Michael L. Brown - A hiperkegyelemről

A kegyelem bibliai üzenete csodálatos, dicsőséges és életet átformáló. Nem élhetünk a nélkül az életünk egyetlen másodpercében sem. Azonban a kegyelem erőteljes igazságát veszélyes elferdítésekkel összekeverve a kegyelem nevében egy veszélyes tanítást hirdetnek ma mindenfelé. Ezt én “hyper-kegyelemnek” hívom.

A “hyper-kegyelem” tanítás egyik alapvető jellemzője az, hogy miután Jézus vére által megigazultunk, azt követően Isten már nem nézi az ő gyermekinek a bűnét, és minden múltbeli, jelenbeli és jövőbeli bűnünk elfelejtésre került.
Ebből az következik, hogy a Szent Szellem sosem ítéli meg a hívőket bűn tekintetében, hogy a hívőknek sosem kell megvallaniuk a bűneiket Istennek és hogy a hívőknek sosem kell megtérniük a bűneikből, mert Isten tökéletesnek látja őket a saját szemében.
Könnyű belátni, hogy egy ilyen tanítás mennyire veszélyes, különösen egy olyan hívőre nézve, aki a megalkuvás kísértésével néz szembe.

A “hyper-kegyelemről” szóló egyik tanítás ezt írja: “Amikor Isten rám néz, nem Krisztus vérén keresztül tekint rám, hanem egyszerűen tisztának lát engem! Ugyanilyen módon szentnek és megigazultnak is lát minket. Úgy szeret bennünket, amilyennek lát minket!”
Valóban? Állandóan? Isten mindig szereti azt, amit lát, amikor az ő népére tekint?
Igen, szeret bennünket, de mindig szereti azt, amit lát?

Szerette Jézus, amit akkor látott, amikor a Jelenések 2-3-ban lévő hét kis-ázsiai gyülekezet közül ötöt megdorgált? Pál az Úr nevében a galáciabelieknek írt levelében szerette azt, amit látott, hogy kiestek a kegyelemből és visszamentek a törvény alá? Jakab az Úr szolgájaként írva a levelét szintén szerette azt, amit látott, amikor megdorgálta az olvasóit, amiért a “világ barátai” voltak és “házasságtörők”?

Ha az Úr nem nézi a mi bűneinket, akkor Jakab miért írta azt, hogy egy hívő azért volt beteg, mert bűnt követett el, de megvallotta a bűnét egy másik hívőnek és Isten megbocsátott neki és meggyógyította őt (lásd Jakab 5:14-16)? Ha Isten nem nézi a mi bűneinket, akkor miért fenyítette meg az Úr a Korinthusban lévő hívőket a bűneik miatt (lásd 1 Kor. 11:27-32)? (És van egy elgondolkodtató figyelmeztetés az 1 Korinthus 11:32-ben is: “Amikor az Úr megítél bennünket, azzal tanít, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.”)

Ha Jézus nem néz a bűneinkre, miért mondja az Efézusban lévő gyülekezetnek: “Az a panaszom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel. 2:4)? Miért mondja a Sárdisban lévő gyülekezetnek a következőt: “Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel. 3:1-3)
Nem úgy hangzik ez, hogy az Úrnak nem tetszett az, amit Efézusban és Sárdisban látott?
Ha az Úr mindig “szenteknek és igazaknak lát minket” és mindig “szereti azt, amit lát,” akkor miért dorgálta meg a Laodiceában lévő hívőket a következőt mondva nekik: “te vagy a nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen” (Jel. 3:17)? Miért nem mondta, hogy “csodálatosan felöltözöttnek, egészségesnek és gazdagnak látlak benneteket?”

Ha olyan elégedett volt azzal, amit Laodíceában látott, miért fenyegette meg őket azzal, hogy kihányja/kiokádja őket (lásd Jel 3:16)?
Ha a hívőknek szükségük van arra, hogy megtérjenek a bűneikből, miért mondta Jézus: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19)? Nem érdekes, hogy az Úr a Jel. 3.19-ben ugyanazt a görög szót használja mint a János 16:8-ban is, ahol Jézus azt mondja, hogy a Szent Szellem meg fogja ítélni a világot a bűne miatt (ott “megfedd”-nek van fordítva és figyeljük meg, hogy a Jel. 3:22 szerint ezt a Szent Szellem mondja!).

Isten azért fedd meg minket, mert szeret bennünket (nem elítél minket) és ez azért van, mert a bűn olyan ártalmas és ezért arra hív minket, hogy forduljunk el attól. Ez Isten jósága és ez az, amit a kegyelem cselekszik. Pál azt írja a Titus 2:11-12-ben: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”

Mennyire tragikus, hogy Isten emberei összetévesztik az Ő szerető hangját a Sátán elítélő hangjával, és milyen kár, hogy ellene állnak a Szent Szellem megtisztító munkájának azt állítva, hogy nem kell semmit megtisztítani, mert Isten már nem látja a bűneiket.

Megigazultunk Jézus Vére által? Teljes mértékben. Elkülönített bennünket a Maga számára, mint szenteket? Kétség nélkül. Elhívott bennünket, hogy az Ő gyermekei legyünk, az Ő szeretete és kegyelme által? Igen, így van. Pál erről azt Pál írta, hogy ezek a dolgok a következők miatt vannak: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket.” (2 Kor. 7:1).

Milyen csodálatos és magasztos elhívás. Ne engedje senki ellopni ezt tőletek.


Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/38297-confronting-the-error-of-hyper-grace

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2014/09/michael-l-brown-hyper-kegyelem.html

Isten 13 tulajdonsága

Orbán Eszter:

-A „Salos Eszré Middot” „Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, elpártolást, vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.” (2 Móz.34,6-7) (Herz fordítás, zsidó Biblia) „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen” (Károli fordítás) Ezekkel a szavakkal nyilatkoztatta ki magát Mózes előtt az Örökkévaló a Sinaj hegyen, amikor elvonult előtte, midőn a két kőtáblába belevéste mindazokat az Igéket, melyek az első táblán szerepeltek, mielőtt Mózes összetörte azokat. Akkor hangzottak el ezek a szavak, mikor Isten megmutatta Mózesnek dicsőségét, és „bemutatkozott” neki, kicsoda Ő? A zsidóság Istennek ezt a 13 megnyilatkozását, tulajdonságát, nem csupán tulajdonságként kezeli. E szavak nem csupán az Örökkévaló részleges jellemzői, hanem maga az Örökkévaló. Minden egyes tulajdonság nem csak minőségi jelző, hanem egyben aktív ige és állapothatározó is. Ezek a kinyilatkoztatások így is jelzik azt, hogy nem lehet csupán emberi jelzőre leredukálni, kicsoda Isten, -bár ezek a megjelölések a mi nyelvhasználatunkban legtöbbször jelzők. Azonban az Ő léte felölel mindent: cselekvést, állapotot, jelzést. Nézzük meg részletesen lebontva ezt a 13 megnevezést, melyet a zsidóság használ Isten meghatározására, kicsoda Ő? Alapként a Herz féle fordítást hozom, mellette pedig a héber megfelelőt, hogy jobban értsük és lássuk a szavak eredetiségét. 1.Örökkévaló: Adonáj.  Vagyis Ő a Végtelen, a Lét, a Volt, Van, Lesz, a behatárolhatatlan. Ezzel máris jelzi, hogy a továbbiakban használt jelzők nem csupán jelzők és nem emberi tulajdonságok. Azt a szellemi állapotot szeretné tükrözni, mely eredendően maga az Örökkévalónak, a Létnek az állapota. 2.Isten: Él.  Itt az Örökkévaló Istenségét definiálja. Ő a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Isten, aki ezt a világot fenntartja és irányítja. Isten Istenségének kiemelésével bizonyítja önmagát azzal, hogy nem létezik más élő és uralkodó Isten, és ezzel a bálványimádás lehetőségét zárja ki. 3. irgalmas: ráchum. A szó további jelentései még: könyörületes, irgalmas, megkönyörül, megszán, megsajnál, felemel, irgalmaz, kedvel, szeret, megszeret, anyaméh. Látjuk tehát, hogy itt nem csupán egy minőségjelző jelenik meg, hanem egy aktív, cselekvő ige. Ezzel a cselekvéssel pedig alátámasztja azt, hogy Ő nem egy mozdulatlan, cselekvésképtelen isten (mint pl. a bálványok), hanem jelenlévő, folyamatosan cselekvő Irgalom. És nem csupán cselekvő, hanem egy állapotot is kifejező szó ez. Anyaméh. Ebben ott van az a körülölelő, betakaró és elrejtő Isten, aki maga a Gondoskodás, az Életet adó erő. 4. kegyelmes: ve-chanun.  Kegyelt, kedvelt, megkegyelmez, kegyelmébe fogad, megáld, megajándékoz. Hasonlóan az előbbi meghatározáshoz, itt is cselekvő igeként jelenik meg az Örökkévaló. Megkegyelmez, kegyelmébe fogad. A körülölelő, elrejtő, betakaró irgalom mellett itt már a befogadást, a beemelést, felemelést láthatjuk. A kegyelem itt már Isten olyan odaadó szeretete, melyben ajándékozni, adni akar. Nem csupán megkönyörül, hanem már ad is. 5.türelmesen elnéző: erech-áppájim. Azaz hosszan tűrő. Szószerint „hosszú arcot” jelent. Ez a hosszúság pedig ismételten Isten végtelenségére, időtlenségére utal. 6.nagy a kegyelemben: ráv cheszed.  Vagyis bőséges a szeretetben, jótéteményben. Ez a szeretet az „ahava” szeretetnek egy cselekvésben megnyilvánuló formája, mely már nem fogalom, hanem jelen levő, élővé váló megnyilvánulás, kinyilatkoztatás. 7.igazságban: emet.  Ami igazság, szilárdság, tartósság, valóság, hűség. Ez az igazság pedig a Létezésnek, az Örökkévaló abszolút létének az Igazsága, megnyilvánulása. Érdekes megfigyelnünk, hogy a Bibliában a továbbiakban a 3.-4. és 6.-7. tulajdonság, tehát az „irgalmas és kegyelmes” illetve a „kegyelmes és igaz” általában mindig együtt, párban járó kifejezés. A magyar nyelvben ugyan nem tűnik fel, de láthatjuk a héberben, hogy a „kegyelmes” kifejezésre mindkét esetben más szót használ. Az első párosításban, „irgalmas és kegyelmes” az irgalom mintegy kiegészítőjeként, párjaként jelenik meg. És ha itt megnézzük az irgalom mélyebb jelentését, az bizony nem más, mint egy tükörmutatás az embernek, a bűnnel való szembesítés. Az irgalom tehát megmutatja számunkra a mi bűnünket, hiányainkat, és ebben a tükörmutatásban máris ott van a kegyelem, a „chanun”, mely a szeretetnek, az „ahavának” a könyörülő, lehajló és felemelő, bekötőző, ápoló megnyilvánulása. A második párosításban, „kegyelmes és igaz”, már a „cheszed” szó szerepel, mely inkább már arra mutat, hogy ez a létező igazság cselekvő, gyakorló igazság. Olyan igazság, mely elválaszthatatlan a kegyelemtől, attól a cheszed-től, mely nem más, mint a cselekvő szeretet. 8.megőrzi a kegyelmet ezredízig: nocér cheszed la-alafim. Azaz megvédi, megmenti, őrként őrködik. A „nocér” igének a főnévi alakja a „necer”, aminek jelentése sarjadék, mag, ág. Úgyis mondhatnánk, sarjadékká, folyamatossá teszi a cheszed-et, a kegyelmét, szeretetét. Gyakoroltatja, működteti a szeretetét, a megnyilvánuló és jelenvaló cheszed-et. Ezredízig….Azaz a végtelenségig. Istennek ez a behatárolhatatlansága az ő jelenvaló cheszed-jének a körülírhatatlansága. Itt van az, hogy már a szellemire az emberi szavak és arányok oly csekéllyé válnak. A 10-es szám mindig az isteni teljességre és tökéletességre utal. Ennek a fokozása és végtelenségbe mutatása a 100 és az 1000. Ráadásul itt az ezer többes számban van (alafim), azaz több és több ezer…. Sokan úgy értik ezt az Igét, hogy az ezredíziglen az emberekre vonatkozik. Azokra, akik megtartják Isten törvényeit. Azonban Isten itt Önmagát mutatja be és Önmagára vonatkoztatja az ezredízt. Ő az, aki a végtelenségben változatlan, azaz folyamatosan cheszed-et gyakorol… 9.megbocsátja a bűnt: noszé avon.  „Nasze”, vagyis elveszi, elengedi a bűnt. Az „avon” pedig vétek, vétség, bűn, szerencsétlenség, nyomorúság, szenvedés. „Az „avon” az a fajta bűn, melyet az ember adottságai és rossz hajlama folytán követ el.”-írja ezt a zsidó kommentár. Vagyis az „avon” nem más, mint az eredendő bűn, melynek átka és következménye a további rossz cselekedet, a bűnök különböző meghatározása. Az „avon” elvétele és megszüntetése tehát nem más, mint az ember nyomorúságának és szerencsétlenségének az elvétele. Már itt megjelenik az Örökkévalónak az az „arca”, hogy visszaállítsa az ember életébe az eredeti, Éden-kerti állapotot, a bűn nélküliség állapotát, melyben az ember megélheti a Teremtőjével való eredeti, tiszta kapcsolatát. A törvényadással itt Isten jelzi az emberiség felé, hogy szeretné be- és visszaemelni abba az állapotba, melyben találkozhat Vele… 10.elpártolást: pesa.  Hűtlenség, gonosz tett, bűn. Szándékos eltérés a jótól. A „pesa” tehát az a bűn, mely egy tudatos szembeszegülés, mondhatjuk azt is, lázadás. Az „avon” következménye a „pesa”, mely már a világban megjelenő cselekedeteinkről szól. Azokról a cselekedetről, melyeket szívünk, szellemünk, gondolatunk irányít. A „pesa” az a bűn, melyet már tudatosan követünk el. Tisztában vagyunk vele, hogy a rossz az rossz, és mégis tesszük. Tesszük, mert az „avon” még mindig ural minket. Azonban ha Isten elveszi az „avon”-t, már vele együtt eltűnik a „pesa” is. Azaz megszűnik az „avon”, a bűn uralma életünkben és így eltűnik a következmény, a cselekedetekben megnyílvánuló „pesa” is. 11.vétket: cháttáá.  Bűn, tévedés, eltévedés, hiba, vétek. Olyan hibázások, melyek figyelmetlenségből és tévedésből erednek. Itt már eltévedésről, figyelmetlenségről van szó. Olyan bűnről, mely nem belőlünk, szívünkből, gondolatunkból jön, hanem kívülről ért el, „zavart össze”, lett ránk hatással és eltérített. Ez a bűn a világban levő „avonnak” a ránk rakódása. Az, ami kívülről beszennyez. A külső hatások, a környezet, stb. Nem belőlünk jön, de ránk ragad és elválaszt Istentől. 12.de teljes fölmentést nem ad: ve-nakké ló jenakké.  Talán úgy tudnánk ezt visszaadni: „fölmentve nem ment föl”. Vagyis az ember bűneinek a következményével számolnia kell. A bűnt megbocsátja, elveszi, elengedi, de annak következményeit nem feltétlenül szünteti meg az ember életében. Megszünteti az „avont” és az „avon” látható jelét, a „pesát”, és elveszi a „cháttáát” is, de a következményeket, amik értek a mi ellenszegülésünk, lázadásunk, engedetlenségünk és eltéréseink miatt, azt nem veszi el. Arra emlékeztet. Emlékeztet, hogy nehogy újra bűnbe, „pesába” vagy „cháttáába” essünk, nehogy a szívünk felfuvalkodottá váljon, és nehogy azt képzeljük magunkról, hogy istenek vagyunk. Azaz nehogy úgy járjunk, mint annak idején Ádám és Éva… Ezért van szükség az emlékeztetésre, a következmények megmutatására, hogy lássuk: honnan jöttünk és mivé lettünk, de sose feledjük, hogy Ki vette el tőlünk a bűnt… 13.megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen: pokéd avon avot al-banim ve-al-b’né banim al-silésim ve-al-rivéim. Ellentétben az ezeríziglen tartó kegyelemmel, a „cheszed” gyakorlásával, a bűnről csak harmad- és negyedízig emlékezik meg. „Pokéd”, azaz felkeres, vizsgál, megszámlál, megbüntet, büntetést elrendel a bűn felett. Általában úgy értelmezzük ezt a verset, hogy itt az ún. generációs átkokról van szó. Azokról a bűnökről, melyet apáink, nagyapáink elkövettek, és hordozzuk súlyát. Hordozzuk egészen addig, míg nem találkozunk Istennel, az Ő törvényeivel, megváltásával, kegyelmével. Azonban ha tovább megyünk, itt nem csupán a generációs átkok megszüntetéséről van szó. Nemcsak a mi életünk időzónájáról… A „pokéd” szóban a megvizsgálás, átkutatás, megszámlálás is benne van. Megvizsgálja, megnevesíti, felkeresi a bűnt, hogy megszüntesse, elvegye és végleg kiirtsa, megszüntesse. Ez a harmad és negyedíz nem más, mint az élet beteljesedésének a szimbóluma. A hármasság, mint a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár) jelképe jelenik meg és a négyesség, a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár), és az az életet adó gyújtószikra (nisma), mely beindítja az első hármat. (Erről a gyújtó szikráról, a nismá-ról beszél a Teremtésnél a Biblia, amikor Életet lehelt Isten az emberbe.) Ennek a befejeztével elengedi büntetését, azaz kell számunkra egy időintervallum, amíg a szellemünk, lelkünk, testünk, és az az Élet, mely által létrejöttünk, ki nem cserélődik arra a megtisztított, megszentelt és újjáteremtett szellemre, lélekre és testre, mely már nem a bűn hordozója, hanem az Új Élet képviselője, Isten cheszed-jének látható jele itt a világban… Isten kinyilatkoztatása – személyes életünkben Ahogy láttuk a fenti felsorolásban, miképpen mutatkozik be Isten Mózes előtt, úgy érvényes ez a mi életünkben is. A felsorolás sorrendisége nem véletlenül az, ami. Amikor személyes életünkben eljutunk arra a pontra, hogy nincs tovább, szembesülünk azzal, milyen tehetetlenek, kicsik, esendők vagyunk-és szembesülünk azzal, hogy milyen hatalmas, ésszel felfoghatatlan, behatárolhatatlan erő van felettünk. Valamit megérzünk az Örökkévaló Istenségéből, mely sokszor félelemmel fog el. Megtérésünk pillanatában azzal az Istennel találkozunk, aki „irgalmas és kegyelmes”. Aki szembesít a bűneinkkel, önmagunkkal, de egyből körülölelő szeretetében megérezzük a biztonságot, az otthont. Ebben az időszakban folyamatos szeretetét és közelségét tapasztaljuk meg, hogyan védi az Atya a gyermekét, hogyan öleli magához, szeretgeti, kedveskedik neki, cirógatja. Aztán eljön a következő fázis, újjászületésünk utáni szakasz, amikor megkezdődik a tisztulás, a megtisztítás időszaka. A „keményebb falat” az életünkben, amikor jön a bűnök rendezésének az ideje. Jön az ítélet, jön a szembesítés, jönnek a törvények, hogy elinduljon a megszentelődés folyamata. A körülölelő, szinte ölében hordozó szeretet átalakul egy elindító, útra terelő, tanító, ha kell, feddő, cselekvő szeretetté. Megkezdődik a tanítás, a nevelés. Következik a bűnöktől való szabadulás, a helyreállítás időszaka. Ezalatt az időszak alatt folyamatosan érezzük hozzánk való türelmét, kegyelmét és igazságát. És ahogy egy folyamattá válik az életünkben a megszentelődés, úgy egyre közelebb kerülünk az Örökkévalóhoz. Egyre jobban érezzük az ezredíziglen való hűségét, és érezzük, ahogy harmad- és negyedíziglen való bűneink elhomályosodnak, majd eltűnnek. Kezdünk érettekké válni szellemben, kipróbáltakká, megerősödöttekké. És egyszer csak észrevesszük azt az Újat, melyet Ő teremtett bennünk. Azt az új szellemet, az új szívet, érzéseket, gondolatokat, mely az Ő eredeti terve szerinti. És ekkor kezdjük csak igazán megismerni az Urat…. Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat

Németh Sándor - Ne maradj le az elragadtatásról

- Az utolsó időkben a keresztények számára az egyik legfontosabb dolog a vigyázás és az éberség. A bűn elaltatja az ember szellemét. Azért kell vigyázni, ébernek lenni, mert nem lehet tudni, hogy melyik órában jön el az Úr. Ne okoskodjunk, hogy még nem jön el az Úr. Mivelhogy nem tudjuk az Úr visszajövetelének időpontját, készenlétben kell lenni.
- Azért rejtette el az Úr visszajövetelének az időpontját Isten, mert a ház ura, a Sátán annyira koncentrálna a keresztényekre, hogy nagy károkat szenvednének el. Az Úr ezért meg akarja téveszteni az ellenséget is. Az ellenség így nem tudja megakadályozni a kihívottak elragadtatását.
- Ébernek kell lenni, szellemben kell járni, késznek kell lenni mindenkor, minden órában, percben az Úr eljövetelére!
- Az elragadtatás után Isten bezárja az ajtót. Újra szigorú szeparáció áll be a föld és a menny között, azért, mert átadja Isten a világot a Sátánnak. A világháborúk ahhoz képest amik lesznek, édeni állapotok voltak.
- Lesznek emberek, akik rá fognak jönni, hogy az elragadtatás megtörtént és kétségbeesetten fognak könyörögni Istenhez, hogy vegye fel őket. Szinte már csak mártírként tudnak majd bekerülni a mennybe. A nagy tribulációnak nevezzük ezt a nagy nyomorúságot. Az Úr csak az igaz Egyház előtt nyitja ki a menny kapuját.

Máté 24:42-43. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

forras:hitrehangolva.blogspot.ro

Ruff Tibor - Parafenoménokról 2.

Ruff Tibor - Parafenoménokról 2.

Az ilyen jellegű műsorok iránt nagyon nagy az érdeklődés a nézők számát tekintve is, és a résztvevőket nézve is. Vajon ez mivel magyarázható? Említetted, hogy materialista kultúrában élünk, mégis van egy nagy nyitottság erre. Miért?

Mindig is azon kérdések közé tartozott a természetfeletti, ami az embereket nagyon érdekli. Nem meglepő számomra, hogy ilyen nagy az érdeklődés efelé. Amióta emberiség a földön van, azóta a természetfeletti az embereket nagyon érdekli, és mindig is tömegeket mozgatott meg. Ugyanakkor ez mit sem változtat azon, hogy ez a dolog ugyanolyan erkölcsi szempontból és bibliai szempontból, mint mondjuk a pornográfia. A pornográfia - legalábbis a férfiak körében - óriási tömegeket érint, és függést alakít ki, stb. Ettől még ez nem igazolja ezt a tevékenységet sem. Azt kell mondani, bármilyen meglepő is esetleg az olyan hallgató számára, aki a Bibliát nem ismeri annyira, hogy semmivel nem kevésbé rossz és visszataszító dologról van szó, mert gyakorlatilag az okkultizmus - és ez nem is az én meghatározásom, hanem magának a Bibliának a meghatározása -, egy szellemi-spirituális pornográfia. Maga a Biblia is úgy nevezi, mint szellemi paráznaság, szellemi prostitúció. Tehát semmiben sem különbözik ez attól, elnézést, ha ez bárkit megsért, minthogyha valaki pornófilmeket nézne ugyanebben az időszakban. Sajnos azonban a materialista kultúra és a természetfelettivel kapcsolatos szélsőséges tudatlanság miatt, amiben az emberek élnek, nem világos számukra az, hogy mit is néznek ők voltaképpen. Éppen a napokban jött ki egy statisztikai felmérés arról, hogy a magyar emberek 60%-a egyáltalán semmit nem olvas. A felnőtt lakosság 25-30%-a funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, ha olvas is, de nem érti, hogy mit olvas. Nyilván hogy ez a Bibliára is vonatkozik. Sőt, még akik olvasnak, azoknak a legnagyobb része a Bibliát nem olvasta, tehát nem lehet meglepődni azon a szélsőséges tudatlanságon és ismerethiányon, ami a természetfelettivel kapcsolatban fennáll. Régen nem így volt. Ókori társadalmakban, archaikus társadalmakban az emberek tudták azt, hogy a természetfeletti az nem játék. Az emberiség bizonyos dolgokról már tudja, hogy ezek nem játékok. Erről úgy tűnik, hogy a magyar lakosság még nem tudja, hogy ez nem játék, de előbb-utóbb sajnos ezt saját bőrén fogja megtapasztalni. Bízzunk abban, hogy talán az elkövetkezendő években, évtizedekben valamiképpen létrejön egy olyan szellemi-spirituális műveltség Magyarországon, hogy nagyobb tömegekben is tudatosul az, hogy ami most zajlik, amit most néznek, amiben részt vesznek, tulajdonképpen egy szellemi prostitúció.

A sok érdeklődővel vajon megegyező számban is hisznek ebben a dologban? Vagy ebben az esetben ez nem is lényeges, hogy hiszi vagy nem hiszi?

Az okkultizmusnál általános törvényszerűség, hogy nem okvetlen követel meg hitet. Éppen ez, illetve ez is benne az egyik csalás, hiszen az Istennel való kapcsolat például hit nélkül elképzelhetetlen és lehetetlen. És éppen ezért a természetfelettiben való legális, törvényes mozgás csak Isten igéje alapján, Isten törvénye alapján, Isten szelleme által és hit által lehetséges. Az okkultizmus egy törvénytelen tevékenység a természetfelettiben, és éppen ezért nem követel meg hitet, hanem a puszta érdeklődésen keresztül is már olyan befolyást tud gyakorolni az emberek életére, ami abszolút nem kívánatos.

Milyen ilyen konkrét hatást tudnál említeni?

A mózesi törvény nagyon sokat beszél arról például, hogy ne is tudakozódjál afelől, hogy azok az idegen népek hogyan tisztelik és szolgálják az ő isteneiket, mert akkor el fog csábítani téged. Már az érdeklődést - a tudakozódás azt jelenti -, már a puszta érdeklődést is tiltja a Biblia. Mert azt mondja, hogy már a puszta érdeklődésen keresztül az ember a hatása alá kerül, ez már a gondolkodásmódját rossz irányba befolyásolja. Csak egy konkrét példa: valaki nem hisz a horoszkópban, de elolvassa a horoszkópját, ahol azt állítják, hogy az ő személyisége ilyen és ilyen. Utána később, még ha nem is hisz benne, ez belekerül az ő gondolkodásmódjába, és később amikor olyan jelenséggel találkozik, ami igazolja azt, amit ő olvasott, automatikusan úgy fogja érezni, hogy ez igazolja a dolgot, és később úgymond visszamenőleges hitet hoz létre benne, még ha akkor nem is hitte el amikor olvasta, és utána sorsalakító erővé is válik. Ez a probléma. Konkrétan ismerek olyan embert, aki egyébként teljesen materialista, nem hisz Istenben sem, viszont valahol azt olvasta, hogy mivel ő a nyilas jegyében született, ezért neki konfrontatív magatartásúnak kell lennie. Mindig harcol, ő mindig szúr, mindig nyilazik úgymond. És konkrétan tudom, hogy ő így viselkedik a kapcsolataiban azért, mert azt gondolja, hogy őneki így kell viselkedni, és emiatt számos kapcsolata felbomlott; feldúlta és szétdúlta azokat pusztán csak azért, mert ő azt gondolja, hogy ő ilyen. Holott ha ő ezt magáról nem gondolná, akkor egy megbocsátó, irgalmas, békességre törekvő ember is lehetne. Tehát a horoszkóp, annak ellenére, hogy ő materialista, ráállította őt egy életpályára és sorspályára. Ott aztán úgy tűnik, mintha visszaigazolná magát. Ezt úgy hívják, hogy önbeteljesítő jóslat. Tulajdonképpen az okkultizmus ilyen önbeteljesítő jóslatokon keresztül működik. Ha az ember szabad akar maradni, akkor távol kell tartania magát minden jövendőmondástól és okkultizmustól, mert mindegyik arról szól, hogy a szabadságától megfosztja őt és képzelt korlátok közé állítja.

Ezek szerint a szabad akarat használatában például a megtérésnek a döntésében is akadályozhatnak ezek az erők? Van-e tapasztalatod arról, hogy például ilyen mélyen okkult tevékenységgel foglalkozók könnyebben, illetve nehezebben térnek-e meg?

Mindenképpen befolyásolja ezt a kérdést, és a Biblia tanítása szerint léteznek szellemi lények, ezen szellemi lények egyik csoportja a démonok. Minden ilyen okkult tevékenység mögött démonok is állnak. Tehát nem csak arról van szó, hogy az illetőnek a gondolkodásmódját, vagy az érzelemvilágát befolyásolják, hanem ezen felül még démonok, gonosz szellemi lények befolyásolása alá is helyezik őt. A démonok pedig nagyon ellenérdekeltek abban, hogy egy ember megtérjen, és ezért minden módon - ha bejutnak egy ember életébe -, akkor a megtérését igyekeznek akadályozni. Egyébként maga az evangélium ad példát erre. Galileában, ahol Jézus szolgált, sokkal erősebb volt az okkultizmus és az idegen istenek kultusza - általában ezek démonikus tevékenységek -, mint Júdeában, Jeruzsálemben, ahol ezektől viszonylag tisztán éltek az emberek. Nagyon érdekes, hogy Galileában óriási tömeg gyűlt Jézus köré, és az embereknek nagyon nagy hitük volt abban, hogy csodák történnek az életükben. Annak ellenére, hogy Jézus több évig tevékenykedett Galileában, az emberek nem tértek meg. És azzal búcsúzott el Jézus Galileától, hogy: jaj neked Korazin, jaj neked Kapernaum, mert ha Szodomában és Gomorában ekkora csodák lettek volna, már rég megtértek volna, ti meg nem tértetek meg. Nagyon érdekes, hogy Júdában és Jeruzsálemben, ahol az okkultizmus sokkal kisebb volt, ott nem fogadták el Jézust elsőre, és a csodáit is rendkívül kritikusan kezelték. Éppen azért, mert attól tartottak, hogy azok okkult jellegűek. Viszont Jézus halála és feltámadása után az ősegyház mégis Jeruzsálemben helyezte el a bázisát és nem Galileában. Amikor Péter, János és Jakab és a többiek elkezdtek prédikálni a Szentlélek kenete alatt, akkor ott tömeges ébredés alakult ki, tömeges megtérések, és tömegesen meg is maradtak az Úrban a júdeaiak. Ma is lehet látni, hogy az okkult kultúrákban nagyon nyitottak az emberek hogy csodák, jelek történjenek, de az erkölcsi értelemben vett megtéréshez mégsem tudják, vagy nagyon nehezen tudják meghozni a döntést. És ha meg is hozzák, nem tudnak megmaradni benne, hanem rendszerint vissza-visszazuhannak a rossz állapotba. Ezzel szemben az okkultizmustól mentesebb kultúrák először sokszor gyanakvással figyelik az evangélium működését, de amikor végül áttör rajtuk, akkor maradandó megtérésekhez vezet. Bízunk abban - én azt gondolom, hogy mindig reménységgel kell magunk elé nézni, akármilyen démonikus erő szabadul is fel most ebben a nyolc hétben (és lehet is érezni, érzékelni erős szellemi terheket) -, hogy az Úr ereje sokkal nagyobb és el fogja ezt söpörni, és át fogja törni, ki fogja tudni hozni ebből az embereket.

Köszönöm szépen a válaszaidat, és bízom benne, hogy sokaknak szemnyitogató volt ez a néhány perces beszélgetés erről a témáról.

Takács Marcsi riportja

http://hitrehangolva.blogspot.ro/

Ruff Tibor - Parafenoménokról 1.

Először is beszéljünk arról, hogy amiket látnak a nézők is, azok trükkök, vagy valóban természetfeletti képességet igénylő produkciók?

Én nem értek ehhez annyira, hogy teljes biztonsággal minden esetben el tudnám dönteni. Azt gondolom, hogy lehet közöttük olyan trükk is, aminek természetes magyarázata van valahol, csak mi nem tudjuk. Viszont hajlok arra, hogy mindenképpen lehet olyan is benne, ami valóban természetfeletti eredetű. Akármelyik is az igazság, mind a két esetben okkult jellegű a tevékenység, mivel, ha valaki természetes trükköket hajt végre, de azt állítja, hogy azok okkult természetűek, akkor valóban azzá is válnak, és azok is - szellemi értelemben, teológiai értelemben, tehát mindenhogyan. Akárhogyan is keveredik ez a két elem, mindenképpen egy okkult tevékenységről van szó.

Látszólag nincsen hasznos célja ezeknek a produkcióknak. Mi van akkor, ha valaki csak szórakozásból nézi ezeket?  Hogyan viszonyul ehhez a Biblia?

Én úgy tudom, hogy Uri Geller nyilatkozott is olyasmit, hogy a legfontosabb számára a szórakoztatás. Bibliai alapon mindenképpen azt lehet mondani, vagy kell mondani, hogy ez egy okkultizmustól átitatott tevékenység, és ezért bárhogy is alakulnak a részletkérdései vagy bármilyen céllal is vannak ezek bemutatva, akár szórakoztató, akár nem szórakoztató, mindenhogyan okkult tevékenység, mindenképpen a természetfelettivel áll kapcsolatban. Már csak azért is, mert kapcsolatba van hozva vele. De valószínűleg ez reális módon is így működik. Az okkult tevékenységet pedig a Biblia mindig, minden körülmények között elítéli.

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Ha elvonatkoztatunk a műsortól, a gyógyító jellegű - tehát pozitív jellegű - okkult tevékenységekről van-e a Bibliának külön álláspontja?

A Biblia okkultizmusnak nevez minden olyan tevékenységet, ami úgy operál a természetfelettivel, hogy azt nem Jézus nevében, nem a Szentlélek által, és nem az Isten igéjével összhangban teszi. És minden ilyen tevékenységet, tehát ami nem Jézus nevében, nem a Szent Szellem által, és nem az Isten igéjével, a Bibliával összhangban történik, a Biblia okkultizmusnak nevez, azt pedig nagyon súlyos bűnnek tekinti. Teljesen mindegy hogy milyen cél van kitűzve, ahogy a közmondás is mondja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A mágiának éppen ezért több formáját különböztetik meg, és amikor a mágiát úgy végzik, hogy annak elvileg jó célt tulajdonítanak, azt fehérmágiának hívják, de az éppúgy mágia, és a Biblia éppúgy elítéli, mint a kifejezetten gonosz célú mágiát. Tehát nem szentesíti a cél az eszközt ebben az esetben sem, nem beszélve arról, hogy mivel itt mindenképpen démonikus erők működnek, és azok igazából jót nem tudnak csinálni még akkor sem, ha az emberi szándék elvileg jó lenne mögöttük, a végeredmény akkor is káros lesz, és rossz lesz, negatív lesz.

A bibliai csodákat fel lehet osztani valamilyen szempont szerint? Ott csak jó célú csodák vannak?

A bibliai csodák között is vannak úgynevezett ítélő csodák, és vannak a kegyelemnek a csodái. Előfordulnak olyan bibliai csodák, amelyek embereknek a kárára vannak, és mégis Istentől származnak. És vannak természetesen – különösen az Újszövetségi korban ez az általánosabb - olyan csodák, amelyek haszonra vannak, az emberek áldására vannak. De éppen ezért nem ez a fő különbség. Tehát az Istennek a csodatévő ereje is okozhat kárt abban az esetben, amikor büntetni akar, ítélni akar, és mágikus tevékenység is okozhat - legalábbis rövidtávon - jó eredményt. Nem ez a kulcskérdés, hanem az, hogy a mágiának mindig az a lényege, hogy az ember a saját akaratát viszi be a természetfelettibe, és a saját akaratának a szolgálatára akarja rendelni a természetfeletti erőket és lényeket. Az Isten csodái, illetve a biblikus csodák során mindig Isten akarata érvényesül, és az Isten akaratának szolgálnak az emberek. Alapvetően ez a különbség.

Visszatérve arra a momentumra, hogy szórakoztatás céljából van például ez a műsor is, akkor tulajdonképpen nincs is olyan, hogy kizárólag szórakoztatást célzó mágia ezek szerint?

Nem ez a lényeg, hogy milyen célból történik. Sajnos az a probléma, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol az embereknek nincsen ismeretük arról, hogy a természetfeletti hogy működik. Ez egy materialista kultúra. Ha az emberek el is hiszik, hogy van természetfeletti, akkor is azt gondolják, hogy az nekik egy játszótér, ahol ők ellehetnek. Azért gondolkodnak így, mert nincs róla ismeretük. Nincs ismeretük a természetfeletti világ veszélyeiről és előnyeiről sem. Tulajdonképpen egy olyan bugyuta tevékenység, minthogyha a gyerekek az állatkertben bemásznának az oroszlánok kifutójára azzal a céllal, hogy ott homokvárakat építsenek, vagy fogócskázzanak. Ennek viszont az lehet a vége, hogy esetleg az oroszlán megeszi őket. Mivel a természetfeletti világ egy nagyon veszélyes világ.

Takács Marcsi riportja

forrás:http://hitrehangolva.blogspot.ro/

Egy kis héber nyelvlecke

HÉBER-MAGYAR EGY KIS SEGITSÉG

ALEF

Lássuk csak: ez a héber ábécé első betűje, az ALEF → א

Ha átmegy az e-mailen, az már jó jel.

(A gyakran emlegetett „ivrit” nem más, mint a „héber” – héberül. Ráadásul nőnemben, mert a nyelv az ivritben – avagy a héberben – nőnemű.)

BET

Ez pedig a második betű, a BÉT → ב

Egymás mellé írva máris értelmes szót kapunk:

áv – אב, vagyis apa (jobbról-balra olvasva, ez vastörvény a héberben)

De ha megfordítjuk a két betűt – természetesen ismét jobbról-balra olvasva – , akkor is értelmes szót kapunk: בא – bá, azaz “jön”

Az Alef hangtalan, és általában magánhangzót jelöl: az Áv és a Bá esetében pl. az Á-t.

A BÉT többnyire B hangot jelöl, de lehet “VÉT” is, ekkor V hangot jelöl,

pl: תל אביב = Tel Aviv. Itt mindkét előfordulásában V-t jelöl.

MEM

A következő betű (nem a héber ábécé sorrendjében) a מ MEM betű, amely az M hangot jelöli.

Ám, mint feljebb említettem, néhány héber betűnek van „rendes” és van „vég” alakja, vagyis olyan változata, amely csak a szó végén áll.

Ez a מ betűnél a ם. (MEM SZOFIT, vagy vég-MEM; szof = vég; az -it a nőneműséget jelző végződés; róla lesz még szó.)

További idegőrlő bonyodalom: a héber írás nem jelöli a magánhangzókat, csak a mássalhangzókat.

A magánhangzókra – Á, E, É, I, O, U és az alig hangzó SVÁ – csak utalnak más betűk.

A héber nyelvben nincs a magyar A-nak megfelelő zárt hang, csak nyílt Á.

Az Ö-Ő és az Ü-Ű hangok is hiányoznak. Az említett, „SVÁ”-nak nevezett rövid magánhangzót magyarul hol Ö-nek, hol E-nek írnak át. A hangzás valahol a kettő között van.

A magánhangzókat pontok és vonalkák pótolják a szövegben. Pótolják, írom, mert ezeket jóval a bibliai idők után, valamikor a VIII. században kezdték alkalmazni, amikor Izrael népe már teljes egészében elkerült a Szentföldről és vészesen fogyott a hébert anyanyelvként beszélő ember, akinek az olvasás közben még magától értetődő volt a szöveg kiejtése.

A pontozás a betűk alatt, fölött vagy belsejükben történik.

Bármely betű lehet pontozva.

Például az Alef: אַ = Á, אָ = Á (néhol Ó), אֶ = E, אֵ = É, אִ = I, אֻ = U, אֹ = O.

Vissza a betűkhöz: az „apa” (אָב, ÁV) után most már az „anya” szót is le tudjuk írni: אם, ÉM, pontozva אֵם.

Ebből egyrészt látható, hogy az Alef jelölhet Á hangot is, és É hangot is (és mást is, majd kiderül ), másrészt az, hogy itt a végbetű ם-et használtuk, nem a מ-et (tehát nem אמ, hanem אם.)

Közbevetőleg: a héber nyelv a maga eredeti, bibliai formájában szerény szókinccsel rendelkezik. A huszadik században kialakított újhéber igen sok arameus (arám) szót olvasztott magába. (Az arameus a héberrel rokon nyelv, 2000 – 2500 évvel ezelőtt a Közel-Kelet uralkodó nyelve volt, az akkori Izraelben a héber helyett már anyanyelvként beszélték; a mezopotámiai magaskultúra hordozója a maga korában gazdagabb és kifejezőbb volt, mint a héber)

A mai izraeli gyerekek apjukat אבא (ÁBÁ, pontozva אַבָּא), anyjukat אמא (IMÁ, pontozva אִמָּא) szóval illetik. Mindkét szó az arameus nyelvből került a héberbe. Utóbbiból látható, hogy az Alef további magánhangzót is jelölhet, itt pl. az I-t.

Ez a bizonytalanság a szöveg olvasásában problémát jelenthet: míg az אֵם (ÉM) jelentése anya (a nem becézett forma), míg az אִם (IM) jelentése “ha”, “hogyha”.

Mikor hímnemű és mikor nőnemű egy szó a héberben? Kevés kivétellel egyszerű szabályok vannak rá – erről később. A legtöbb szó hímnemű. A nőneműek az értelemszerűen nőnemű szavak; rajtuk kívül az országot, várost, sőt, az országokat, városokat jelző tulajdonnevek és több szerv, így a nyelv is, és a legtöbb ה-ra és ת-ra (HÉ-re és TÁV-ra, ezeket még nem tanultuk) végződő főnév. Bizonyos nőnemű végződésű szavak rendhagyóan hímneműek.

Egyelőre csak annyit, hogy a héber igék és főnevek hím- és nőneműek lehetnek.

A jelzők a jelzett szó nemét követik.

Fontos: a könyvek, újságok pontozatlanul jelennek meg, vagyis a magánhangzók jelölése nélkül. Bizonyos szavak jelentése így csak a mondat értelméből derül ki. Ugyanezért, valamint a héber nyelv tömörsége okán ugyanannak a szövegnek a héber megfelelője rövidebb, mint pl. a magyar fordítása.

Eddig három betűt tanultunk: az א (Alef), a ב (Bét) és a מ (Mem) betűt.

LAMED

Ismerjük meg a negyedik betűt, ezt sem ábécé-sorrendjében: a ל LÁMED betűt.

(A héber alfabétumnak, azaz „alef-bét”-nek, akár a görögnek, latinnak, magyarnak stb. határozott sorrendje van. Ezt később táblázatban megadom.)

Az Alef után írva, íme, „megismerjük az Istent”: אֵל (ÉL) = Isten.

(Más kifejezés az Isten fogalomra az „Elohim”)

A magánhangzók nem-jelöléséből eredő bizonytalanság ismét jelentkezik: míg az אֵל (ÉL) jelentése Isten, az אֶל (EL) a magyar hoz-hez-höz ragnak felel meg.

Az אַל (ÁL) pedig azt jelenti, hogy „Ne”…

A pontozatlan szövegben – אל – itt is csak a környező szavak által sugallt értelem dönt, hogy melyikről van szó.

Sokak szerint rejtélyes kódok sora lett beleszőve a héber nyelvbe. (Az eredetibe, a bibliaiba.) Ennek az egyik tanúsága a sok közül: ha az Istent jelentő אל szó két betűjét megfordítjuk → לא – a „NEM”, „NE” szót kapjuk. (Vagyis NE fordítsuk meg az Istent… )

Ez utóbbi szónak a kiejtése: LO; pontozással לֹא

(Az imént tanult אַל és aלֹא egymás szinonímái: rokonértelmű szavak.)

Bonyolítsunk még egy kicsit: amint a latin vagy cirill betűs írásnak, úgy a héber betűs írásnak is van nyomtatott, és van írott változata. Nem enyhít a gubancon, hogy az írott betűk zöme nem is emlékeztet a nyomtatott betűkre.

Csak ízelítőül:

Izrael neve nyomtatott héber betűkkel: ישראל , míg írott betűkkel: ישראל.

(Még nem tanultuk minden betűjét.)

Ellentétben az írott latin, cirill vagy arab írott betűkkel, ahol azokat egymáshoz kötjük, a héber írott betűket külön-külön írjuk le.

Még egy szó az eddig tanult betűkkel, a LÁMED és a BÉT betűkkel.

Tegyük őket egymás mellé: לב, kipontozva: לֵב, kiejtve: LÉV. Jelentése: SZÍV.

Írott betűkkel: לֵב

(Az írott betűk pontozása azonos a nyomtatott betűkével. Ám, amint a könyveket, újságokat nem pontozzák, az írott betűs leveleket sem szokták.)

VAV

Következik a VÁV. (Továbbra sem ábécé-sorrendben tanuljuk a betűket.) Alakja: ו.

A VÁV a V hangot jelöli – de jelölhet O és U magánhangzót is.

Két dologra kell felfigyelni:

1.) A magánhangzókat nem csak pontozással lehet megjeleníteni, hanem bizonyos mássalhangzókkal is: egyikük a VÁV.

2.) Mint tanultuk, a V hangot a BÉT változatával, a VÉT (pontozatlan ב) betűvel is le lehet írni. A héber nyelv szabályai döntik el, hol melyiket használjuk (lásd a magyar j – ly kettősséget).

A VÁV betű nevének értelme is van: horgot, kampósszeget jelent. Talán ez az oka, hogy a héber nyelv a kötőszó szerepére jelölte. VÖ (néha U; feljebb említettük, hogy a VÁV lehet O is, U is) azt jelenti: „és”; „valamint”.

Ha VÖ, akkor וְ a pontozása; ha U, akkor וּ.

Példa: tanultuk, hogy az „apa” népszerű héber megfelelője אבא, az „anya” pedig אמא.

Kössük össze a két szót! „Apa és anya” = אבא ואמא. ÁBÁ VÖIMÁ.

Kipontozva: וְאִמָּא אַבָּא. Írott betűkkel: אבא ואמא

A VÁV alatt két, egymáshoz képest függőleges helyzetben elhelyezkedő pont található (:). Ez a feljebb említett „SVÁ” magánhangzó, amelyet nagyon rövid Ö-nek, vagy E-nek kell ejteni.

Az „ÁBÁ VÖIMÁ”-ban az „Ö” a „SVÁ”. A VÖIMÁ „Ö”-je nem a magyarhoz hasonló nyílt hang, hanem még a rövid ö-nél is rövidebb, alig hallható hang.

Mellesleg: tanultuk, hogy az É hangot ugyancsak két ponttal jelöljük a mássalhangzó alatt, de ezek egymáshoz képest vízszintesen helyezkednek el (..).

A VÁV (ו) írott alakja (rendszerint enyhén döntött) függőleges vonal: ו.

A magyar és a héber nyelv egyáltalában nem rokon, mégis vannak hasonló, vagy inkább egymásra emlékeztető szavaik.

Ilyen a חלום (חֲלוֹם, חלום , vagyis CHÁLOM) szó. Jelentése: álom.

NUN

A következő betű a NUN, az N hangnak megfelelő betű és a MEM (מ, ם) után következik, akárcsak a görög, a latin és a magyar ábécében.

A NUN-nak, hasonlóképpen a MEM-hez, szintén két alakja van.

A szó elején és közben נ, szó végén ן.

Példa: נא (NÁ) = kérem, kérlek, „kéretik”. Kipontozva: נָא.

Az אנא (ÁNÁ), kipontozva אָנָּא az előbbinél hangsúlyosabb kérést jelent.

(A NUN-ban lévő pont nem véletlen, de a köznapi kiejtésben nincs jelentősége.

Nem úgy, mint a korábban tanult בּ és ב esetében, ahol az előbbi, belsejében pontot viselő betű B hangot, a pont nélküli V hangot jelöl. Könyvben, újságban a betűk csak kivételes esetekben vannak kipontozva, pl. amikor idegen név vagy szó kiejtését kell pontosítani – a szó szoros értelmében…)

A NUN végbetű-formáját az emberi civilizáció egyik legelterjedtebb, héberből jött szavában mutatom be. אמן – ÁMEN. Írott betűs alak: אמן.

Azt jelenti: igaz, úgy van, úgy legyen. Kipontozva: אָמֵן. (A két egymás melletti pont a MEM betű alatt É hangot jelöl, lásd 2. oldal, fent. Vagyis a szó kiejtése tulajdonképpen ÁMÉN.)

E szóval rokon az אֱמוּנָה – EMUNÁ. Jelentése: hit.

Az ALEF alatt látható ֱ pont-csoport egy rövid E magánhangzót jelöl, ellentétben a

„rendes” (és jóval gyakoribb) ֶ E magánhangzóval.

Ezek szerint magánhangzó is kaphat „SVA” jelölést.

A נ – NUN betű szó eleji és szóközi írott alakja: נ, míg a szóvégi NUN – ן – egy hosszú, a VÁV-nál (ו) hosszabb, lefelé mutató függőleges vonal: ן.

Míg tehát az ámen írott alakja אמן, az emuná-é: אמונה.

Előbbinél a szóvégi, utóbbinál a szóközi NUN betűt használtuk. A szó eleji ALEF pedig az előbbinél Á, az utóbbinál E hangot jelöl!

Az eddig tanult betűkkel egyre több szót tudunk leírni.

Például בן (בֶּן, בן) BEN azt jelenti: fiú, vagy valakinek a fia.

GIMEL, DALET

A következő két betű a ג – GIMEL – és a ד – DÁLET.

Írott formájuk: ג – a GIMEL – és ד – a DÁLET.

Vagyis nem hasonlítanak a nyomtatott változatukra.

Ők szomszédok: a héber ábécé (vagyis az álef-bét) harmadik és negyedik betűje. Sorrendben tehát az ALEF és a BÉT után következnek.

A két betű önmagában is képes értelmes szót alkotni: kettőt is.

A גָּד (GÁD) – írott betűkkel: גד – Jákob egyik fia, így a bibliai Izrael egyik törzs-atyja (1 Mózes 30:11). Az igehely tanúsítja, hogy a szó szerencsét is jelent.

A mai héberben ilyen (szerencse) értelemben alig használatos: a „mázál” szót használják helyette, ami eredetileg csillagzatot, állatövet, zodiákust jelent.

Az ismert „mázál tov” tulajdonképpeni jelentése: „legyen jó csillagzat alatt”.

Ugyane két betű egymás mellé írva, de fordított sorrendben másik szót ad.

A דָּג (DÁG) – írott betűkkel: דג – jelentése: hal. (Mellesleg a Halak csillagképet is jelenti.)

A GÁD Gimel-jében és a DÁG Dálet-jében lévő pontnak a mai kiejtés szempontjából nincs jelentősége. A betű belsejébe tett pont neve DÁGES, amelynek jelentése hangsúlyozás. Ha szó közepén álló mássalhangzóban fordul elő, megkettőzve ejtendő, de erre csak a Szentírás templomi felolvasója és a rádióbemondó ügyel.

Tanuljunk még egy állatot: a דֹב (DOV) – Írott betűkkel דב, azaz medve.

A Dov nem túlságosan gyakori férfinév is.

Hasonlóan rövid szó a גַּב (GÁV) – írott betűkkel גב – jelentése hát, valakinek vagy valaminek a háta. A ג-ben lévő pontnak itt sincs jelentősége.

A ב – BÉT betű mindkét példában VÉT, akár az אביב (Aviv = tavasz) szó, vagy az ebből alkotott Tel Aviv (Tavasz Domb) városnév esetében.

Az O hangot a bibliai héber nem jelölte. A DOV szót/nevet csak a DÁLET és a BÉT (VÉT) betűkkel jelölte és jelöli ma is, de a pontozás rendszeresítése óta (1100-1200 éve) a DÁLET bal felső oldalához biggyesztett pontocskával jelölni is lehet, bár ebben az esetben a kiejtés egyértelmű: nincs más szó, amit a Dálet és a Bét (illetve Dálet és Vét) betűkkel ki lehetne fejezni, a pontozásra tehát alig van szükség.

Az újhéber nyelvben, illetve helyesírásban az O hangot az előtte álló mássalhangzó – jelen esetben a DÁLET – bal-felső széléhez tett ponton kívül a mellé írt VÁV betűvel is kifejezhetjük. (Ugyanúgy az U hangot is.) A DOV szót tehát leírhatjuk דוב alakban is. (דוב). Ha az állatról van szó, ma így írják; a férfinevet általában a bibliai helyesírás szerint, azaz דב alakban.

*

Izrael déli harmada a Negev. Azt jelenti: száraz, csapadékszegény föld.

Az eddig tanult betűkkel már le is tudjuk írni: נגב, NEGEV. Kipontozva נֶגֶב, írott betűkkel נגב . Az egykori sivatagi “romantika”, a homokdűnék között imbolygó tevék visszaszorultak a még mindig sátorlakó beduin kisebbség sátrai köré.

A teve héberül גמל, GÁMÁL (גָּמָל, גמל). A Gimel betű neve a Gámál szóból ered (a betűk nevei és „névadó” szavaik közti kapcsolatról későbben szólok.)

Ma a Negev központja a negyedmilliós egyetemi város, Beér-Séva.

A Negevet, mint Izraelt általában, autósztrádák, vasúti sínek hálózzák be, mosávok és kibucok (mezőgazdasági települések) termelnek szubtrópusi gyümölcsöket. A beduin lakosság zöme már letelepült, de a sátorban lakó arab gyerek kezében ugyanúgy csörög a mobiltelefon, mint a beér-sevai Ben Gurion Egyetem hallgatójának a zsebében (akik között számos beduin is akad).

Még egy szép szót leírhatunk az eddig tanult betűk segítségével: גן (GÁN) – kertet jelent. Kipontozva: גַּן. (A Gimel-ben lévő pontnak itt sincs jelentősége.) Ugyanez a szó írott betűkkel: גן.

Jákob egyik fiának a neve: דן (DÁN) – kipontozva דָּן , írott betűkkel דן (1. Mózes 30:6) – és ugyanez a neve a Jordán folyó egyik eredőjének is, Izrael északi határvidékén. (A skandináv nép nevéhez semmi köze.)

Az úr mindenütt úr, még Izraelben is. Úr héberül: אדון, írott betűkkel אדון (ÁDON). Pontozva: אָדוֹן. Ha ismeretlen férfit szólítunk meg, ezt az אדוני (אָדוֹנִי) – ÁDONI szóval tesszük. Uram. A szó végére került I hang (leírva י, vagyis JOD), az egyes számú birtokos jele.

A hölgyek később következnek .

HE

Engedjék meg, hogy bemutassam a héber ábécé, az Álef-Bét ötödik betűjét.

Ő a HÉ betű. Nyomtatott alakja ה, írott formája ה.

Igen fontos szerepe van: egymagában betölti a névelő szerepét, akárcsak a magyarban az A. A héber névelő: HÁ és a ה betűvel írjuk le. Pontozása többnyire הַ, de lehet הָ

(a modern héberben ez is HÁ), ritkán הֶ (HE).

Ez a változatosság illeszkedési okból van, akár a magyar A – AZ páros.

Példák: HÁtikvá = A remény (Izrael nemzeti himnuszának a neve).

HÁolám = a világ. HÁárec = az ország (és Izrael egyik napilapja), de a Földet, bolygónkat is jelenti. HÁám = a nép, HÁádon, az úr – de HECHÁLUC = az első országépítő pionírokat nevezték cháluc-nak; a sportnyelvben a csatárt is így hívják.

Most pedig írjuk le Izrael legnépszerűbb királyának a nevét, amely – akárcsak az Ámen – az egész Földkerekségen elterjedt.

Ez a név Dávid, héber betűkkel דוד (דוד).

A VÁV itt kifejezetten V hangot jelöl. Aki jól ismeri a héber nyelvet, az rátekintésre megmondja, hogy a DVD (DÁLET-VÁV-DÁLET) betű-hármas nagy valószínűséggel Dávidot jelent. (E név héber kiejtésében az Á nagyon röviden ejtendő, a hangsúly az I-n van.)

Kipontozva a név így fest: דָוִד.

Ám a pontozatlan דוד jelenthet dod-ot is, ami bácsit vagy nagybácsit jelent.

Ez kipontozva דוֹד.

Hogy egy adott mondaton belül melyik, azt megint csak a mondat értelme dönti el. Előfordulhat mindkettő egyszerre is, akár egymás után: הדוד דוד, azaz Hádod Dávid, Dávid bácsi vagy Dávid nagybácsi… (הַדוֹד דָוִד)

A változatoknak még koránt sincs vége: a דוּד (DUD) üstöt, kazánt, bojlert jelent.

Izrael és a zsidóság közismert jele a hatágú csillag. Sokan hallottak annak héber nevéről is: Mágén-Dávid (מגן דוד, kipontozva מָגֵן דָּוִד, írott formában מגן דוד).

A régies, askenázi kiejtés „mógendóved”-ként ejti.

Nos, a mágén védőt is jelent, és pajzsot is.

A kifejezés jelentése tehát nem „Dávid-csillag”, hanem Dávid pajzsa.

A két, egymással fordított helyzetben álló háromszög ezotérikus-kabbalisztikus magyarázata: a felfelé álló háromszög talapzata lent van, itt, e világban, csúcsa felfelé, az Istenség, a magasabb dimenzió felé néző embert szimbolizálja; a másik, csúcsával lefelé mutató háromszög alapja „fenn” van és lefelé tekint: az emberre vigyázó isteni Gondviselést jelképezi. A kettő a teljesség jegyében kiegészíti egymást…

A védőt, pajzsot jelentő Mágén – מגן szó szoros kapcsolatban áll a védelmet jelentő הֲגַנָּה (HÁGÁNÁ) szóval. Így nevezték az Izrael Állam megalakulása (1948. május 14.) előtt, a brit mandátumi Palesztinában működő zsidó önvédelmi szervezetet is: Hágáná. Az állam kikiáltása után ebből alakult a mai izraeli hadsereg, aminek „Cvá Hágáná L’Jiszráél” (Izrael Védelmi Hadserege) a neve, vagy a három szó rövidítéséből képzett mozaikszó, a „Cáhál”.

Röviden visszatérek a הֲגַנָּה szóra. A ה betű alatt egy ֲ magánhangzó van:

Ahogy a ֱ röviden ejtett ֶ (E), ugyanúgy a ֲ rövid ַ (Á) hang.

Eddig tehát a következő betűket ismerjük:

A betű

sorszáma neve Hangértéke

nyomtatott

alakja

írott

alakja

1. Alef A, E, É, O, U

א

א

2. Bét / Vét B, V

בּ, ב

בּ, ב

3. Gimel G

ג

ג

4. Dálet D

ד

ד

5. Hé H

ה

ה

6. Váv V, O, U

ו, וֹ, וּ

ו, וֹ, וּ

12. Lámed L

ל

ל

13. Mem M

מ, ם

מ, ם

14. Nun N

נ, ן

נ, ן

Kilencet a huszonkettőből.

Ezekből már elég sok szót és nevet tudunk összerakni.

Álljon itt az első ember, אָדָם – ÁDÁM. Leírva: אדם.

A szó jelentése, mint egyszerű főnév – ember.

A héber gyakran „ember fia”-ként emlegeti az embert: בן אדם – BEN ÁDÁM, írott formában: בן אדם. Egy szóként ejtendő, rövid á hangokkal: “benádám”.

Ehhez némileg hasonló azאדום -ÁDOM szó, magyarul vörös, piros. (אדום)

A héber hagyomány szerint Isten földből, éspedig vörös földből teremtette Ádámot.

Aדם (DÁM; leírva דם) szó jelentése: vér.

A Biblia kapcsolatba hozza a (vörös) földet, az abból teremtett embert és a vért, lásd 1Mózes 9:5 (“De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.”) vagy 3Mózes 17:11 az áldozati állat véréről (“Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért; a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”)

Figyeljük meg, hogy

1. Mind az אדם, mind az אדום, mind pedig a דם szavakban a szóvégi ם betűt, és nem a מ betűt használjuk, és

2. A héber nyelvnek van egy logikailag moduláris, „összerakható” jellege.

Eddigi tudásunkkal már leírhatjuk az egyik legszebb szót, ami a lélek csúcsát jelenti: אהבה. Kipontozvaאַהֲבָה , írottan אהבה, kiejtve ÁHÁVÁ: szerelem, szeretet.

CHET

Ezennel bemutatom a legszebb két betűt.

A CHET – nyomtatott alakja: ח, írott formája: ח – a héber ábécé nyolcadik betűje.

Erős, torokból ejtett H hangot jelöl, olyas valahogy, mint amikor valaki indulatos „ach!” szót mond. A magyarban nincs igazán hasonló, ezért a magyar anyanyelvű ember eleinte ezt a hangzót is a ה – HÉ – betűnek megfelelő hanghoz hasonlóan ejti.

JOD

A JOD – Izraelben inkább JUD-nak nevezik – nyomtatott alakja: י, írott formája: י, a héber ábécé tizedik betűje.

Hogy miért ez a legszebb betű-páros? Azért, mert ők ketten, a CHET és a JOD együtt jelentik az Életet. חי – CHÁJ – azt jelenti, hogy él. Pontozva: חַי. Írott betűkkel: חי.

Sok hölgy visel arany חי – amulettet.

Az írott JOD egyetlen rövid függőleges vonal. Rövidebb, mint az írott VÁV, és harmada a NUN végbetűjének. Tegyük őket egymás mellé: יון (jobboldalt a JOD, középen a VÁV, a végbetű-NUN a bal oldalon).

A korábban tanult MEM és az imént tanult JOD betűkkel már le tudjuk írni a Közel-Keleten ugyancsak életet jelentő víz héber megfelelőjét: מים – írott betűkkel: מים. Kiejtve: MÁJIM.

Az emberélet egyik kulcsszava: a ילד (pontozva: יֶלֶד, írott betűkkel: ילד – kiejtve: JELED. Jelentése: (fiú)gyerek.

Ebből a szóból ered a יליד (pontozva: יְלִיד, írott betűkkel: יליד – kiejtve: J’LID vagy JöLID, rövid „svá”-val). Jelentése: született, születésű, a ילודה ( יְלוּדָה, ילודה , születési arány) és még több szülést, születést, megújulást jelentő kifejezés.

A יֶלֶד (JELED, gyerek) szó nőnemű alakja a יַלְדָּה (JÁLDÁ), azaz kislány, gyereklány. A Dálet betűben lévő pontnak a mai kiejtésben nincs jelentősége.

A héber szavak zömét három mássalhangzó és az ezeket „éltető” magánhangzó alkotja. A szóképzésre jellemző, hogy a szavak három mássalhangzóját, a szó gyökét (fenti példánkban a JOD, LÁMED és DÁLET betűket, ill. hangokat) kombinálja.

*

Egy madár, „aki” egyben próféta is…

A galamb, a Biblia egyik jelkép-madara, héberül יונה (JONÁ, kipontozva יוֹנָה, írott formában יונה, a hangsúly az Á-n. Pontosan ugyanez a neve a magyar Bibliában Jónás néven ismert prófétának is. Joná. (Rövid o-val, hangsúly az á-n.)

A próféta szót is le tudjuk írni az eddig ismert betűkkel: נביא , azaz návi. Kipontozva: נָבִיא, írott betűkkel נביא. Ugye, emlékszünk: a ב betű jelölhet B és V hangot is. Itt az utóbbit jelöli. Az א (ALEF) pedig néha hangtalan, mint ebben az esetben. A נביא szót úgy ejtjük, mintha נבי -nak lenne írva.

Jónás próféta tehát héberül: יונה הנביא (יוֹנָה הַנָבִיא ; יונה הנביא – Joná hánávi: a návi előtt a HÁ névelő áll; „Jónás, a próféta”).

*

Eddig összesen 11 betűt ismerünk. Elérkeztünk a 22 betűs héber ábécé feléhez.

E 11 közül három rejti a Mindenséget, az Örökkévalóságot, a múlt, a jelen, a jövő, tér és idő, élet és halál, lét és nem-lét minden rejtelmét.

A JOD, a HÉ és a VÁV kombinációja Izrael Istenének (természetesen: a világ Istenének) a leírható, de kimondhatatlan Neve.

A Biblia elején, Mózes első könyvében, a 2. fejezet 4. versében van először leírva Isten Neve: יהוה. Egy JOD, egy HÉ, egy VÁV, majd ismét egy HÉ. Együtt: JHVH.

Nincs magánhangzó, így nem tudjuk biztosan, milyen volt a kiejtése, amikor még állt a jeruzsálemi Szentély. Ott is csak a főpap, a „kohén hágádol” ejthette ki, ő is egyszer egy évben, Engesztelés Napján, vagyis Jom Kippurkor, a legbelső szentélyben (Kódes hákodásim). Hogyan ejtette ki? Nem maradt fenn magnószalag, de még egy rövidke mp3-as fájl sem… A Szentély 2008-ban immár 1938 éve nem magasodik Jeruzsálemben, a Templomhegyen.

Izrael népének minden esetre meg lett tiltva, hogy a „Nevet” kiejtse, akár jó okkal, imádságban is.

Az Isten-név etimológiájára, szó-értelmezésére a leginkább kézenfekvő megoldás a héber nyelv három idő-segédigéje: היה (HÁJÁ) = volt, הוה (HOVÉ) = van, létezik, יהיה (JIHJE) = lesz. A Tér és az Idő Teremtője kinyilatkoztatott Nevével magába foglalja a kezdet- és vég-nélküli LÉTET. (Újabb tanúság a héber nyelv modularitására.)

A legtöbb európai nyelv, így a magyar is, a „Jehova” kiejtést tette magáévá, ami talán megközelíti az eredetit. A legtöbb héber imakönyv csak két JOD betűt tesz ki a négybetűs Név helyett, így: יי és „Ádonáj”-t olvasnak helyette. (Feljebb tanultuk: az Ádon – urat jelent.)

A Négybetűs Nevet a görög-latin teológia a „Tetragrammaton” kifejezéssel emlegeti: tetra görögül „négy”, gramma „betű”. A héber körülírás a „hásém hámöforás”, vagyis a „kifejezett Név”.

(A két szó a HÁ névelővel kezdődik; az első a jelzett szó, „A név”, a második a jelző, „A kifejezett”. A „hámöforás” Ö-betűje ismét a „SVÁ”, alig ejtjük: úgy is át lehetne írni, hogy „hám’forás”.)

A magyar fordítású zsidó Bibliákban és imakönyvekben az „Örökkévaló”, a keresztény Bibliákban és imakönyvekben az „ÚR” kifejezés áll azokon a helyeken, ahol a héber eredeti a négybetűs JHVH Nevet használja. (Az angoloknál a „LORD” szó.)

Vallásos zsidóknál beszédben a „HÁSÉM”, azaz „A Név” Isten említésének a módja imán kívül. (Tanultuk: a HÁ a héber nyelvben a névelő.) Leírva csak egy HÉ betűvel jelölik, utána egy hiányjel, „aposztrof”, így: ה’.

Példa: „Böezrát HáSÉM” = „Isten segítségével” (Az „ö” a Böezrát-ban a feljebb említett SVÁ, vagyis alig hallhatóan ejtik a „b” és az „e” hangok között: mintegy B’ezrát-ként. Mintegy megállunk egy pillanatra a B és az E között. A magyar anyanyelvű új héber-beszélők jól hallható Ö-nek ejtik.)

Más példa: „Im jirce HáSÉM” = „Ha Isten is úgy akarja” Ezeket még nem tudjuk leírni, de jegyezzük meg őket: a héber beszéd igen gyakori fordulatai! (Ima közben, mint említettem, az „Ádonáj” járja.)

Kapcsolat van e négybetűs Név és Jehuda יהודה (magyar változatában Júda, ugyanennek a névnek a görög változatából van a Júdás név), azaz Jákob és Lea negyedik fia, Izrael legtekintélyesebb törzsfője neve között. Hasonlítsuk össze: a különbség az Istennév és Jehuda neve között csak egy ד – DÁLET betű.)

A mai zsidóság zömmel az ő törzsének a leszármazottja. A magyar “zsidó”, az angol “Jew”, a francia “Juif”, a német “Jude” mind ebből a névből származik.

KAF

A következő betű a כ (KÁF). Ő is, akár a MEM vagy a NUN, végbetű-alakkal van súlyosbítva, amely így néz ki: ך. És, ha mindez még nem elég, kétféle kiejtése van.

Emlékezzünk vissza, a BÉT-VÉT párosnál tanultunk ilyesmit. Ott, ha pont van benne, akkor BÉT (בּ) és B hangot jelöl, ha pedig nincs benne pont, akkor VÉT (ב), és V hangot jelöl.

A káf szó egyébként markot, tenyeret, és kanalat is jelent.

Nos, a KÁF esetében is létezik כּ, ponttal (tanultuk: DÁGÉS-sal) a közepében, ekkor K a kiejtése. Ha nincs benne pont (כ), akkor CH-nak ejtjük, még erősebb CH-nak, mint a ח – CHET – betűt.

A szó végi ך mindig CH, soha sem K, tehát a ך-ba nem kerülhet pont, svá viszont igen, így: ךְ.

Aכ esetében pontozatlan könyvekben, újságokban itt is csak nyelvismeretére támaszkodhat az olvasó, hogy vajon K-val, vagy CH-val áll szemben.

Ennyi betűismerettel már leírhatjuk az ember legjobb barátja nevét is.

Ő pedig a כלב (pontozva כֶּלֶב, írott betűkkel pedig כלב)

Kiejtve: KÉLEV – vagyis: kutya. (A pontozás alapján kelev-nek olvashatnánk, de az első szótag hangsúlyozása miatt inkább kélev-nek hallatszik. A héber szavaknak többnyire a második vagy harmadik szótagjára kerül a hangsúly; itt az elsőre.)

Etimológusok kapcsolatot találnak a לֵב azaz a „szív” és a „kutya” szavak között.

(כלב – לב; LÉV – KÉLEV) Kutyabarátok szerint nem véletlenül. (Macskabarátok még várjanak.)

Erős idegzetűeknek elárulom: van még egy, eddig nem tanult K betű is.

De elárulom azt is, hogy az izraeli „ulpánokon”, nyelvi stúdiókon tanulók a kettősségeket, szabályokat, rendkívüli ragozásokat gyorsan elsajátítják, és fél év múlva már olvassák az izraeli napilapokat, értik a rádió és a televízió híreit.

A gyerekek, tizenévesek hetek alatt.

*

Most pedig két betűt mutatok be egyszerre. Mind a kettő nagyjából a T betűre „hajaz”: az egyik a „valódi” T, a másik régen egy „pöszítő” T hangot jelölt: úgy ejthették, mint az angol a TH-t. A mai héber kiejtésben mindkettő egyértelmű T.

TET

Az egyik a TET betű, a héber ábécé kilencedik betűje. Nyomtatott alakja: ט, írott alakja ehhez némileg hasonló: ט.

A TET a legritkábban előforduló betű az Alef-Bét-ben, a héber ábécében. Legrokonszenvesebb „fellépése” a טוב (טוב) szóban valósul meg. Jelentése: jó.

TAV

Gyakoribb a másik, a TÁV, amely nyomtatottan így néz ki: ת; írottan pedig ת.

A TÁV a héber ábécé utolsó, huszonkettedik betűje. Amit a görög úgy fejez ki, hogy „Alfától Omegáig” – minthogy ott az Alfa az első és az Omega az utolsó – a héberben a „Méálef vöád táv” szólás járja. Alef-től Táv-ig. Az elejétől a végéig. (Tanultuk: a legtöbb ת-ra végződő szó nőnemű.)

A TÁV-ban is előfordulhat pont (תּ), ami a mai héber kiejtésben nem bír jelentőséggel.

Az askenázi (európai) zsidóság a pont nélküli ת betűt SZ-ként ejtette, míg a szefárd (Spanyolországból és Portugáliából 500 évvel ezelőtt kiüldözött) zsidók utódai T-nek. Ma Izraelben kizárólag a szefárd kiejtés az elfogadott: már csak egyes izraeli zsinagógákban és az európai és európai eredetű zsidók által fenntartott tengeren túli zsinagógákban, a Tóra-olvasásnál „köszön vissza” a régi askenázi kiejtés.

Példaként szolgáljon a Biblia első mondata:

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”

a szefárd, azaz a mai izraeli kiejtés szerinti héberben ez így hangzik:

„Börésit bárá Elohim et hásámájim veet háárec”.

Az Izraelben régiesnek, anakronisztikusnak ható askenázi kiejtés szerint pedig:

„Börésisz boró Elajhim esz hásomájim veesz hoórec”.

(Vagyis egyes magánhangzók kiejtése is eltérő.)

Az írás ugyanaz a kettőnél, csak a kiejtés változó.

Hadd írjam le az eredeti, héber betűkkel:

בראשית ברא אלהים את השמים ואת הארץ.

Magánhangzó-pontozással ellátva:

בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ.

(Köszönet a http://www.kirjasilta.net/tanakh/index.html finn honlapnak, ahol a teljes Biblia könyvenként héberül, pontozva megtalálható, letölthető.)

Az „et” – את – a héberben a tárgyrag, mint a magyarban a -t.

A „há” – ה – a névelő (mintha ez is emlékeztetne a magyar „a” névelőre).

Most már leírhatjuk az „első héber városnak” nevezett Tel Aviv nevét is, héber betűkkel. Íme: תל אביב (תֵּל אָבִיב, תל אביב). Az első TÁV (ת) betű alatt az É hangot jelző magánhangzó-pontozás áll (..), de még senkit sem hallottam, hogy a város nevét „Tél-Aviv”-nak ejtette volna…

Na végre, itt a macska: חתול (חָתוּל, חתול), kiejtve CHÁTUL.

Az állat neve talán a „bepólyált”, „bebugyolált” szóból ered (mármint a bundájába). Totem-állat lehetett az ősi Közel-Keleten, amelynek a valódi nevét ezért nem ejtették ki, ehelyett körülírták, mint a magyar nyelvben a farkast (elvégre minden emlősállat „farkas”, hiszen van farka). Ezt igazolhatja a tény, hogy a macska, ez a Közel-Keleten ősidők óta elterjedt állat a Bibliában sehol nincs megemlítve, neve csak a későbbi „Misna” vallásos irodalomban fordul elő.

Az ehhez hasonló חִתּוּל (CHITUL) szó viszont pólyát, pelenkát vagy egészségügyi betétet jelent. Ezt a pontozatlan, hétköznapi héberben חיתול-nak írjuk: a י – JUD – betű különbözteti meg a חתול-tól, vagyis a macskától.

ZAJIN

A ז, kiejtve זַיִן (ZÁJIN) betű a héber ábécé hetedik betűje. Írott formája: ז.

Viszonylag ritka betű. Nevének az eredeti jelentése fegyver volt.

A zsidó ezotérika mindig is az erővel, sőt, a szerencsével rokonította.

(A hetes számnak szinte minden civilizációban varázs-jelentősége van.)

Küzdjük le álszemérmünket: a mai héber argó ezzel a „zájin” szóval illeti a hím nemi szervet.

*

Most pedig egyszerre három betűt mutatok be. Három szomszédot, a héber ábécé (vagy alef-bét) végéről.

KUF

A KUF nyomtatott alakja ק, írott formája ק. Hangértéke K, angol és francia nyelvterületen néha Q-nak feleltetik meg, ellentétben a כּ KÁF betűvel.

A KUF formája, főleg írott alakja némi fantáziával faágra mászott, görbe hátú majomra emlékeztet.

Eredetileg minden betű valamilyen fogalmat jelölt. A KUF betű is.

A KOF szó – קוֹף -a mai héberben is majmot jelent.

A héber, mint minden ősi írás, rajzokból alakult szótag-, majd betű-írássá. Eleinte minden fontos fogalom megjelenítésére külön rajz, majd egyszerűsített jelkép, hieroglifa szolgált. Később egyszerűsödtek az írásjelek és vált egy-egy betű egy-egy hang (a héberben egy-egy mássalhangzó) képviselőjévé.

Tanfolyamunk elején már találkoztunk a jelenséggel: a GIMEL betű neve a gámál (teve) szóból ered. Előtte a BÉT betűnév a bét, bájit (ház) szóból származik, a GIMEL utáni DÁLET egykor „ajtó” jelentéssel bírt (aminek a mai héberben is DELET jelenti az ajtót).

Majdnem minden betűnév jelentése visszavezethető egy szóra, de ennek ma már csak kultúrtörténeti érdekessége van. A KÁF – כ – elsősorban tenyeret jelent: az emberi tenyér oldalról, kissé begörbítve, a hüvelyk- és mutatóujj felől nézve valóban emlékeztet erre a betűre.

RES

A RÉS betű az R hangot jelöli. Nyomtatott alakja ר, írottan ר. Ros = fej. A mostaninál is régebbi, 3-4 ezer éves héber rovásírás RÉS betűje egy elnagyolt fej-karikatárára emlékeztetett.

SIN

A SIN betű jelenthet S hangot és SZ hangot is.

Nyomtatottan ש, írottan ש.

A sén szó fogat jelent. A fent említett héber rovásírásban a SIN a mai latin W-hez hasonló, fogakra emlékeztető alakkal bírt.

Ejtéséről, akárcsak a בּ – ב (B – V), illetve כ – כּ (K – CH) esetében, a pontozás, illetve a szó értelme dönt.

A pontozás a következőképpen alakul az S – SZ kérdésben:

שׁ (fent, jobboldalt pontozva) S, míg שׂ (fent, baloldalt pontozva) SZ.

A kettő közül az S (שׁ) a jóval gyakoribb.

A gyakorlott héber olvasónak itt sincs szüksége a pontozásra: pl. a pontozatlan ישראל szó láttán ösztönösen JISZRÁÉL-t olvas. Ez Izrael héber neve: az államé, a népé, és, mindenek előtt, a bibliai Jákobé, akit Isten angyala nevezett Izraelnek (Mózes 1. könyve, 32:29)

A fent említett három szomszéd betűt egymás mellé téve újabb tanúságát tapasztalhatjuk meg a héber nyelv kódolt, moduláris voltának: קשר (kipontozva: קֶשֶׁר, KESER) = kapcsolat. Megfordítva: שקר (שֶׁקֶר, SEKER) = hazugság.

Most már le tudunk írni olyan fontos szavakat is, mint a ראש (רֹאשׁ, ראש), kiejtve: ROS, azaz – fej, de jelent főt, főnököt, elsőt, elsejét is. A középen lévő ALEF hangtalan: az O hangot a RÉS betű bal felső szélére tett pont jelzi.

A שָׁר szó (SÁR) azt jelenti: énekel.

A שַֹר szó (SZÁR) azt jelenti: miniszter. A bibliai héberben nagyurat, talán herceget jelentett: Ábrahám felesége, Sára héber neve, שרה (שָֹרָה) ebből a szóból ered (kb: „úrnő”, ugyancsak az ősi, bibliai héberben).

Ám, minthogy a שר szó ma minisztert jelent, a miniszterasszony שרה.

És, ha a miniszterasszonyt éppen Sárának hívják, hát az bizony השרה שרה lesz, vagyis HÁSZÁRÁ SZÁRÁ…

A שָׁר szóból képezték a שיר (SIR) szót, ami éneket, dalt jelent.

Az Énekek Éneke a héber Bibliában: שיר השירים (SIR HÁSIRIM).

Az eddigiekből már kitetszik egy kevés a héber nyelv alkatából, talán még lelkületéből is (ami minden nyelvnek van).

Most pedig megismerkedünk a Föld legérzékenyebb pontjával, a földi tér időtlen Városával. ירושלים (kipontozva: יְרוּשָׁלַיִם, írott betűkkel: ירושלים – azaz JERUSÁLÁJIM. Magyarul Jeruzsálem.

A Város nevének köze van a másik, szép és fontos héber szóhoz: שלום – SÁLOM.

A szó jelentése: béke. Közismert, hogy a héber nyelvben ezzel a szóval köszönünk. (Egyébként – nem gyakori – férfinév is.)

Pontozottan: שָׁלוֹם, írottan: שלום .

*

Az eddig tanult betűkkel már a „király” szót el tudjuk olvasni, sőt, le tudjuk írni: מלך (מֶלֶךְ, מלך – azaz MELECH). Izrael eddigi történelmének két legnagyobb királya Dávid és Salamon volt. A király jelző a név előtt és után is állhat, tehát a דוד המלך és a המלך דוד (DÁVID HÁMELECH és HÁMELECH DÁVID) egyaránt helyes. (a Dávid Á hangja éppen olyan rövid, mint a Hámelech Á hangja. A hangsúly mindkét szó második szótagján van, vagyis HámElech DávId.)

Gyakorlásképpen idézzük meg fiát, Salamont is, teljes díszében: שלמה המלך, illetve המלך שלמה (SLOMO HÁMELECH és HÁMELECH SLOMO – A Slomo név esetében az első O-ra esik a hangsúly. Így alakult, no…)

A név helyesírása rendhagyó: az eddig tanultak logikája szerint שלומו-ként kellene írni, mégis az előző módon írjuk. E király jelzője, a bölcs – héberül חכם (CHÁCHÁM), kipontozva חָכָם, leírva חכם.

Egyébként, kedves Olvasóim, a Google héber nyelven és -betűkkel is működik, amit, persze, csak héberbetűs billentyűzettel, illetve a héber írást támogató (Hebrew Supporting) Windows-szal, vagy egyéb operációs rendszerrel lehet használni.

Csak úgy, gyakorlásképpen, bebillentyűztem be a fenti négy változatot.

A statisztikai eredmény:

Előfordulás kb. Változat

דוד המלך 215,000

המלך דוד 123,000

שלמה המלך 277,000

המלך שלמה 133,000

Köszöntési forma a ברוך הבא (בָּרוּךְ הַבָּא, ברוך הבא – BÁRUCH HÁBÁ) is. Jelentése „Áldott az érkező”. Ebből következik, hogy vendéget fogadunk ezekkel a szavakkal, akárcsak a magyar az „Isten hozott”, az angol a „Welcome” köszöntéssel. (Mondani se kell, a dőlt betűs magánhangzóra esik a hangsúly )

Minden vallás alapelve a „szent” kifejezés, amely egyfajta minőséget jelez.

A héberben ez a קדוש (קָדוֹשׁ, קדוש – KÁDOS), amely szó a legszűkebb értelmében azt jelenti, hogy „félretett”, „másra szánt”, „más, mint a többi”, vagyis nem hétköznapi, nem profán.

E szóból több, a héber nyelvben és a zsidóságban fontos fogalom ered, úgy mint a מקדש, a בית המקדש, a קידוש, a קדושה, a קדיש vagy a הקדשה.

Vegyük őket sorra.

(MIKDÁS) – szentély, templom מִקְדָּשׁ

(BÉT HÁMIKDÁS) – a Jeruzsálemi Szentély בֵּית הַמִּקְדָּשׁ

(KIDDUS) – a Szombatot és az ünnepnapot

borral megszentelő áldás קִדּוּשׁ

(K’DUSÁ) – szentség (pl. eszméé, életé) קְדֻשָּׁה

(KÁDDIS) – a gyászolók imája קַדִּישׁ

(HÁKDÁSÁ) – dedikáció, ajánlás הַקְדָּשָׁה

Amint feljebb, a ילד (JELED) esetében, itt is nyomon követhetjük a héber szóalkotás módszerét: a három mássalhangzó, a ק-ד-ש “triójából” képezik tovább a leszármaztatott fogalmak szavait.

A négy legfontosabb kérdőszót is el tudjuk olvasni, le tudjuk írni:

מַה (MÁ) – mi

מִי (MI) – ki

לָמָּה (LÁMÁ) – miért

אֵיךְ (ÉJCH) – hogyan

SZAMECH

A SZÁMECH betű – ס – kizárólag SZ hangot jelöl. Írott alakja: ס, vagyis egy nulla- vagy O-szerű kör.

A SZÁMECH és a baloldalon pontozott שֹ (SZIN), amely ugyancsak SZ hangot jelöl, hasonló buktatója a héber helyesírásnak, mint a J és az LY a magyarnak. Mindkettő között a nyelv ősi, belső logikája dönt.

Az elsők között tanultuk az apa szó héber megfelelőjét – אב – és a mai Izraelben használt, arameus eredetű אבא szót, amit inkább „Apu”-nak lehetne fordítani, illetve az anyát jelentőאם szót és ennek ma használt arameus eredetű alakját: אמא.

A nagyapa és a nagyanya szavak képzése a fenti sémának felelnek meg, de ס kezdettel.

Nagyapa eredeti héber nyelven: סָב (SZÁV), de az élő nyelv kizárólag az arameus eredetű סַבָּא (SZÁBÁ) szót használja.

Nagyanya a “hivatalos” héberben סָבָה (SZÁVÁ), de a gyerekek az arameus eredetű, a mai héberben kizárólagosan használt סָבְתָא (SZÁVTÁ) szóval illetik a nagymamát. (A mássalhangzó-hasonulás miatt ez természetesen „Száftá”-nak hangzik.)

Érdekes és ugyancsak arameus átvétel a sógort jelentő גִּיס (GISZ) szó is, aminek az eredeti arameus jelentése „oldal”. A sógor család-rendi „elhelyezése” csakugyan ennek felelt meg a régi Keleten, sőt, még Nyugaton is.

A sógornő – גִּיסָה (GISZÁ).

A Gimel betűkben található pontnak a kiejtés szempontjából nincs jelentősége. Rendszerint amúgy is pontozatlanul írunk: גיס, גיסה.

SZÁMECH betűvel kezdődik a sátrat, bódét jelentő סֻכָּה (SZUKÁ) szó is. Magyarul kicsit muris a hangzása, a héberben a második szótagot hangsúlyozzák.

Mint tanultuk, az U hang jelölhető az átlós három ponttal is, de a ו (VÁV) betűvel is. Ma ezt a szót inkább így írják le: סוכה – vagyis az U hangot a pontozás helyett aו betűvel írják ki. Ez a szó az őszi zsidó ünnep, a סֻכּוֹת vagy סוכות (SZUKOT), magyarosan Sátoros ünnep eredete.

A סוֹכְנוּת (SZOCHNUT) önmagában ügynökséget jelent (a סוֹכֵן – SZOCHÉN pedig ügynököt), mégis sokan a zsidóság Izraelbe vándorlását koordináló “הַסוֹכְנוּת הַיְהוּדִית” (HÁSZOCHNUT HÁJEHUDIT) szervezetet asszociálják vele.

Egy éles fordulattal: a סַכִּין (SZÁKIN) kést jelent, a bizonyára ebből a szóból eredő סַכָּנָה (SZÁKÁNÁ) pedig veszélyt.

A מוֹסָד (MOSZÁD) pedig önmagában „intézet”. A külföldi izraeli titkosszolgálat teljes neve három szóból áll, az egyik szó a מוסד.

Egy kis szókincs-bővítés, és szemelvény a héber nyelv moduláris építkezéséről.

A כֶּנֶס (KENESZ, leírva כנס) szó összejövetelt jelent. Ebből a három betűből – כ-נ-ס, persze jobbról-balra írva -egy sor olyan kifejezés származik, amely több tényező valahová történő belépését jelenti.

A legismertebb a כְּנֶסֶת (KNESZET – כנסת,), az izraeli Parlament, de a בֵּית כְּנֶסֶת (BÉT KNESZET) zsinagógát (voltaképpen “Gyülekezet házát”) jelent.

A כְּנִיסָה (KNISZÁ) bejárat, míg a הַכְנָסָה (HÁCHNÁSZÁ) bevétel, jövedelem.

A מַס הַכְנָסָה (MÁSZ HÁCHNÁSZÁ) a jövedelmi adó.

A מִכְנָסַיִם (MICHNÁSZÁJIM) – nadrág (az is “belépésről” szól ).

AJIN

A sorrendben következő az ע (ÁJIN) betű. Hasonlóan az első, az א (ALEF) betűhöz, ez is hangtalan és önmagában magánhangzót jelöl. Hogy milyet, azt – az Alefhez hasonlóan az alatta-mellette lévő pont vagy vonal, vagy a mellé írt VAV betű (O, U) dönti el.

Az Ájin nem is annyira hangtalan: pillanatnyi torokzárt jelöl. Főleg az arab országokból jött zsidók ejtik. Az arabban is van megfelelője, és többek között ennek a hangnak a gyakori ejtése teszi az arab beszédet, illetve a héberül beszélő arabok beszédjét jellegzetesen „gurgulyázóvá”, torokhangúvá.

Az עַיִן (ÁJIN), mint szó egyébként szemet jelent, de forrást, vízforrás eredetét is.

Írott alakja: ע, vagyis egy hurok-féle.

Igen gyakori betű, és a hangtalan ע – א (ÁJIN – ALEF) páros, akár az egyaránt SZ hangot jelölő שֹ – ס (SZIN – SZÁMECH) páros, helyesírási buktató a héberben. Annál is inkább, mert előfordul, hogy ugyanaz a szó egészen mást jelent Aleffel, mint Ájinnal írva.

Néhány példa:

אוֹר (OR) = fény.

עוֹר (‘OR) = bőr. (A ‘ jellel az ÁJIN pillanatnyi torokzárját jelölik.)

A Kabbala, a héber ezotérika szerint Isten Ádámot fénybe (אור) burkoltan teremtette: csak a bűnbeesés után „öltöztette át” őt bőrbe (עור)…

Hasonló páros a רֵאָיוֹן (REÁJON, azaz interjú) szó, és „ellenpárja”, a רַעְיוֹן (RÁ’ÁJON, azaz ötlet) szó. (Írott formában ראיון, illetve רעיון.)

Népszerű jókívánság Izraelben az “אושר ועושר” – OSER VE’OSER – vagyis a „bőség és boldogság”. Mert, hogy

אֹשֶׁר, másképpen írva אושר (OSER) = boldogság

עֹשֶׁר, másképpen írva עושר (‘OSER) = gazdagság, bőség

PE

A פ (PÉ) betű az egyetlen, amelynek elnevezése azonos a magyar megfelelőjével. Három változatban „kapható”: pontozottan – פּ – P hangot jelöl, pontozatlanul – פ – F hangot: ilyenkor FÉ a neve, hasonlóan a בּ – ב, (BÉT – VÉT), illetve a כּ – כ (KÁF – CHÁF) pároshoz.

Jelentősen megnehezíti a mindennapi olvasó dolgát, hogy a héber szöveg – mint azt többször említettem – rendszerint nincs pontozva, így az olvasó nyelvtudására van bízva, melyikre „tippel”. A P hang jóval gyakoribb.

A harmadik változat a kizárólag a szó végén álló ף – ez csakis F hangot jelölhet. Héber szó nem végződik P hangra. (Itt emlékeztetek a כ betű szóvégi változatára – ך -, ami csak CH hangot jelölhet, K-t soha.)

A פֶּה (PÉ, a betű neve) egyébként szájat jelent.

A פֹּה (PO) jelentése: itt.

A korábban tanult KÁF és KUF betűkkel kapcsolatos כַּף (KÁF, marok, tenyér vagy kanál), illetve קוֹף (KOF, majom) szavakat már le is tudjuk írni.

CADI

A צ (CÁDI) betű a C hangnak felel meg. Ennek is van végbetű-formája: ץ.

Az „rendes” (szóeleji-szóközi) CÁDI írott alakja: צ; a végbetűé: ץ.

Az egyik ismert bibliai héber szó a צַדִּיק (CÁDIK), azaz igaz (ember); írott betűkkel צדיק. A szóban feltűnő az írott צ és az írott ד hasonlósága.

Nos, a צ magasabb… A latinbetűs írásnál is vigyázunk a nagy O és a 0, vagy a kis l és az 1-es szám megkülönböztetésére.

A héber nyelv egyik leggyakrabban használt szava az אֶרֶץ (EREC), ami földet, országot, de a Föld bolygót is jelenti.

Izrael országa héberül – אֶרֶץ יִשְֹרָאֵל (EREC JISZRÁÉL),

írott betűkkel: ארץ ישראל.

Jeruzsálem egyik magaslatát Cion (más írásmóddal Sion) hegynek hívják.

Héberül הַר צִיּוֹן (הר ציון), HÁR CION. A zsoltárokban és számos imában szerepel ez a név. Természetesen ebből földrajzi fogalomból származik a „cionizmus” kifejezés, amelyet Nathan Birnbaum német nyelven író zsidó újságíró alkotott meg 1892-ben.

*

Ezzel befejeztük a héber betűk tanulását.

Tegyük őket sorrendbe:

(Az alábbi táblázat második oszlopához alább magyarázattal szolgálok)

A betű

sor-száma szám-értéke Neve hangértéke

nyomtatott

alakja

írott

alakja

1.

1

Alef A, E, É, O, U

א

א

2.

2

Bét / Vét B, V

בּ, ב

בּ, ב

3.

3

Gimel G

ג

ג

4.

4

Dálet D

ד

ד

5.

5

Hé H

ה

ה

6.

6

Váv V, O, U

ו, וֹ, וּ

ו, וֹ, וּ

7.

7

Zájin Z

ז

ז

8.

8

Chet CH

ח

ח

9.

9

Tet T

ט

ט

10.

10

Jod I, J

י

י

11.

20

Káf / Cháf K, CH

כּ, כ

כּ, כ

12.

30

Lámed L

ל

ל

13.

40

Mem M

מ, ם

מ, ם

14.

50

Nun N

נ, ן

נ, ן

15.

60

Számech SZ

ס

ס

16.

70

Ájin A, E, É, O, U

ע

ע

17.

80

Pé / Fé P, F

פּ, פ, ף

פּ, פ, ף

18.

90

Cádi C

צ, ץ

צ, ץ

19.

100

Kuf K (Q)

ק

ק

20.

200

Rés R

ר

ר

21.

300

Sin / Szin S, SZ

שׁ, שֹ

שׁ, שֹ

22.

400

Táv T (TH)

ת

ת

A táblázat a 22 héber betűt foglalja magába, a hagyományos sorrendben.

Aki emlékszik a görög ábécé betűire, feltűnik a hasonlatosság, ha nem is a betűk formájára, de elnevezésükre és sorrendjükre vonatkozóan.

Alef, Bét, Gimel, Dálet – Alfa, Béta, Gamma, Delta…

A magyarázat erre az, hogy mind a héber, mind a görög írás (de az arab is) a föníciai ős-sémi írásmódból fejlődött ki. Fönícia nagyjából a mai Libanon területén fennállt kis kereskedőállam volt, lakói fejlett hajózást honosítottak meg, így áruikon kívül kultúrájukat is exportálták. (A görög nem sémi, hanem indo-európai nyelv, az írást mégis a Közel-Keletről vette át.)

*

További magyarázatra szorulnak a betűk számértékei.

Itt a római számokhoz nyúlok vissza.

A rómaiak a latin írás egyes betűit alkalmazták számokként, így alakították ki a máig ismert római számokat: I = 1, V = 5, X = 10, L = 50, C = 100, stb.

A többi számot ezek kombinációjából alakították ki.

Gyököt vonni, integrálni meglehetősen problémás lett volna ezekkel a számokkal…

A régi héberek hasonló módon számoltak: betűkkel fejezték ki a számokat.

Az első betű, az Alef lett az 1, a második, a Bét a 2, és így tovább, egészen a tizedik betűig, a Jod-ig, amely a 10-es szerepét viseli.

A 11. betű, a KÁF a 20, a 12. betű, a LÁMED a 30 – a KUF betű a 100-as „képviselője”.

A következő betű, a RÉS = 200, az azután következő, a SIN = 300, és az utolsó, a TÁV = 400.

És itt elfogynak a betűk, amelyek a növekvő számokat képviselhetnék.

Az 500-at a TÁV – KUF (ת”ק) betűk összevonásával jelölik (400 + 100), a 600 a TÁV – RÉS (ת”ר), a 700 a TÁV – SIN (ת”ש), a 800 a TÁV – TÁV (ת”ת), míg a 900 a TÁV – TÁV – KUF (תת”ק, 400 + 400 + 100) kombinációja.

Az ezresek jelöléséhez visszatérnek az ALEF-hez.

Kétismeretlenes egyenletet ezzel a módszerrel sem fogunk felállítani…

A ma ismert „arab” számok elterjedése óta ezt a rendszert csak a Biblia, a Talmud és egyéb vallási könyvek oldal- és fejezet-számozásához, és a héber évszámokhoz használják, a mai napig.

A héber időszámítás Ádám megalkotásával veszi kezdetét.

Ma (2008 augusztusában) az 5768-as évnél tartunk (ez valamennyi héber napilapon és a különböző zsidó vallási kiadványokon is szerepel, a Gergely-naptári dátum mellett).

Ennek az évnek a leírása: ה’תשס”ח, kiejtve: HÉ-TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET.

Az ezres éveket szokás elhagyni, így תשס”ח – TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET – marad.

Ez 768-nak felel meg.

Izrael ünnepeit a héber számítás szerint tartják, így a Gergely-naptárhoz viszonyítva minden zsidó ünnep “mozgó ünnep”, minden évben más-más napra esik.

A héber vagy zsidó naptár (a muszlimhoz hasonlóan) a Hold Föld körüli keringésére alapul, így minden újhold egy-egy zsidó (és muzulmán) hónap kezdete.

A héber naptárat viszont már az ókorban szinkronba hozták a Földnek a Nap körüli keringésével, hogy a rövidebb Hold-naptár ünnepei ne csússzanak folytonosan vissza a Nap-naptárhoz (ilyen a Gergely-naptár is) képest.

Ennek főként az az oka, hogy például a Hetek ünnepe (Sávuot) az ókorban az árpaaratás ünnepe is volt, ami csakis késő tavaszra eshet a Szentföldön. A többi ünnepnek is volt mezőgazdasági jellege, amit a Közel-Kelet éghajlata egy bizonyos évszakra rendelt.

A korrekciót a zsidó naptár úgy oldja meg, hogy 19 évenként 7 ízben egy hónappal (nem nappal!) megtoldja az évet. A zsidó szökőévben tehát a Gergely-naptár február 29-éjét egy második Ádár hónap jelenti.

Jól áttekinthető részletes leírás egyebek között a Wikipédiában, “Zsidó naptár” címen:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsid%C3%B3_napt%C3%A1r

(A muzulmán naptárban nincs ilyen korrekció: ugyanaz az ünnep egyszer nyárra esik, aztán tavaszra, majd télre, őszre és így tovább.)

Álljanak itt a zsidó hónapok nevei. Nem „héber” hónap-nevekről beszélek, mert valamennyi név arameus; Izrael fiai a babilóniai száműzetésből hozták magukkal a keresztény időszámítás előtti 6. században. (Addig csak néhány hónapról tudjuk, hogy volt valóban héber neve; a többi hónapot sorszámmal jelölték.)

HÓNAP NEVE

HÉBER ÍRÁSSAL

MEGFELELÉSE A GERGELY-NAPTÁRBAN ZSIDÓ ÜNNEPEK AZ ILLETŐ HÓNAPBAN

Tisri

תשרי

Szeptember – október Újév (Ros Hásáná), Engesztelésnap (Jom Kippur), Sátorosünnep (Szukot)

Chesván

חשון

Október – november –

Kiszlév

כסלו

November – december –

Tévét

טבת

December – január Szentélyavató (Chanuka)

Svát

שבט

Január – február TU biSvát – A fák ünnepe

Ádár

אדר

Február – március Purim

Ádár seni(második Ádár)

אדר שני

Március – április Szökőévben erre a hónapra esik a Purim és minden évfordulót (születési, halálozás) ez a hónap „kap meg”

Niszán

ניסן

Március – április(szökőévben április – május) Egyiptomi kivonulás ünnepe (Pészách)Holokauszt emléknap

Ijjár

אייר

Április – május(szökőévben május – június) Izrael Állam Függetlenségi NapjaLÁG báOmer

Sziván

סיון

Május – június(szökőévben június-július) Hetek ünnepe (Sávuot)

Támuz

תמוז

Június – július(szökőévben július-augusztus) –

Áv

אב

Július – augusztus(szökőévben augusztus-szeptember) Áv hó 9-e (Tisá böÁv) – Mindkét jeruzsálemi Szentély lerombolásának a gyásznapja

Elul

אלול

Augusztus – szeptember(szökőévben szeptember- október) –

A második Ádár hónapnak az a szerepe, hogy amikor a Hold-év rövidebb volta miatt az ünnepek túlságosan „előre jönnének”, például az Újév, a Ros Hásáná megközelítené szeptember elejét, vagyis a nyári évszakot, „energikusan”, egy hónappal hátratolja a naptárt.

Ezért nevezik a zsidó naptárt „luniszoláris” (Hold-Nap) naptárnak.

Izraelben a vallási ünnepek kivételével minden a Gergely-naptár szerint intéződik.

A hét napjait a szombati pihenőnap kivételével egyszerűen megszámozza a héber:

Vasárnap JOM RISON („első nap”)

יום ראשון; יום א’

Hétfő JOM SENI („második nap”)

יום שני; יום ב’

Kedd JOM SLISI („harmadik nap”)

יום שלישי; יום ג’

Szerda JOM REVI’I („negyedik nap”)

יום רביעי; יום ד’

Csütörtök JOM CHÁMISI („ötödik nap”)

יום חמישי; יום ה’

Péntek JOM SISI („hatodik nap”)

יום שישי; יום ו’

Szombat JOM SÁBBÁT (Szombatnap, nyugalom napja); vagy pedig: JOM SÁBBÁT KÓDES, azaz szent pihenőnap

יום שבת;

יום שבת קודש

A Biblia legelején találkozunk a hét napjainak az elnevezésével: „… és lőn este, és lőn reggel, első nap… … és lőn este, és lőn reggel, második nap…”;

eredetiben „…VÁJHI EREV, VÁJHI BÓKER, JOM RISON … VÁJHI EREV, VÁJHI BÓKER, JOM SENI”…

A héber hétköznapokat néha a fent logika szerinti betű-számozással is illetik, vagyis a vasárnap (JOM RISON, vagyis első nap) gyakran JOM ALEF, a hétfő (JOM SENI, vagyis második nap) JOM BÉT, a kedd (JOM SLISI, harmadik nap) JOM GIMEL stb. az izraeli közbeszédben. A szombatot csak SÁBBÁT vagy JOM SÁBBÁT néven említik.

Betű – szám – tan

A Bibliában az azt sugalmazó Isten héber nyelven nyilatkozott meg az általa választott kis embercsoportnak. Mint a fentiekben tanultuk, Ádám – אדם – neve többszörös jelentőségű.

A fenti, betű-szám egyeztetéssel valóságos számtani műveleteket – már-már mutatványokat – lehet elvégezni.

Apa héberül: ÁV

אב

2+1

összesen 3.

Anya héberül: ÉM

אם

40+1

összesen 41.

Apa + anya együttesen: 44.

Gyerek héberül: JELED

ילד

4+30+10

Gyerek: 44.

Tehát: Apa + anya = gyerek…

Ám az Ádám-gyereket jelző 44-es szám, mint említettem, vért (DÁM) is jelent.

דם

40+4

Vér: 44

Mi ennek a jelentősége?

„De a húst az éltető vérrel ne egyétek.

A benneteket éltető vért pedig számon kérem.

Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is.

Számon kérem az ember életét: az egyik embertől a másikét!

Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja.

Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.

Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok,

Népesítsétek be a Földet,

Sokasodjatok rajta!”

(1 Mózes 9:4-7)

Ez a jelentősége. Erről (is) tanúskodik a héber nyelv.

– –

Ezzel véget ért a héber nyelvtanfolyam első része. Megtanultuk a héber betűket, némi bibliai háttérrel ízesítve.

Nyelvtant azonban még nem tanultunk: éppen, hogy csak megemlítettük a névelőt, a tárgyragot, a nemeket, szót ejtettünk a héber nyelv „moduláris építkezéséről” három mássalhangzó-gyökből. A betűk elnevezésébe is betekintettünk.

Itt-ott szómagyarázattal (etimológiával) is szolgáltam.

Példákkal próbáltam bizonyítani a bibliai héber nyelv, Isten „programnyelve” aritmetikus természetét.

Ha Isten segít, innen folytatjuk…