Derek Prince Az igazság szelleme

Fordította: Rácz Roland 

Kedves Barátom! 

„És én kérem az Atyát és más segítőt ad nektek, hogy bennetek lakjon mindörökké, az igazság Szellemét, 

akit a világ nem képes befogadni, mert sem nem látja, sem nem ismeri őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok 

lakik, és bennetek marad.” (Jn 14,16-17. angol ford.alapján) 

Amikor Jézus megígérte tanítványainak, hogy az Atyától isteni segítőt kér számukra, Ő ennek a segítőnek 

különleges nevet adott, az igazság Szellemének hívta őt. Ugyanakkor azonban figyelmeztette őket, hogy a 

világ nem lesz képes befogadni ezt a segítőt. 

Miért nem? Ezt a Szentírás két indokkal támasztja alá. Az első, hogy amióta az emberek lázadó módon 

elfordultak Istentől, egyszerűen nem hajlandóak elfogadni azt az igazságot, amely napvilágra hozza 

igazságtalan tetteiket. Ők tehát az igazságot igazságtalansággal, avagy hamissággal nyomják el (Róm 

1,18). 

A második pedig, hogy az Isteni elleni lázadás az emberiséget kiszolgáltatottá tette evilág istenének az 

uralma, vagyis a Sátán előtt, aki az egész világot elhiteti (Jel 12,9). A Sátán elsősorban a hitetést használja 

fel annak érdekében, hogy az emberiséget uralma alatt tartsa. Amint e képességétől megfosztják, már csak 

egy dolgot lesz képes felkínálni: helyet maga mellett az örök tűz tavában! 

A századok folyamán az emberi filozófia soha nem volt képes kielégítően meghatározni az igazság 

fogalmát. A Biblia viszont három választ is kínál. Először is, Jézus kijelentette, hogy Én vagyok az 

igazság. (Jn 14,6). Másodszor, amikor a Megváltó az Atyához imádkozott, így szólt: A te Igéd igazság. (Jn 

14,7) Harmadszor, János apostol írja: A (Szent) Szellem igazság. (1Jn 5,6). 

A szellemi szférában tehát az igazság három koordinátája létezik: Jézus, a Szentírás, és a Szent Szellem. 

Amikor e három együtt van, nem kétséges, hogy eljutottunk az igazsághoz, mégpedig az abszolút 

igazsághoz. Azonban fontos megvizsgálnunk mindhárom koordinátát, mielőtt bármilyen következtetésre 

jutnánk. Minden szellemi témával kapcsolatban fel kell tennünk három kérdést: Valóban Jézust képviseli? 

Összhangban van a Szentírással? Bizonyságot tesz róla a Szent Szellem? 

A történelem során az Egyház számos hibát és hitetést kiküszöbölhetett volna, ha mindig megvizsgálja az 

igazság mindhárom koordinátáját. Nem elég, ha egy tanító Jézusról, mint tökéletes erkölcsi példáról vonzó 

képet fest. Az sem, ha egy pásztor igeversek sortüzét zúdítja gyülekezetére, vagy ha egy evangélista a 

természetfeletti érdekfeszítő bemutatásával kápráztatja el a hallgatóságot. Mielőtt bevennénk azt, amit 

igazságként tálalnak, ügyeljük rá, hogy mindhárom koordináta helyén van-e, vagyis Jézus, a Szentírás és a 

Szent Szellem. 

Az igazság bemutatásakor a Szent Szellemnek különösen az a feladata, hogy bizonyságot tegyen. „A 

Szellem az, aki bizonyságot tesz.” (1Jn 5,6 angol ford. alapján) A Szent Szellem tesz bizonyságot 

Jézusról, mint Isten örökkévaló Fiáról, aki bűneinkért tökéletes áldozatként vérét ontotta a kereszten. 

Charles Wesley szavaival élve: 

A Szellem mindig ezt mondja a vérre: Istentől születtél, testvérem! 

A Szent Szellem szintén bizonyságot tesz az igazságról és a Szentírás hatalmáról, amint arról Pál is írt a 

Tesszalonikiben élőknek: „Hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni 

erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is” (1Tessz 1,5) 

Ananiás és Zafira 

Nem jöhet létre semmiféle kompromisszum a Szent Szellem, aki az igazság Szelleme és a Sátán között, 

aki hazug és a hazugság atyja (Jn 8,44). Ez az ellentét drámaian mutatkozott meg az ősegyházban, amikor 

Ananiás és Zafira hazudtak a gyülekezetnek felajánlott pénzükkel kapcsolatban. Azt állították, hogy 

eladott birtokuk teljes árát beadták, holott annak egy részét visszatartották. Azonban a Péterben lakozó 

igazság Szellemét nem tudták megtéveszteni. Az apostol azzal vádolta Ananiást, hogy nem csupán 

embereknek, hanem magának a Szent Szellemnek hazudott, aki nem más mint a színtiszta igazság 

Szelleme. 

„Mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és 

a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban 

volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallva 

pedig Ananiás e szavakat, lerogyott és meghalt; és mindenkiben nagy félelem támadt, akik ezeket 

hallották.” (Csel 5,3-5) 

Három óra múlva eljött Zafira és megismételte ugyanazt a hazugságot. Férjéhez hasonlóan ő is életével 

fizetett érte. Ananiás és Zafira voltaképpen a képmutatás, vagyis a vallásos tettetés bűnét követték el. Azt 

színlelték, hogy nagylelkűbbek és elszántabbak az Úr iránt, mint amilyenek valójában voltak. Jézus a 

legszigorúbb intéseket erre, a kor vallási vezetőiben is leledző bűnre tartogatta. A Máté 23-ban hétszer 

mondta nekik, hogy Jaj nektek képmutatók! 

Mi a képmutatás? 

Az angol képmutató szó, a hypocrite egyenesen a görög hüpokritesz szóból származik, aminek a jelentése 

színész. A szóban benne van a képmutatás lényege, a vallásos színészkedés. Vallásos körökben 

valószínűleg nincs még egy ilyen gyakori bűn. Sőt, némely vallás egyenesen megköveteli. 

Amikor az emberek bizonyos vallási épülethez közelednek, egész magatartásuk megváltozik. Felhagynak 

a természetes, szabad, nyílt viselkedéssel. Mintha valami láthatalan görcs állna beléjük. Úgy érzik, 

kötelező feltenni a vallásos maszkot. A vallás különféle ágazatai megkövetelhetik e maszk viselését, 

viszont nagyon ritka az olyan vallás, amelyik hagyja, hogy az ember valódi önmaga legyen. 

Amikor a prédikátor elítél bizonyos bűnöket, az ilyen emberek kötelességtudó Ámen! felkiáltással 

reagálnak. Azonban a templomon kívül elkövetik ugyanazokat a bűnöket, méghozzá csipetnyi 

lelkiismeret-furdalás nélkül. Amikor hangosan imádkoznak, hangszínük jellegzetesen elváltozik és 

gyakran külön imaszókincset használnak. Nem jut eszükbe, hogy vajon egy apa mit érezne, ha a gyermeke 

ilyen mesterséges nyelvezettel szólítaná meg, vagy természetellenes viselkedést venne fel a hatás 

kedvéért. 

A Biblia Istenének nincs ideje a képmutatókra. Ez egyértelműen kitűnik Jób történetéből. Jób három 

barátja ontotta magából a vallásos közhelyek tömkelegét. Lényegében azt mondták, hogy Isten mindig 

megáldja az igazakat, akik soha nem szenvednek jogtalanul. Vagy másképpen: Isten mindig elítéli a 

gonoszokat, akik soha nem bővölködnek. A történelmi tények viszont azt mutatják, hogy ez nem igaz, 

hanem vallásos maszlag! Másrészt Jób teljesen őszinte volt. Ő magában úgy nyugtázta, hogy Isten nem 

bánik velem igazságosan. Semmit nem tettem, amivel mindezt kiérdemelhetném. De, még ha meg is öl, 

bízni fogok benne. 

A Jób 42,7-ben Isten értékelte Jóbnak és barátainak magatartását. „Az (Úr) szólt a Témánból való 

Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én 

szolgám, Jób.” Érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy ez a vallásos hozzáállás mennyiben 

különbözik Ananiás és Zafira életet követelő bűnétől? 

Az igazság pillanata 

Dávid király, karrierje egy adott pontján két szörnyű bűnt követett el. Előbb házasságtörést Betsabéval, aki 

szomszédjának, Uriásnak volt a felesége. Majd bűnét elfedezendő, kieszközölte Uriás halálát. 

Dávid nyilvánvalóan azt gondolta, hogy mindezt megengedheti magának. Továbbra is a megszokott 

módon imádta az Urat. Még mindig a királyi palotában élt. Kívülről semmi nem változott meg mígnem 

Isten küldöttje, Nátán próféta szembesítette Dávidot bűnével. Abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, 

Dávidnak döntenie kellett örök élet és halál között. Isten kegyelméből jól reagált. Nem mentegetőzött, 

nem próbálta meg takargatni tettét. Bűnt követtem el ismerte be. (2Sám 12,1-15) 

Később, az 51. zsoltárban Dávid megvallást tett és kegyelemért kiáltott. A hetes és a nyolcas vers is az 

íme szóval kezdődik, ami egy lényeges igazság hirtelen felismerését fejezi ki. Íme, szól a hetes vers, én 

vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. Dávid nem csupán arra döbbent rá, hogy ő

maga micsoda bűnöket követett el, hanem valami olyanra is, amit kizárólag az igazság Szelleme képes 

kijelenteni: Ádám minden egyes leszármazottjában benne lakozik az örökölt bűn borzasztóan gonosz 

ereje. 

Servicii de webdesign si print design+marketing online

A nyolcas versből kiderül, hogy Isten csak minek alapján ad szabadítást a bennünk lakozó bűn erejétől: 

„Íme, te az igazságban gyönyörködsz, amely a benső részekben van” (angol ford.). Dávid még a bűne után 

is a királyi szerepéhez illő viselkedés külső jegyeit mutatta. Azonban ekkor hatalmas szakadék tátongott 

külső magatartása és szívének belső állapota között. Képmutatóvá vált és egy olyan szerepet kezdett 

játszani, ami már nem egyezett azzal, ami a szívében volt. Erre csupán egy gyógymód létezett: őszinte 

megvallás és megtérés teljes szívből. 

Virágvasárnaptól nagypéntekig 

Van egy igazság, ami az egész Bibliát áthatja: Isten soha nem fog kompromisszumot kötni a bűnnel. Ezt 

remekül példázza Jézus életének két napja: virágvasárnap és nagypéntek. 

Virágvasárnap Jézus nemzeti hősként vonult be Jeruzsálembe a galileai Názáretből való prófétaként. (Mt 

21,11). Az egész város szívesen fogadta. Könnyedén félreállíthatta volna ádáz ellenségeit, a vallási 

vezetőket, és megalapíthatta volna királyságát. Az emberek erre vágytak. Ő mégis mást választott. Öt 

nappal később elutasítottan és meztelenül függött a kegyetlen kereszten. Miért? Mert Isten soha nem fog 

kompromisszumot kötni a bűnnel és egyedül Jézus keresztáldozata által lehetett elbánni vele. 

Manapság sok keresztény beszél ébredésről és imádkozik érte. Gyakran figyelmen kívül hagyják azt a 

tényt, hogy van az ébredésnek egy olyan gátja, amit nem lehet megkerülni. Ez pedig a bűn. Amíg a bűnnel 

le nem számolunk, valódi ébredés nem fog bekövetkezni. És a bűnnel egyféleképpen lehet leszámolni: 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Péld 

28,13). 

Őszintén szólva, korunk egyházának több szekciója tele van elfedezett bűnnel. Íme néhány azok közül, 

amelyeket a keresztények gyakran igyekeznek takargatni: 

1. Gyermekek fizikális, érzelmi vagy szexuális molesztálása. 

2. Megszegett házastársi eskük. 

3. Etikátlan pénzkezelés. 

4. A pornográfia szenvedélye. (Elképedve fedeztem fel, hogy ez milyen gyakori a gyülekezeti vezetők 

körében.) 

5. Mohóság fizikai vágyaink túlzott mértékű kielégítése. 

Isten erre két dolgot ajánl. Az egyik a bűn megvallása, a másik annak elhagyása. Általában nem valami 

könnyű megvallani bűneinket. Még sincs más megoldás. „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy 

megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9). Isten azt soha nem ígérte, 

hogy olyan bűnöket megbocsát, amelyeket nem vagyunk hajlandóak megvallani. De a megvallás 

önmagában nem elég. El is kell hagynunk a bűnt. Szilárdan el kell határoznunk, hogy többé nem követjük 

el a már megvallott vétkeinket. Érdemes megfogadnunk azt a fajsúlyos tanácsot, amit Dániel adott 

Nabukodonozor királynak. és vétkeidtől igazság által szabadulj (Dán 4,24). Az igazság és a bűn között 

nincs középút. Minden igazságtalanság bűn. (1Jn 5,17) Amiben nincs igazság, az bűn. 

Nehéz döntés előtt állsz? 

Ha e levél arra késztet, hogy megkérdőjelezz az életedben eddig elfogadott dolgokat, illetve rájöttél, hogy 

bizonyos területeken engedetlen vagy, tárulkozz fel az igazság Szelleme előtt! Ő készen áll, és hajlandó a 

segítségedre lenni. 

Derek Prince