetű,
a mai héberben
kizárólagosan használt סָבְתָא
(SZÁVTÁ)
szóval illetik a nagymamát. (A mássalhangzó-hasonulás miatt ez
természetesen „Száftá”-nak hangzik.)
Érdekes
és ugyancsak arameus átvétel a sógort jelentő
גִּיס
(GISZ)
szó is, aminek az eredeti arameus jelentése „oldal”. A sógor
család-rendi „elhelyezése” csakugyan ennek felelt meg a régi
Keleten, sőt,
még Nyugaton is.
A
sógornő
– גִּיסָה
(GISZÁ).
A
Gimel betűkben
található
pontnak a kiejtés szempontjából nincs jelentősége.
Rendszerint amúgy is pontozatlanul írunk: גיס,
גיסה.
SZÁMECH
betűvel
kezdődik a sátrat,
bódét jelentő
סֻכָּה
(SZUKÁ)
szó is. Magyarul kicsit muris a hangzása, a héberben a második
szótagot hangsúlyozzák.
Mint
tanultuk, az U hang jelölhető
az átlós három
ponttal is, de a ו
(VÁV)
betűvel
is. Ma ezt a szót
inkább így írják le: סוכה
– vagyis
az U hangot a pontozás helyett aו
betűvel
írják ki. Ez a
szó az őszi
zsidó ünnep, a
סֻכּוֹת
vagy סוכות
(SZUKOT),
magyarosan Sátoros ünnep eredete.
A
סוֹכְנוּת
(SZOCHNUT)
önmagában ügynökséget jelent (a סוֹכֵן
– SZOCHÉN
pedig ügynököt), mégis sokan a zsidóság Izraelbe vándorlását
koordináló “הַסוֹכְנוּת
הַיְהוּדִית”
(HÁSZOCHNUT
HÁJEHUDIT) szervezetet asszociálják vele.
Egy
éles fordulattal: a סַכִּין
(SZÁKIN)
kést jelent, a bizonyára ebből
a szóból eredő
סַכָּנָה
(SZÁKÁNÁ)
pedig veszélyt.
A
מוֹסָד
(MOSZÁD)
pedig önmagában „intézet”. A külföldi izraeli
titkosszolgálat teljes neve három szóból áll, az egyik szó a
מוסד.
Egy
kis szókincs-bővítés,
és szemelvény a héber nyelv moduláris építkezéséről.
A
כֶּנֶס
(KENESZ,
leírva כנס)
szó
összejövetelt jelent. Ebből
a három betűből
– כ-נ-ס,
persze
jobbról-balra írva -egy sor olyan kifejezés származik, amely több
tényező
valahová történő
belépését
jelenti.
A
legismertebb a כְּנֶסֶת
(KNESZET
– כנסת,),
az izraeli
Parlament, de a בֵּית
כְּנֶסֶת
(BÉT
KNESZET) zsinagógát (voltaképpen “Gyülekezet házát”)
jelent.
A
כְּנִיסָה
(KNISZÁ)
bejárat, míg a הַכְנָסָה
(HÁCHNÁSZÁ)
bevétel, jövedelem.
A
מַס
הַכְנָסָה
(MÁSZ
HÁCHNÁSZÁ) a jövedelmi adó.
A
מִכְנָסַיִם
(MICHNÁSZÁJIM)
– nadrág (az is “belépésről”
szól
).
AJIN
A
sorrendben következő
az ע
(ÁJIN)
betű.
Hasonlóan az
első,
az א
(ALEF)
betűhöz,
ez is hangtalan és önmagában magánhangzót jelöl. Hogy milyet,
azt – az Alefhez hasonlóan az alatta-mellette lévő
pont vagy vonal, vagy a mellé
írt VAV betű
(O, U) dönti el.
Az
Ájin nem is annyira hangtalan: pillanatnyi torokzárt jelöl. Főleg
az arab országokból
jött zsidók ejtik. Az arabban is van megfelelője,
és többek között
ennek a hangnak a gyakori ejtése teszi az arab beszédet, illetve a
héberül beszélő
arabok beszédjét
jellegzetesen „gurgulyázóvá”, torokhangúvá.
Az
עַיִן
(ÁJIN),
mint szó egyébként szemet jelent, de forrást, vízforrás
eredetét is.
Írott
alakja: ע,
vagyis egy
hurok-féle.
Igen
gyakori betű,
és a hangtalan ע
–
א
(ÁJIN
– ALEF) páros, akár az egyaránt SZ hangot jelölő
שֹ
–
ס
(SZIN
– SZÁMECH) páros, helyesírási buktató a héberben. Annál is
inkább, mert előfordul,
hogy ugyanaz a szó
egészen mást jelent Aleffel, mint Ájinnal írva.
Néhány
példa:
אוֹר
(OR)
= fény.
עוֹר
(‘OR)
= bőr.
(A ‘ jellel
az ÁJIN
pillanatnyi torokzárját jelölik.)
A
Kabbala, a héber ezotérika szerint Isten Ádámot fénybe (אור)
burkoltan
teremtette: csak a bűnbeesés
után „öltöztette át” őt
bőrbe (עור)…
Hasonló
páros a רֵאָיוֹן
(REÁJON,
azaz interjú) szó, és „ellenpárja”, a רַעְיוֹן
(RÁ’ÁJON,
azaz ötlet) szó. (Írott formában ראיון,
illetve
רעיון.)
Népszerű
jókívánság
Izraelben az “אושר
ועושר”
– OSER
VE’OSER – vagyis a „bőség
és boldogság”. Mert, hogy
אֹשֶׁר,
másképpen
írva אושר
(OSER)
= boldogság
עֹשֶׁר,
másképpen
írva עושר
(‘OSER)
= gazdagság, bőség
PE
A
פ
(PÉ)
betű
az egyetlen, amelynek elnevezése
azonos a magyar megfelelőjével.
Három változatban „kapható”: pontozottan – פּ
– P
hangot jelöl, pontozatlanul – פ
– F
hangot: ilyenkor FÉ a neve, hasonlóan a בּ
–
ב,
(BÉT –
VÉT), illetve a כּ
–
כ
(KÁF
– CHÁF) pároshoz.
Jelentősen
megnehezíti a
mindennapi olvasó dolgát, hogy a héber szöveg – mint azt
többször említettem – rendszerint nincs pontozva, így az olvasó
nyelvtudására van bízva, melyikre „tippel”. A P hang jóval
gyakoribb.
A
harmadik változat a kizárólag a szó végén álló ף
– ez
csakis F hangot jelölhet. Héber szó nem végződik
P hangra. (Itt emlékeztetek
a כ
betű
szóvégi
változatára – ך
-,
ami csak CH
hangot jelölhet, K-t soha.)
A
פֶּה
(PÉ,
a betű
neve) egyébként
szájat jelent.
A
פֹּה
(PO)
jelentése: itt.
A
korábban tanult KÁF és KUF betűkkel
kapcsolatos כַּף
(KÁF,
marok, tenyér vagy kanál), illetve קוֹף
(KOF,
majom) szavakat már le is tudjuk írni.
CADI
A
צ
(CÁDI)
betű
a C hangnak felel meg. Ennek is van végbetű-formája:
ץ.
Az
„rendes” (szóeleji-szóközi) CÁDI írott alakja: צ;
a végbetűé:
ץ.
Az
egyik ismert bibliai héber szó a צַדִּיק
(CÁDIK),
azaz igaz (ember); írott betűkkel
צדיק.
A szóban
feltűnő
az írott צ
és az
írott ד
hasonlósága.
Nos,
a צ
magasabb…
A latinbetűs
írásnál is
vigyázunk a nagy O és a 0, vagy a kis l és az 1-es szám
megkülönböztetésére.
A
héber nyelv egyik leggyakrabban használt szava az אֶרֶץ
(EREC),
ami földet, országot, de a Föld bolygót is jelenti.
Izrael
országa héberül – אֶרֶץ
יִשְֹרָאֵל
(EREC
JISZRÁÉL),
írott
betűkkel:
ארץ
ישראל.
Jeruzsálem
egyik magaslatát Cion (más írásmóddal Sion) hegynek hívják.
Héberül
הַר
צִיּוֹן (הר
ציון),
HÁR CION.
A zsoltárokban és számos imában szerepel ez a név. Természetesen
ebből
földrajzi
fogalomból származik a „cionizmus” kifejezés, amelyet Nathan
Birnbaum német nyelven író zsidó újságíró alkotott meg
1892-ben.
*
Ezzel
befejeztük a héber betűk
tanulását.
Tegyük
őket
sorrendbe:
(Az
alábbi táblázat
második oszlopához alább magyarázattal szolgálok)
A
betű
sor-száma
szám-értéke Neve hangértéke
nyomtatott
alakja
írott
alakja
1.
1
Alef
A, E, É, O, U
א
א
2.
2
Bét
/ Vét B, V
בּ,
ב
בּ,
ב
3.
3
Gimel
G
ג
ג
4.
4
Dálet
D
ד
ד
5.
5
Hé
H
ה
ה
6.
6
Váv
V, O, U
ו,
וֹ,
וּ
ו,
וֹ,
וּ
7.
7
Zájin
Z
ז
ז
8.
8
Chet
CH
ח
ח
9.
9
Tet
T
ט
ט
10.
10
Jod
I, J
י
י
11.
20
Káf
/ Cháf K, CH
כּ,
כ
כּ,
כ
12.
30
Lámed
L
ל
ל
13.
40
Mem
M
מ,
ם
מ,
ם
14.
50
Nun
N
נ,
ן
נ,
ן
15.
60
Számech
SZ
ס
ס
16.
70
Ájin
A, E, É, O, U
ע
ע
17.
80
Pé
/ Fé P, F
פּ,
פ,
ף
פּ,
פ,
ף
18.
90
Cádi
C
צ,
ץ
צ,
ץ
19.
100
Kuf
K (Q)
ק
ק
20.
200
Rés
R
ר
ר
21.
300
Sin
/ Szin S, SZ
שׁ,
שֹ
שׁ,
שֹ
22.
400
Táv
T (TH)
ת
ת
A
táblázat a 22 héber betűt
foglalja magába,
a hagyományos sorrendben.
Aki
emlékszik a görög ábécé betűire,
feltűnik a hasonlatosság,
ha nem is a betűk
formájára, de
elnevezésükre és sorrendjükre vonatkozóan.
Alef,
Bét, Gimel, Dálet – Alfa, Béta, Gamma, Delta…
A
magyarázat erre az, hogy mind a héber, mind a görög írás (de az
arab is) a föníciai ős-sémi
írásmódból fejlődött
ki. Fönícia nagyjából a mai Libanon területén fennállt kis
kereskedőállam
volt, lakói fejlett hajózást honosítottak meg, így áruikon
kívül kultúrájukat is exportálták. (A görög nem sémi, hanem
indo-európai nyelv, az írást mégis a Közel-Keletről
vette át.)
*
További
magyarázatra szorulnak a betűk
számértékei.
Itt
a római számokhoz nyúlok vissza.
A
rómaiak a latin írás egyes betűit
alkalmazták
számokként, így alakították ki a máig ismert római számokat:
I = 1, V = 5, X = 10, L = 50, C = 100, stb.
A
többi számot ezek kombinációjából alakították ki.
Gyököt
vonni, integrálni meglehetősen
problémás lett
volna ezekkel a számokkal…
A
régi héberek hasonló módon számoltak: betűkkel
fejezték ki a
számokat.
Az
első
betű, az Alef lett az 1, a második,
a Bét a 2, és így tovább, egészen a tizedik betűig,
a Jod-ig, amely a 10-es szerepét
viseli.
A
11. betű,
a KÁF a 20, a 12.
betű,
a LÁMED a 30 –
a KUF betű
a 100-as „képviselője”.
A
következő
betű, a RÉS =
200, az azután következő,
a SIN = 300, és
az utolsó, a TÁV = 400.
És
itt elfogynak a betűk,
amelyek a növekvő
számokat
képviselhetnék.
Az
500-at a TÁV – KUF (ת”ק)
betűk
összevonásával
jelölik (400 + 100), a 600 a TÁV – RÉS (ת”ר),
a 700 a TÁV
– SIN (ת”ש),
a 800 a TÁV
– TÁV (ת”ת),
míg a 900
a TÁV – TÁV – KUF (תת”ק,
400 + 400 + 100)
kombinációja.
Az
ezresek jelöléséhez visszatérnek az ALEF-hez.
Kétismeretlenes
egyenletet ezzel a módszerrel sem fogunk felállítani…
A
ma ismert „arab” számok elterjedése óta ezt a rendszert csak a
Biblia, a Talmud és egyéb vallási könyvek oldal- és
fejezet-számozásához, és a héber évszámokhoz használják, a
mai napig.
A
héber időszámítás
Ádám megalkotásával veszi kezdetét.
Ma
(2008 augusztusában) az 5768-as évnél tartunk (ez valamennyi héber
napilapon és a különböző
zsidó vallási
kiadványokon is szerepel, a Gergely-naptári dátum mellett).
Ennek
az évnek a leírása: ה’תשס”ח,
kiejtve:
HÉ-TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET.
Az
ezres éveket szokás elhagyni, így תשס”ח
–
TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET
– marad.
Ez
768-nak felel meg.
Izrael
ünnepeit a héber számítás szerint tartják, így a
Gergely-naptárhoz viszonyítva minden zsidó ünnep “mozgó
ünnep”, minden évben más-más napra esik.
A
héber vagy zsidó naptár (a muszlimhoz hasonlóan) a Hold Föld
körüli keringésére alapul, így minden újhold egy-egy zsidó (és
muzulmán) hónap kezdete.
A
héber naptárat viszont már az ókorban szinkronba hozták a
Földnek a Nap körüli keringésével, hogy a rövidebb Hold-naptár
ünnepei ne csússzanak folytonosan vissza a Nap-naptárhoz (ilyen a
Gergely-naptár is) képest.
Ennek
főként
az az oka, hogy például a Hetek ünnepe (Sávuot) az ókorban az
árpaaratás ünnepe is volt, ami csakis késő
tavaszra eshet a Szentföldön.
A többi ünnepnek is volt mezőgazdasági
jellege, amit a Közel-Kelet éghajlata egy bizonyos évszakra
rendelt.
A
korrekciót a zsidó naptár úgy oldja meg, hogy 19 évenként 7
ízben egy hónappal (nem nappal!) megtoldja az évet. A zsidó
szökőévben
tehát a Gergely-naptár február 29-éjét egy második Ádár hónap
jelenti.
Jól
áttekinthető
részletes leírás
egyebek között a Wikipédiában, “Zsidó naptár” címen:
(A
muzulmán naptárban nincs ilyen korrekció: ugyanaz az ünnep
egyszer nyárra esik, aztán tavaszra, majd télre, őszre
és így tovább.)
Álljanak
itt a zsidó hónapok nevei. Nem „héber” hónap-nevekről
beszélek, mert
valamennyi név arameus; Izrael fiai a babilóniai száműzetésből
hozták magukkal a
keresztény időszámítás
előtti
6. században.
(Addig csak néhány hónapról tudjuk, hogy volt valóban héber
neve; a többi hónapot sorszámmal jelölték.)
HÓNAP
NEVE
HÉBER
ÍRÁSSAL
MEGFELELÉSE
A GERGELY-NAPTÁRBAN ZSIDÓ ÜNNEPEK AZ ILLETŐ
HÓNAPBAN
Tisri
תשרי
Szeptember
– október Újév
(Ros Hásáná), Engesztelésnap (Jom Kippur), Sátorosünnep
(Szukot)
Chesván
חשון
Október
– november –
Kiszlév
כסלו
November
– december –
Tévét
טבת
December
– január
Szentélyavató (Chanuka)
Svát
שבט
Január
– február TU
biSvát – A fák ünnepe
Ádár
אדר
Február
– március Purim
Ádár
seni(második Ádár)
אדר
שני
Március
– április
Szökőévben
erre a hónapra esik a Purim és minden évfordulót (születési,
halálozás) ez a hónap „kap meg”
Niszán
ניסן
Március
–
április(szökőévben
április – május) Egyiptomi kivonulás ünnepe (Pészách)Holokauszt
emléknap
Ijjár
אייר
Április
–
május(szökőévben
május – június) Izrael Állam Függetlenségi NapjaLÁG báOmer
Sziván
סיון
Május
–
június(szökőévben
június-július) Hetek ünnepe (Sávuot)
Támuz
תמוז
Június
–
július(szökőévben
július-augusztus) –
Áv
אב
Július
–
augusztus(szökőévben
augusztus-szeptember) Áv hó 9-e (Tisá böÁv) – Mindkét
jeruzsálemi Szentély lerombolásának a gyásznapja
Elul
אלול
Augusztus
–
szeptember(szökőévben
szeptember- október) –
A
második Ádár hónapnak az a szerepe, hogy amikor a Hold-év
rövidebb volta miatt az ünnepek túlságosan „előre
jönnének”,
például az Újév, a Ros Hásáná megközelítené szeptember
elejét, vagyis a nyári évszakot, „energikusan”, egy hónappal
hátratolja a naptárt.
Ezért
nevezik a zsidó naptárt „luniszoláris” (Hold-Nap) naptárnak.
Izraelben
a vallási ünnepek kivételével minden a Gergely-naptár szerint
intéződik.
A
hét napjait a
szombati pihenőnap
kivételével
egyszerűen
megszámozza a
héber:
Vasárnap
JOM RISON („első
nap”)
יום
ראשון;
יום
א’
Hétfő
JOM SENI („második
nap”)
יום
שני;
יום
ב’
Kedd
JOM SLISI („harmadik nap”)
יום
שלישי;
יום
ג’
Szerda
JOM REVI’I („negyedik nap”)
יום
רביעי;
יום
ד’
Csütörtök
JOM CHÁMISI („ötödik nap”)
יום
חמישי;
יום
ה’
Péntek
JOM SISI („hatodik nap”)
יום
שישי;
יום
ו’
Szombat
JOM SÁBBÁT (Szombatnap, nyugalom napja); vagy pedig: JOM SÁBBÁT
KÓDES, azaz szent pihenőnap
יום
שבת;
יום
שבת קודש
A
Biblia legelején találkozunk a hét napjainak az elnevezésével:
„… és lőn
este, és lőn
reggel, első nap…
… és lőn
este, és lőn
reggel, második
nap…”;
eredetiben
„…VÁJHI EREV, VÁJHI BÓKER, JOM RISON … VÁJHI EREV, VÁJHI
BÓKER, JOM SENI”…
A
héber hétköznapokat néha a fent logika szerinti betű-számozással
is illetik, vagyis a vasárnap (JOM RISON, vagyis első
nap) gyakran JOM ALEF, a hétfő
(JOM SENI, vagyis második
nap) JOM BÉT, a kedd (JOM SLISI, harmadik nap) JOM GIMEL stb. az
izraeli közbeszédben. A szombatot csak SÁBBÁT vagy JOM SÁBBÁT
néven említik.
Betű
– szám – tan
A
Bibliában az azt sugalmazó Isten héber nyelven nyilatkozott meg az
általa választott kis embercsoportnak. Mint a fentiekben tanultuk,
Ádám – אדם
– neve
többszörös jelentőségű.
A
fenti, betű-szám
egyeztetéssel valóságos számtani műveleteket
– már-már
mutatványokat – lehet elvégezni.
Apa
héberül: ÁV
אב
2+1
összesen
3.
Anya
héberül: ÉM
אם
40+1
összesen
41.
Apa
+ anya együttesen: 44.
Gyerek
héberül: JELED
ילד
4+30+10
Gyerek:
44.
Tehát:
Apa + anya = gyerek…
Ám
az Ádám-gyereket jelző
44-es szám, mint
említettem, vért (DÁM) is jelent.
דם
40+4
Vér:
44
Mi
ennek a jelentősége?
„De
a húst az éltető
vérrel ne
egyétek.
A
benneteket éltető
vért pedig számon
kérem.
Minden
élőlénytől
számon kérem
azt, az embertől
is.
Számon
kérem az ember életét: az egyik embertől
a másikét!
Aki
ember vérét ontja, annak vérét ember ontja.
Mert
Isten a maga képmására alkotta az embert.
Ti
azért szaporodjatok, sokasodjatok,
Népesítsétek
be a Földet,
Sokasodjatok
rajta!”
(1
Mózes 9:4-7)
Ez
a jelentősége.
Erről
(is) tanúskodik a
héber nyelv.
– –
Ezzel
véget ért a héber nyelvtanfolyam első
része.
Megtanultuk a héber betűket,
némi bibliai
háttérrel ízesítve.
Nyelvtant
azonban még nem tanultunk: éppen, hogy csak megemlítettük a
névelőt,
a tárgyragot, a
nemeket, szót ejtettünk a héber nyelv „moduláris építkezéséről”
három
mássalhangzó-gyökből.
A betűk elnevezésébe
is betekintettünk.
Itt-ott
szómagyarázattal (etimológiával) is szolgáltam.
Példákkal
próbáltam bizonyítani a bibliai héber nyelv, Isten
„programnyelve” aritmetikus természetét.
Ha
Isten segít, innen folytatjuk…