Hogyan kell helyesen böjtölni a Biblia szerint? - Németh Sándor válaszol

Servicii de webdesign si print design+marketing online

1

Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.

2

Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.

3

Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.

4

Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.

5

Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?

6

Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7

Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

8

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

9

Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

10

Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.

12

És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

13

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

14

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

Ésaiás 58

Meneküljünk?

Nézem a videokat a muszlim bevándorlókkal. Elgondolkodtató, az a pofátlanság, és követelőzés, amit látok az ún. menekülteknél. Tehát elgondolkodtam, hogy ez honnan ered. Szerény véleményem szerint, a helyzet a következő: -ezek az emberek meg vannak győződve arról, hogy minden az övék, ez nekik jár, csak el kell vegyék. Ha nem szép szóval akkor erőszakkal.

 Nos egyrészt igazat adok nekik. Miért ? mert hitük szerint cselekesznek.

 Persze az amiben hisznek hamis.

 De hisznek és cselekednek.

Én keresztény vagyok. Nem felekezeti, hanem hivő. Hiszem hogy a Biblia az Isten Igéje.

És elmondom szégyellem magam. Mi keresztények vagyunk az igaz örökösök,(zsidók is)

 Ábrahám hitéből valók, akik hiszünk a megváltásban és a Megváltóban.

Hitt Ábrahám Istenek és tulajdonitatott neki igazságul.

Nekünk is a hitünk által van igazságunk az Atya elött. De van nekünk igéretünk is, éspedig az hogy Ábrahám minden áldásának örökösei vagyunk.  És mit teszünk? Elhiszük? Persze! De biztos? Szerintem nem. Mert a hit cselekedetek nélkül halott. Mint az egyház nagy része napjainkban. De hol a cselekedet?

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Azért irtam a bevándolrókról. Ők hisznek és cselekednek. elhitték hogy az egész világ az ő örökségük csak el kell vegyék.

És útra keltek ,gyeremekeikkel, asszonyaikal s elindultak hóditani !

Pedig nem az ővék az örökség! Hanem a miénk !

 Nem Ismáelé z örökség hanem Izsáké !

Testvéreim akik hisztek Krisztusban! nem az alvás ideje van, nem a pánik ideje van most hanem a harcé! De nekünk nem hús és vér ellen van tusakodásunk, hanem gonosz szellemi erőkkel, hatalmasságokal, démonokkal. Harcra fel !

 Ha egy muszlim tud egész nap gyalogolni tüző napon egy hamis célért, mi mit tudunk megtenni egy igazért?

Tudsz egy napot böjtölni? Egy hetet? Egy órát, kettőt, négyet nyelveken szólni? Tedd meg!

Én megteszem amit tudok. Ha birtokba akarjuk venni az örökségünket, akkor nem panaszkodni kell hanem cselekedni. Harcolni a gonosz bitorlóval! S ki tudja? Ha jó tesszük dolgunkat akkor talán ez a hatalmas fére vezetet tömeg egy szép nap megismeri az igazi Profétát, a Krisztust, aki azért jött hogy életünk legyen és bővőlkődjünk.

Imára, böjtre  fel tehát atyafiak, különben megtörténhet hogy hamarosan mi menekülünk.

 De ne feledjétek:

 Ha az ÚR velünk kicsoda ellenünk?

 tegyük meg a magunk részét s a többit az Úr biztosan megteszi.

Igy kell a pokol kapuit ostromolni a keresztényeknek. legalább így....

Ruff Tibor - A KOLLEKTÍV FELELŐSSÉG

„Az a férfi nem egymaga halt meg az ő bűnéért!”

Miért kell későbbi nemzedékeknek bocsánatot kérniük és jóvátételt adniuk a korábbiak által elkövetett bűnökért, ha egyszer az ember erkölcsileg csak saját bűneiért tehető felelőssé? Miért kell egész közösségeknek, nemzeteknek, országoknak felelősséget vállalniuk egyes tagjaik tetteiért, ha – mint a modern jogi gondolkodás állítja – tényleg nem létezik kollektív felelősség?

Az alcímben szereplő, szinte kétségbeesett felkiáltás Fineás (Pinchász) főpap, Áron unokája szájából származik, és egyik első felismerése és kijelentése a Bibliában annak, hogy egy közösség tagjának a bűne és annak következményei bizony Isten és emberek előtt egyaránt kisugároznak a közösség többi tagjára is, akár tetszik ez nekünk, akár nem. A Bibliát olvasó emberek rendszeresen szembesülnek azzal az etikai problémával, hogy Isten Igéje szerint a leszármazottak harmad-, negyedíziglen hordozhatják apáik bűnei következményeinek terhét, vagy hogy egy közösségben (nemzet, család, gyülekezet stb.) mások szenvedhetnek a vétkek miatt, mint akik elkövették őket. Az emberi erkölcsi gondolkodás számára mély és súlyos kérdésként vetődik fel ilyenkor, hogy Isten miért olyan világrendet teremtett, ahol a felelősség viselése túlterjed az egyénen, és ártatlanokra is ránehezül? Akár igazságtalannak is tarthatnánk ezt, ha nem lennénk azzal is tisztában, hogy Isten, a világ Teremtője bizonyára jobban tudja, mint mi, hogyan és miért éppen úgy működnek a dolgok, és — mint Kierkegaard mondja — „Istennel szemben sosem lehet igazunk”.

Servicii de webdesign si print design+marketing online

A másik oldalon azt is érezzük, hogy a modern jogi felfogás azon elve, amely tagadja a kollektív felelősségre vonás lehetőségét, vagyis az egész közösség felelőssé tételét egy tagjának bűne miatt, szintén igazságos. A Biblia ezt is megerősíti: „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; ki-ki az ő bűnéért haljon meg.” (5Móz 24:16) De vajon nincs ez ellentétben a Tízparancsolatban olvasható mondattal: „Én az Úr…, féltőn szerető (eredetiben: féltékeny) Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek, de irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják” (2Móz 20:5—6)?

Fineás, a felelős öregember

Fineás főpap fentebb idézett figyelmeztető felkiáltása egy olyan szituációban hangzott el, amikor úgy tűnt — bár ez később nem igazolódott be —, hogy Izrael három törzse súlyosan megszegte az isteni Törvényt. Ekkor a többi kilenc törzs hadsereggel vonult fel a három ellen, jóllehet a bűn nem ellenük irányult (egy oltárt építettek Istennek az engedélyezett egyetlen oltáron kívül). A közösség tehát nemcsak azonnal érzékelte, hogy egyes tagjaik bűne valamennyiüket érinti, akkor is, ha közvetlenül nem ellenük, hanem Isten ellen irányult, hanem rögtön határozott, sőt kemény lépéseket is tett azok bűnének felszámolására, vagyis szükségesnek látta a sajnálkozáson és elhatárolódáson túlmenően a cselekvést is. Ennek okairól Fineás főpap számol be, akit ultimátummal küldenek követségbe a vétkezőkhöz: „Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, amellyel vétkeztetek Izraelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?! Avagy kevés-e nekünk a Peór miatt való hamisságunk, amiből ki sem tisztultunk még mind e napig, és amiért csapás lőn az Úrnak gyülekezetén? És ti elfordultatok immár az Úrtól, pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen, holnap majd Izraelnek egész gyülekezetére haragszik meg. (…) Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezéke nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izraelnek egész gyülekezete ellen lőn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ő bűnéért!” (Józs 22:16—20)

A bűnös helyett ártatlanokon a büntetés

Fineás és a nép két korábbi esetre hivatkozva vonták tehát le azt a következtetést, hogy Isten alkalmaz kollektív felelősségre vonást. Az említett Ákán volt az, aki Jerikó elfoglalásakor eltett magának a zsákmányból, holott Isten annak teljes feláldozását követelte meg. Ákánnak emiatt eleinte semmi baja nem lett, azonban a következő csatában Izrael vereséget szenvedett a nálánál gyengébb ellenségtől, és a harcban harminchat ártatlan férfi esett el. Halálukat a Mindenható egyértelműen Ákán bűnének számlájára írja, amelyet ugyanakkor egész Izraelnek tulajdonít, amikor így fogalmaz (többes számban!) Józsuénak: „Vétkezett Izrael, és áthágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen [nekem] szentelt dolgokból is, és loptak is, és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a [nekem] szentelt dolgot.” (Józs 7:11—12)

Az ezután kezdődő nyomozásban végül kiderül, hogy egyetlen ember, Ákán tett csak el az Istennek szentelt zsákmányból. Az isteni Kinyilatkoztatás mégis többes számban fogalmaz („áthágták…, elvettek…, loptak…, hazudtak…, dugdostak…”), valamint azt mondja: „vétkezett Izrael”. Ákánt végül megkövezik ugyan, de a már korábban ártatlanul meghalt harminchat embert miért érte őmiatta büntetés? És ki tudja visszaadni az ő életüket?

Fineás, a szenvedélyes fiatal

Fineás főpap másik példája Isten kollektív felelősségre vonására „a Peór miatt való hamisságunk”, „amiből ki sem tisztultunk még mind e napig, és amiért csapás lőn az Úr gyülekezetén”. Ez az az eset volt, amikor még a sivatagi vándorlás idején a moábi lányok paráználkodással egybekötött bálványimádó kultuszra (ún. szakrális prostitúcióra) csábították a zsidó férfiakat, amit egyébként Bálám tanácsolt Moáb királyának, mivel spirituális ember lévén jól tudta, hogy ezzel egész Izraelt átok alá tudja vinni (ami saját szavai által nem sikerülhetett neki). A moábi Peór-hegy istenét hagyományosan paráznasággal imádták az ottaniak, még az i. sz. 200 körül íródott Misna is külön kitér arra, hogy „aki levetkőzik a Baál-Peór előtt, [az imádja azt] mert ez annak imádása” (akkor is, ha nem hajolt meg vagy borult le előtte). A Fineás által is említett isteni büntetés csapásában huszonnégyezer izraeli halt meg, nem csak olyanok, akik bűnt követtek el — és viszont: nem mindenki halt meg, aki bűnt követett el. Éppen maga Fineás volt az, aki — akkor még egészen fiatalon — megelégelte, ami történik, és dárdájával keresztülszúrta az egyik paráználkodót, anélkül, hogy erre bárkitől engedélyt vagy felhatalmazást kért volna, bírósági tárgyalás nélkül, nem is akárkit, hanem az egyik törzs fejedelmét. Kiemelkedően bátor és kockázatos tettének hatására Isten csapása azonnal megállt a nép között, mert az Úr ezt így értékelte: „Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította az én haragomat Izrael fiaitól, mivelhogy az én féltékenységemmel volt féltékeny; ezért nem pusztítom ki féltékenységemben Izrael fiait. (…) Íme, én az én szövetségemet, a békességét adom őneki, és lészen őnála és az ő magvánál őutána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy féltékenykedett az ő Istenéért, és engesztelést végzett Izrael fiaiért.” (4Móz 25:11—13)

Bizonyára azért is volt nagyon alkalmas az immár megöregedett Fineás a Józsué-féle honfoglalás befejezésekor, hogy egész Izrael küldöttje legyen a három „problémás” törzsnél, mert saját, meghatározó élettapasztalattal rendelkezett a kollektív felelősség működéséről és annak kezeléséről. A rabbinikus irodalom hosszasan tárgyalja azt a jogi problémát, hogy Fineás emberileg tulajdonképpen önbíráskodással és gyilkossággal is vádolható lett volna, ha maga Isten nem állt volna ki mellette. Ezért őt tekintették példaképüknek minden idők későbbi zsidó zelótái (kánnájim: féltékenyek), akik között a leggyakrabban adott fiú név a Fineás volt.

Az idős Fineás mégis azt mondja: „a Peór miatt való hamisságunk, amiből ki sem tisztultunk e mai napig”. Egyrészt önmagát, aki pedig annak idején igazán radikális lépéssel jóvátette a dolgot, a többes szám első személy használatával mégis besorolja azok közé, akik emiatt hamisakká váltak, másrészt azt mondja, hogy egész életideje alatt sem sikerült még a hajdani tett következményeit lehámozniuk magukról. Maga is elvállalja tehát a közös felelősséget mint főpap, és azt a következtetést vonja le, hogy hasonlóan radikális cselekvéssel kell megakadályozni a jövőben minden hasonlót, mert csak így lehet elhárítani a közösség egészéről az isteni büntetést.

Az egymás iránti felelősség felébresztése

Valószínűleg éppen ebből érthetjük meg, hogy miért is alkalmazza az abszolút igazságos Isten a kollektív felelősségre vonás elvét: azért, hogy felébressze a közösség tagjainak az egymás iránt is fennálló erkölcsi felelősségét. Káin álláspontja volt: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Az a modern, individualista felfogás tehát, amely szerint egy egyén tettéért egyedül ő maga felelős kizárólag, csak egy féligazság. A természetes élet, a való világ is tanúsítja, hogy egy-egy ember bűnében közösségének (nemzetének, családjának, országának, egyházának), vagyis sok másik embernek a tettei és szavai „csúcsosodnak ki”, valósulnak meg, érik el célpontjukat, testesülnek meg. Minden közösségnek erkölcsi kötelessége tehát bizonyos mértékig vállalnia tagjainak tetteit, mert a valóságban is részes benne, és a közösség egyetlen útja a megtisztulásához, ha az egyén felelősségre vonásán túlmenően önmagát is felelősségre vonja, azaz többi tagja is önvizsgálatot tart.

Az emberi jog nem alkalmazhatja

De vigyáznunk kell az igazság másik oldalára is. Mint fentebb idéztem, a Szentírás ugyanakkor nem engedi meg, hogy az emberek valaki mást büntessenek meg az elkövető helyett. Így voltaképpen harmóniába hozható a kollektív felelősségre vonás tagadásának modern jogi elve az isteni igazságszolgáltatással és a valósággal úgy, hogy tudatosítjuk: ember az emberrel szembeni jogi eljárásban nem alkalmazhatja a kollektív felelősségre vonás elvét — hanem egyedül Isten az, minden ember életének teljhatalmú tulajdonosa, alkotója és fenntartója, aki ezt az erkölcsi elvet érvényre juttathatja. Elszakadunk a valóságtól, ha tagadjuk a közösség erkölcsi felelősségét tagjainak tetteiért; de mégsem tehetjük büntetőjogi vezérelvvé a közösség megbüntetését az egyének vétkeiért. Az igazságosság és a jogszerűség néha szükségszerűen elválik egymástól, nem az isteni, de az emberi gyakorlatban. Közismert tapasztalat, hogy nem minden igazságos, ami jogszerű, és nem minden jogszerű, ami igazságos. Fineás tette nem volt jogszerű, de igazságos volt; szabadon engedni egy gyilkost bizonyítékok hiányában nem igazságos, de jogszerű. Ennek a szétválásnak az oka az, hogy mi emberek nem vagyunk mindentudók, sem pedig egymás tulajdonosai. Például amit nem tudunk minden kétséget kizáróan bizonyítani, azt nem büntethetjük, akkor sem, ha magánemberként meg vagyunk győződve róla. Isten azonban mindent tud, és Ő mindenki életének a birtokosa, hiszen minden életet Ő ad. Ezért az ő bíráskodásában az igazságosság és a jogszerűség egybeesik. Neki jogában áll a közösséget kollektív ítéletével tagjai iránti felelősségre ébreszteni. Emberek vagy emberi jogalkotás ezt nem alkalmazhatja. Például: elfogadhatatlan a „cigánybűnözés” emlegetése a törvényhozó hatalom legfelsőbb szervéül szolgáló Országgyűlésben. Ugyanakkor fontos lenne, hogy a cigányság és annak képviselői saját maguk lépjenek fel erkölcsileg fineási határozottsággal a saját köreikben az átlagosnál nagyobb számban tapasztalható bűnökkel szemben. Az ilyen jellegű problémáknak sem az egyik, sem a másik oldalát letagadó nézetek nem alkalmasak azok kezelésére, és valójában mindkettő képmutató. Árnyalt, sokoldalú, őszinte, jóindulatú, részletes, alapos és a valóságtól el nem szakadó megközelítés hozhat egyedül megoldást. Van tehát kollektív felelősség az erkölcs és az isteni elszámoltatás szférájában; még ha az emberi, büntetőjogi szférában nem lehetséges, és nem is lenne igazságos.

A próféta, aki nem hallgatott a próféták szavára

Az itt ismertetett elv végigvonul az egész Szentíráson. Amikor a zsidó nép babilóni fogsága végének közeledtét kiszámoló Dániel próféta Isten helyreállító kegyelmét kéri népére, ő is így fogalmaz, jóllehet gyermekként került Babilónba, s így nem is lehetett részes az isteni büntetést kiprovokáló bűnökben: „Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra — mondja éppen ő, Dániel, az egyik próféta közülük, akire nem hallgattak! —, akik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. Tied Uram, az igazság, mienk pedig orcánk pirulása (…) a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened. A mi Urunké, Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene. És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, amelyeket előnkbe adott az Ő szolgái, a próféták által. És az egész Izrael áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért ránk szakad az átok és eskü, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene!” (Dán 9:5—11)

Fineáshoz hasonlóan Dániel is, aki egyénileg nem volt részes a nemzet bűneiben, sőt gyermek korától fogva harcolt azok ellen, mégis többes szám első személyben vallja meg népe bűneit, magát is közéjük sorolva, felvállalva ezzel Isten előtt a kollektív felelősségben való részesülését. Jól tudja, hogy ennek elismerése nélkül Isten nem is hallgatná meg, nem is számíthatna a kegyelem kieszközlésére. Így azonban igen.

Isten nem változik, tegnap, ma és örökké ugyanaz, gondolkodásmódja és értékítéletei a világban zajló dolgokról ma is ugyanezen elvek mentén érvényesülnek. Mi is mindannyian számos közösséghez tartozunk egyszerre: van családunk, nemzetünk, államunk és társadalmunk, egy házunk, gyülekezetünk. Egyik közösségünkben sem különíthetjük el önmagunkat erkölcsileg, mint érintetlen individuumokat, akik egyáltalán nem részesek a többiek ügyeiben. Mindegyik közösségünkben mindannyian erkölcsileg felelősek vagyunk minden másik tagért is, hogy megengedjük- e az igazságtalanságot, gonoszságot a többieknek.

Az örökölt emberi bűn

Csak a kollektív felelősség isteni elve alapján lehet megérteni az eredendő/áteredő bűn lényegét is. Sokan ezt úgy értelmezik, mintha Ádám bukása révén valamiféle betegséget, a bűnre való hajlamot, gyengeséget örököltünk volna, ami miatt aztán mindenki bűnt követ el. Ha ez valóban így lenne, akkor ez fel is mentene minket a bűnösség felelőssége alól egyszer s mindenkorra, hiszen ez azt jelentené, hogy Ádámtól nem magát a bűnt örököltük a felelősséggel együtt (hiszen a bűn fogalma magában foglalja a felelősség fogalmát — ha nincs felelősségünk, nem beszélhetünk bűnről sem), hanem csak az ellenállásra képtelen természetet, esendőséget. Márpedig senkit sem lehet felelősségre vonni olyasmiért, amit elkerülni nem is lehet képes. Ebben az esetben a bűn nem bűn, csak egy öröklődő betegség, amiért erkölcsileg senki sem vonható felelősségre. Akkor viszont Isten nem kegyelemből ment meg minket, hanem tartozik nekünk azzal, hogy megmentsen. Így valójában sem a bűn nem bűn, sem a kegyelem nem kegyelem.

Valójában azonban magát Ádám bűnét örököltük és viseljük, annak minden felelősségével együtt. Isten úgy lát bennünket, hogy valamennyien megtehettük volna, hogy ne kövessünk el bűnt, ámde mégis valamennyien elkövettük, és ez az eredendő bűn. Mindannyian felelősek is vagyunk ezért teljes mértékben, ezért Isten senkinek sem tartozik azzal, hogy megmentse. Ha mégis megteszi nem igazságosságát követve. Az eredendő bűn az egész emberiség mint közösség kollektív felelőssége Ádám — vagyis az Ember — bűnéért. A belőle való szabadulás egyetlen lehetséges útjának első lépése a benne való tényleges felelősségünk elismerése egyénként éppúgy, mint közösségként. Második lépése pedig a jelenben való cselekvés az ellentétes irányban. Mert még ebből a hatezer éves hamisságunkból sem tisztultunk ki mind e mai napig.

Állami és társadalmi felelősség

Folyamatosan zajlik a közéleti vita (bár sokan nem örülnek neki), hogy van-e, és ha igen, hogyan kezelendő a magyarok felelőssége a holokauszt eseményeiben, a kommunizmus bűneiben, az ügynökkérdésben és számos más dologban. Ami a holokausztot illeti, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben meg kell különböztetni az állam és a társadalom felelősségét. A mai magyar állam is kollektív erkölcsi felelősséggel tartozik azért, hogy jogelődje, a negyvenes évek magyar állama saját állami szervei által miben járult hozzá az akkori állam területéről deportált hatszázezer magyar zsidó — és cigány stb. — halálba hurcolásához, és köteles mindent megtenni állami szinten, hogy ennek következményeiből kitisztuljon, és az okozott szellemi, lelki, erkölcsi és anyagi károkat lehetőség szerint hiánytalanul jóvátegye. Ugyanakkor a magyar társadalomnak is vállalnia kell a kollektív felelősséget azért, amit mint társadalom tett akkoriban: azaz nem az állami szervek tevékenységéért, hanem az emberek mint magánemberek tömeges passzivitásáért, gyávaságáért, sőt rosszabb esetben szintén tömeges, kifejezett, szándékos rosszindulatáért, tevékeny közreműködéséért. Mert — Fineás szavaival szólva — még nem tisztultunk ki ebből a hamisságunkból sem mind a mai napig. De ugyanilyen közösségi felelősségérzettől indíttatva kellene minden önmagát kereszténynek mondó magyar egyháznak radikálisan kitaszítania soraiból azokat az antiszemita, náci, fasiszta szónokokat, lelkészeket, akik máig is képviselik ezt a fertőző hamisságot. Az állami bűnökért az államnak kell bocsánatot kérnie és azokat jóvátennie; a társadalmi bűnökért a társadalomnak; az egyházak bűneiért az egyházaknak. Minden közösségnek magának kell kitisztítania magát hamisságaiból.

Állami holokausztbiznisz

Sőt: nem elegendő ezt csak szavakban tenni. Jézus félelmetes szenvedéllyel ostorozza azokat, akik a kollektív felelősséget csak másokra nézve ismerik el, miközben maguk folytatják a régi, rossz gyakorlatot: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert sírokat építetek a prófétáknak, és az igazak síremlékét díszítgetitek, miközben így beszéltek: »Ha apáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérének kiontásában. « Ezzel ti magatok tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Tegyétek hát teljessé apáitok mértékét! Kígyók, viperák ivadékai, hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől?! Ezért meglátjátok, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat, akik közül egyeseket megöltök és keresztre feszítetek, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldözitek őket, hogy rátok szálljon az összes igaz vér, amit kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Berechjá fiának véréig, akit a Templom és az oltár között öltetek meg.” (Mt 23:29—35) Mi is pontosan ezeknek az embereknek a tragédiája? Egyrészt az, hogy bár látszólag jóvátenni igyekeznek apáik bűnét, és attól elhatárolják magukat az emlékezés szintjén, közben magukat úgy állítják be, mint akiknek semmi közük apáik tetteihez, erkölcsi felsőbbrendűségükben jobbnak látják és láttatják magukat őseiknél, nem vállalják a kollektív felelősséget úgy, mint Fineás és Dániel, ugyanakkor saját jelenükben megismétlik azok bűneit. Vagyis afféle „állami holokausztbizniszt” űznek, hamis megemlékezéseiket a mártírokról a közös öncsalás megerősítésére használják föl, hogy elfedjék: ők maguk is ugyanazt művelik saját jelenükben. Ahogy Magyarországon és Európában is egyre jobban elharapódzik manapság a holokauszt hamis töltésű, kötelességszerű, őszintétlen, mellébeszélésektől és üres szólamoktól hemzsegő állami kultusza, amelynek egyetlen valódi célja a jelen ugyanolyan gonosz tendenciáinak elrejtése. Lassan odajutunk, hogy becsületes ember már részt sem vehet állami holokausztmegemlékezésen.

A valódi megemlékezés olyan, mint Fineásé és Dánielé: nem erkölcsi felsőbbrendűségtudaton alapul, és a lózungok, féligazságok és szándékos valóságtorzítás helyett lényegi célja az azonnali, gyakorlati cselekvés a jelenben annak érdekében, hogy közösen örökölt és birtokolt hamisságainkból megtisztuljunk, azokat már ne cipeljük tovább.

forráds: ÚjExodus

Németh Sándor - SÁNÁ TOVÁ

A bibliai zsidó őszi ünnepek (a kürtzengés ünnepe, a jóm kippur és a sátrak ünnepe) iránti növekvő figyelmet a keresztény világban döntően az ösztönzi, hogy a zsidó naptár tavaszi ünnepei által jelzett időpontokban (peszach, kovásztalan kenyerek, első zsenge ünnepe) került sor Jézus Krisztus engesztelő áldozatára, eltemetésére és föltámadására; valamint a hetek (sávuót, pentekosztész) ünnepén töltötte ki már a mennyei trónon helyet foglaló Messiás százhúsz tanítványára a Szentlelket.

A tavaszi ünnepek újszövetségi beteljesedése a mai napig egyaránt meghatározta a zsidóság történelmi sorsát, valamint a nemzetek történelmi pályafutásának alakulását. A világ más lett, mint előtte – bár napjainkban is erőteljes kísérletek zajlanak, hogy a világ számára feledhetővé tegyék a Názáreti történetét s az egész világmindenségre nézve örökérvényű művét. A bibliai kinyilatkoztatás alapján álló keresztények meggyőződése szerint a globális méretű szekuláris erőfeszítésekre pontosan az őszi ünnepek küszöbön álló beteljesedése fogja mérni a megsemmisítő csapást. Bár a világpolitika napi eseményei ellenkező irányba mutatnak: Izrael – nem lebecsülhető nemzetközi nyomásnak engedve – üdvtörténeti jelentőségű területet, Kelet-Jeruzsálemet készül átadni a palesztinoknak a béke reményében. Ha ebből a politikai szándékból tett lesz, akkor meghiúsulhatnak az őszi zsidó ünnepek beteljesedéséhez feltétlenül szükséges földrajzi és bizonyos szakrális feltételek. (Például az, hogy Jeruzsálem ősi területe Izrael fennhatósága alá kerüljön, vagy a Templom-hegyen Isten Temploma álljon.) Az élesedő világkonfliktusnak már most fő, rejtett spirituális oka az, hogy Istennek a történelem végével kapcsolatos programjával szemben kezd felsorakozni, a nagyhatalmak és az iszlám világ nyomásának betudhatóan, az egész világ. 

A próféták előrejelzése alapján tevékenykedő jövőkutatóknak az isteni és a szekuláris tervek egymással való szembenállása nem okoz meglepetést, sőt, csak alátámasztja a több évezredes múlttal rendelkező próféciák hitelességét, aktualitását, melyek tartalmazzák, hogy az őszi zsidó ünnepek által ábrázolt dolgok a világ nemzeteinek szembenállása ellenére megvalósulnak, s az Egyház és Izrael a nemzetek számára végül is elhozzák az ősi remény beteljesedését, az aranykort. Az első zsidó őszi ünnep ma használatos elnevezése, a rós hasáná, az év feje a zsidó tradícióból származik. 

A Szentírásban ez az ünnep két megnevezéssel fordul elő: zichrón t'ruá, a fúvás emlékezete (3Móz 23:24) és a jóm t'ruá, a fúvás napja (4Móz 29:1). Közismert történelmi tény, hogy a rómaiak által száműzetésbe kényszerített zsidóság számára az ünnep jelentéstartalmát azért kellett megváltoztatni, hogy az igazodjon a diaszpóra-izraeliták megváltozott körülményeihez. A földjétől, Jeruzsálemtől, Templomától és istentiszteletétől megfosztott nép számára az ünnep rituális változása azért volt könnyen elfogadható, mert az ősi kürtzengés ünnepének naptári időzítése egybeesett Izrael polgári újévével. Az i. sz. 70 utáni időszakban a zsidó újév ünnepére került a hangsúly, ezért a mai napig a kürtfúvás ünnepét rós hasánának nevezik.

Az eredeti jelentéstartalomra a szétszóratás korszakában számos tradíció épült. Az ünnep jelentéskörének a kiterjesztésére a Biblia is adott alapot, ugyanis Ezsdrás könyvében szerepel ez a nap mint az áldozatok bemutatásának újrakezdése a babilóni fogság után. Nehémiás pedig könyvében a kürtfúvás napját úgy említi, mint a fogságból hazatért zsidóság szellemi ébredésének nagy jelentőségű időpontját, amikor is Ezsdrás egész napon át felolvasta és magyarázta a Tórát.

Servicii de webdesign si print design+marketing online

A rós hasáná tradicionális rituáléjának, az elvetési ceremóniának („taslich”) fő erkölcsi, szellemi célja az, hogy Izrael fiai visszatérjenek Istenhez, megbánják, elhagyják bűneiket, hogy a Mindenható, aki ez időben az emberek elmúlt évi cselekedeteit megvizsgálja, mentesítse őket az ítélet alól, és az Élet Könyvébe írja be a nevüket. Rós hasánától kezdve tíz napig, jóm kippurig, Isten – e feltételezés szerint – egy utolsó esélyt ad a zsidóknak, hogy az Ítélet Könyve helyett az Élet Könyvébe legyen beírva a nevük. A bűnbánati könyörgések, a megtérő imák egyik szellemi célja az is, hogy Isten elhallgattassa a Sátánt, aki ezen a napon az Ítélet Könyvének megnyitása alkalmából megjelenik Isten előtt, hogy Izraelt bevádolja. Jóm kippurkor azután Isten az Élet Könyvébe beírt nevekre ráhelyezi végső pecsétjét, s az ő számukra egy éven keresztül, a következő jóm kippurig, áldást küld a mennyből, hogy sikeresen boldoguljanak a földön. 

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Az ünnep keresztény értelmezése annak jö­vőre vonatkozó jelentését hangsúlyozza, ugyanis a kürtfúvás ünnepe nem egy megtörtént eseményre emlékeztet, mint például a peszach, hanem a Biblia rituáléja itt a jövőben beteljesedő próféciákat vetít előre, hasonlóan az ezután következő másik két őszi ünnephez. Az alábbiakban összefoglaljuk a kürtfúvás ünnepének prófétai üzenetét. 

1. Ez az egyetlen nagy biblikus ünnep, amely újholdra esik. A hold nagy részét ekkor sötétség rejti el, a földről csak egy kicsi sarló alakú fény látható az égitestből. Az újhold az „Úr napját” jelképezi, amely a próféták szerint a sötétségnek, a homálynak, a borúnak, vagyis Isten haragjának napja, amely nemcsak az Istennek a történelem végével kapcsolatos programját elutasító nemzetekre, vezetőikre, hanem a Messiás szövetségi ajánlatát figyelmen kívül hagyó Izraelre is kiöntetik – hogy ez által belépjen az örök szövetség helyreállításának spirituális, végső fázisába. 

Ámós próféta szerint: „Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az, és nem világosság.” (Ámós 5:18) E szerint a világtörténelem a befejezése előtt rövid időre teljes szellemi, erkölcsi éjszakába zuhan, amikor is a bűn, a rossz, a Gonosz győzelme, diadala tűnik az emberiség eddig is viszontagságos történelmi útját lezáró végzetes erőnek.

Servicii de webdesign si print design+marketing online

János apostol a hatodik pecsét felnyitásánál jegyzi fel, hogy „a nap feketévé lőn, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér” (Jel 6:12). A fejezet utolsó versszakában pedig a következő olvasható: „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6:17)

2. Kürtfúvásnak azért nevezik ezt a napot, mert az ünnep egyik fő eseménye a kürtök és a sófár megfúvása volt. Az Ószövetségben egyszer volt arra példa, hogy személyesen az Úr fújta meg a sófárt. A Sínai-hegyre Izrael Istene a mennyből sófár megfúvása kíséretében szállt le. Tehát amikor Izrael Istene megfújja a sófárt, az a látható világban való megjelenésével áll összefüggésben. 

Zakariás próféta kijelentése szerint a Messiás megjelenését az Úr Isten kürtfúvása is fogja hirdetni: „És megjelen felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak 9:14) Tehát a világ mégsem lesz teljesen és véglegesen a Sátánnak átadva, mert Szabadítója megjelenik, hogy az igazakat megváltsa, Izrael bű­neit eltörölje, és bevezesse őket az örök szövetségbe. 

A kürtfúvás három alapvető célja a következő:

a) Isten összegyűjti az övéit, akik Pál szavai szerint „a Krisztuséi”, vagyis az igaz emberek közösségét. Az apostol szerint az utolsó kürtfúváshoz kapcsolódik az igazak föltámadása, illetve halhatatlanságra, romolhatatlanságra való átváltozásuk, elragadtatásuk a földről (1Kor 15:51–52).

Thesszalonikaiakhoz írt első levelében pedig azt állítja, hogy maga Isten fújja meg a sófárt, amikor az égből leszáll az Úr, hogy a földközeli légtérben találkozzon az igazakkal (1Thess 4:16). Az igazak gyülekezete így megmenekül „amaz eljövendő haragtól” (1Thess 1:10).

b) A kürtfúvás Isten harci riadóját is jelenti. Jézus Krisztus mint a mennyei seregek parancsnoka harcba indul angyalaival és szentjeivel, hogy a Sátánt és birodalmát a földön fölszámolja. 

A történelem végén a Jelenések könyve alapján a csapásoknak, a harag kiöntésének éveiben a népeknek, nemzeteknek még egy utolsó esélyt biztosít Isten, hogy megtérjenek, a jó oldalra álljanak, megmeneküljenek a kárhoztató ítélet alól, és az új világkorszakba beléphessenek, hogy ott boldogan éljenek. Mivel az emberiség jelentős része a harag éveiben is a Sátánnal való közösséget választja, ezért osztozniuk kell abból az isteni ítéletből, amit az Úr mér a Gonoszra és bukott angyalaira. Az Isten országa és a Sátán birodalma közti apokaliptikus háborúnak két szintjét tárja fel a Jelenések könyve: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala, és az ő angyalai” (Jel 12:7); a földön pedig Jézus Krisztus, az ő szentjei és jó angyalok döntik el majd az Antikrisztus és seregei elleni háborút. 

c) Isten utolsó kürtfúvásával bejelenti, hogy küszöbön áll a Messiás második eljövetele a Földre. Karnyújtásnyira van az a nap, amikor királyok Királyaként és urak Uraként való megjelenésével földi uralma kezdetét veszi. Izrael nemzeti szintű megtérése előfeltétele a Messiás visz­szatérésének, mert az Ó- és Újszövetség egy­ségesen tanúsítja, hogy az Úr visszatérésére az után kerülhet sor, amikor Izrael azt mondja:„áldott, aki jő az Úrnak nevében” (Zsolt 118:26, Mt 23:39). Ez pedig azt bizonyítja, hogy Izrael a rós hasáná és a jóm kippur közti időszakban felkészül a Messiás visszatérésére, beírattatik az Élet Könyvébe, áldott, boldog, bibliai nemzetként él örökké, és hűségesen szolgálja az Urat az új világkorszakban. Örök szövetségbe való felvételük a nemzetek maradékát átemeli a halálból az életbe: ekkor teljesedik be Ézsaiás próféta látomása: „…és csinálnak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2:4). Sáná tová! Jó évet!

Forrás: Hetek

Németh Sándor: ÉBRESZTŐ!!!

Nem kell várni 30-40 évet, hogy Európa iszlám kontinens legyen! A kereszténység a legüldözöttebb vallás ma! Népirtás zajlik a keresztények között, a számok ezt mutatják. Feleségemmel beszélgetve erről, nyugtalanná vált a szellemünk, és mély fájdalom jött létre bennünk. NEM ÉRTEM, MIÉRT ALSZANAK A HÍVŐK? NEM ÉRTIK, NEM LÁTJÁK A HELYZETÜKET? Felszólítalak, hogy újítsd meg az Istennel való kapcsolatodat! Imádkozz! Kiálts Istenhez! Isten haragja érzékelhető! Eddig nem vettem komolyan a „négy véres hold” elméletet. De: el kell mondanom, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy van jel benne! Nagy hiba, ha ilyen jelekre nem figyelünk! Idén a negyedik veres hold szeptember 29.-én lesz! Szeptember 13. pedig az elengedés éve fejeződik be Izraelben! Nagy ünnep ez! Napfogyatkozás is lesz azon a napon. Egyértelmű, hogy a világban felgyorsultak az események. Az utolsó három elengedés-esztendő, és az év folyamán történt események:
2001: - Szeptember 11. (WTC lerombolása)
2008: - nagy gazdasági világválság
2015: - Most itt van a menekült-helyzet, az Iráni megállapodás, a melegházasságok engedélyezése, mi jön még??? Az első három azt jelzi, hogy ha ennél rosszabb jön – elindul az apokaliptikus világ.
Ma ilyen idők vannak. Isten népének föl kell készülnie a kemény megpróbáltatásokra. Vége a kényelmes keresztény életnek! Magyarországon, vagy Európában ne gondolja senki, hogy olyan lesz a szeptember, mint volt a július! Visszavonhatatlan változások történnek a jövőben! Nem lehet újabb szakadékokat létrehozni, sőt föl kell számolni a meglévőket. Küzdeni kell a bűn ellen az egyházon, a gyülekezeten, a családon belül, és egyéni szinten is. Különben Isten haragja jön rád. Nem ijesztgetés ez, csak egyet akarok vele elérni: ÉBRESZTŐT! Be kell menni az Úr sátorába, imádkozni kell, sírni kell, könyörögni kell! Nem lehetetlen Európában egy hatalmas kultúraváltás! Helyre kell állítani a szellemi, erkölcsi, igei, doktrinális egységet!

2015. augusztus 15.-Prédikáció részlet

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Derek & Ruth Prince - Az ítélet Isten házán kezdődik

Amerikai keresztényként szembesülnünk kellett egy félelmetes, de tagadhatatlan ténnyel: a mi nemzedékünk 

Számtalan oka van ennek, ami egyetlen egyszerű megállapítással összegezhető: elkövettük azt a bűnt, 

amiért Ézsau is megítéltetett: megvetettük az elsőszülöttségi jogunkat (Zsidó 12,15-17.). Amikor Jézus az Ő

napjáról beszélt, azt mondta, hogy a zsidók ítélete sokkal szigorúbb lesz, mint Szodomáé és Gomorráé, mivel 

ők már sokkal több kijelentést kaptak az igazságról (Máté 11,20-24.). Ugyanez vonatkozik Amerikára ebben 

az évszázadban. Nem volt más nemzet, amelynek ugyanilyen hozzáférhetőséget biztosított volna Isten az Ő

Igéjéhez. A kultúrán, a hagyományokon, a gyülekezeteken és evangélistákon, a rádión és televízión keresztül 

Amerika minden más nemzetet felülhaladó mértékben lett megáldva Isten igazságának megismerhetőségé-

vel. Ennek megfelelően a mi ítéletünk is súlyosabb lesz. 

Sok keresztény még nem ismerte fel, hogy Isten ítélete nem a világi embereken kezdődik, hanem első-

sorban Isten emberein. Péter mondja a keresztényeknek: „Mert itt az (alkalmas) idő (kairosz), hogy Isten 

házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, (akkor vajon) mi lesz a végük azoknak, 

akik Isten örömüzenetének (evangéliumának) nem engedelmeskednek?” 1Pét. 4,17. /Csia Lajos fordítás/ 

Ezek a szavak ugyanígy vonatkoznak a mai amerikai gyülekezetekre is. 

Az összes bűnt, amivel a kortárs egyházat vádolni lehet, elég kettőre fókuszálni: 

az anyagiasság és a megalkuvás. 

A Lukács 17,26-30.-ban Jézus előre megmondta, hogy az ő visszajövetele előtti időszak hasonló lesz 

Nóé és Lót napjaihoz. Nyolc jellegzetes tevékenységet említ: evés, ivás, nősülés, férjhez menés, adás, vétel, 

ültetés, építés. Önmagában semmiféle bűnös dolog nincs ezekben a tevékenységekben. Mi akkor a problé-

ma? Az anyagiasság. Az emberek annyira belemerülnek az anyagias tevékenységeikbe, hogy fogalmuk sincs 

arról, mennyire közeleg az idő, amikor Isten megítéli őket az érzéki, testi életvezetésük miatt. Amikor az 

ítélet eljön, teljesen felkészületlenül éri őket. Rengeteg emberre igaz ez napjainkban is, akik kereszténynek 

állítják magukat. A Jézus visszajövetelét követő ítélet teljesen váratlanul szakadna rájuk. 

Ahogy az anyagiasság, úgy a megalkuvás bűne is gyakran felismerhetetlenül működik. Két évvel ez-
előtt ima közben szellememben egy képet láttam. Egy szokványos gyülekezeti házat, belül székek, a színpad, 

pulpitus, zongora stb. De az egész épületet átjárta valami homály. A tárgyak körvonalait lehetett ugyan érzé-

kelni, de semmi sem volt pontosan meghatározható. Mialatt azon tűnődtem, mit jelképezhet ez a homály, 

Isten egy szót adott nekem: megalkuvás. Az Egyházban az olyan alapvető igazságok, melyekről az Újszövet-
ség világosan beszél, teljesen el lettek homályosítva és így ezek hatástalanná váltak. Az 1Kor. 6,9-10.-ben 

Pál azt írja: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten királyságát. Ne tévelyegjetek! 

Sem (férfi)prostituáltak, sem bálványimádók, sem házasságtörő(férfia)k, sem kiskorúakkal fajtalankodók 

(pedofilok), sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem kapzsi (egyre többet birtokolni vágyó embere)k, sem 

részegesek, sem szidalmazók, sem rablók (zsákmányra ugrók) nem fogják örökölni Isten királyságát.” /D.Zs. 

Mégis a mai egyház tele van olyan emberekkel, akik elkövetik ezeket a bűnöket, de közben teljesen 

közönyösek maradnak. Sőt, némelyikkel még dicsekszenek is. Egy egyháztag homoszexualitás miatt AIDS-
es lett és kórházba került. Már haldoklott, amikor befogadta Jézust. Miután elkezdte olvasni az Újszövetséget 

*(ezek szerint előtte nem is olvasta a Bibliát!?), egy sürgős üzenetet küldött annak az embernek, aki őt Krisz-
tushoz vezette: „Gyere és imádkozzál értem! Meg kell szabadulnom a bűneimtől. Soha nem tudtam, hogy 

bármi rossz is lett volna abban, ahogy eddig éltem.” 

Hét évvel ezelőtt a karácsonyi időszakban Ruth és én lettünk megbízva, hogy szerepeljünk a PTL két 

televíziós műsorában. Mivel mi nem nézünk TV-t, fogalmunk sem volt arról, hogy mit várnak tőlünk. Az 

első óra után csak tíz, a második óra elteltével csak húsz percet kaptam arra, hogy beszélhessek. A műsoridő

legnagyobb részét karácsonyi ajándékok árusítására és pénzadományok gyűjtésére fordították. Ahogy vissza-
emlékszem, egyedül csak Ruth és én voltunk azok, akik említést tettek Jézusról. Nem sokkal ezek után tör-
tént annak az egyházi botránynak a nyilvános leleplezése, ami azóta közismerté vált. 

*Egy évvel korábban (1987-ben) Jim Bakkernek, a PTL hálózat vezetőjének szolgálata is összeomlott, 

amikor nyilvánosságra jutott, hogy szexuális bűnöket és anyagi visszaéléseket követett el. Ezt megelőzően ő

és a felesége sok ezer dollárt költött ruhákra, autókra és ékszerekre – még akkoriban is, amikor az adásokban 

már rendszeresen gyűjtött a csőd szélén álló szolgálatának megmentésére. 1989 végén rábizonyították, hogy 

a szolgálat pénzügyi alapjának megteremtésében és felhasználásában gazdasági bűncselekmények sorozatát 

követte el. Hogyan művelhetett egy Jim Bakker ilyen dolgokat? (Lester Sumrall – Kitörés a függőségekből c. 

könyvből; 1. fejezet – a vágyak szorításában vergődve) 

Bármennyire fájdalmas is volt, hogy nyilvánosan leleplezték egy közismert keresztény vezető pénz-

ügyi és egyéb bűntetteit, számomra személy szerint inkább az volt a sokkoló, hogy emberek tömegeiben egy 

totálisan hamis kép él a kereszténységről. Olyan, amely nem biztosított helyet a kereszt, az alázatosság, a 

szentség és a megszentelt élet számára. Rettenetes dolog felismerni, hogy ezek az emberek be lettek csapva, 

mert csak ilyen módon lett nekik a kereszténység bemutatva! Az örömhír valódi igazságait talán soha nem 

A PTL botrány ma már történelem, de hagyott maga után egy kérdést, amit meg kell válaszolnunk: ez 

egy elszigetelt jelenség volt, vagy pedig egy olyan kórtünet, ami Krisztus Testére, az egész Egyházra kiha-
tással van? Az egyházban maradtak még olyanok, akik őszinte, elkötelezett követői Jézusnak. Ha mi ezek 

közé számláltatunk, mit kíván tőlünk Isten a jelenlegi válságokban? A 2Krón. 7,14.-ben van egy világos 

válasz: „de ha népem, aki nevemet viseli, megalázkodik, imádkozik (könyörög) hozzám, arcomat keresi és 

elhagyja nagyon gonosz útjait: akkor hallani fogom az égből és megbocsátom *(kollektív és egyéni) vétküket 

és meggyógyítom földjüket (országukat).” Ez a kifejezés: „aki nevemet viseli” *(vagy: akik fölött nevem 

trónol)”- az összes keresztényre vonatkozik, akik Jézus nevét veszik magukra. 

2. imádkozás /könyörgés Istenhez, 

3. Isten arcának keresése (a keze helyett!), 

4. gonosz útjaink elhagyása, 

Legalább harminc éve tanítok az Igéről, de csak mostanában szembesültem egy sokkoló felismeréssel. 

Napjainkban Isten emberei nem töltötték be az első feltételt. Igazából és valóságosan soha nem alázták 

meg magukat. A mi büszkeségünk –akár faji, akár vallási – az akadálya az imáinkra adott válaszoknak. 

Saját életemben – Istennel való komoly kapcsolatomon keresztül – tanultam meg, mi a leghatásosabb módja, 

hogy megalázzuk magunkat. Nagyon egyszerű: a bűneink megvallása által lehetséges. Ha valóságosan és 

őszintén valljuk meg bűneinket Istennek, akkor egyszerűen lehetetlen büszkeséggel közeledni hozzá. Továb-
bá megláttam, hogy Isten csak arra kötelezte el magát, hogy csak azokat a bűnöket bocsátja meg, amiket meg 

is vallunk. „Ha vétkeinket megvalljuk, hű és igazságos Ő arra, hogy elengedje azokat, s bennünket minden 

hamisságtól megtisztítson.” 1Ján. 1,9. (Csia Lajos fordítás) A meg nem vallott bűnök, meg nem bocsátott 

bűnök! Így a büszkeség állítja fel az akadályt a bűnbocsánattal szemben. 

A Biblia szerint nem csak Istentől kell bocsánatot kérni a bűnökért, hanem egymástól is. „Valljátok 

meg egymásnak eleséseiteket, s esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos 

ember könyörgésének és az munkában is van.” Jak. 5,16. (Csia Lajos fordítás) A bűnvallás Isten felé a füg-
gőleges irányú büszkeséget rombolja le, embertársaink felé a vízszintes irányú büszkeséget rombolja le. Elég 

nehezen lehet önteltséggel fordulni olyan ember felé, akitől előzőleg már bocsánatot kértünk a személyes 

bűneinkért. Vonatkozik ez a házastársakra is. Akik komolyan bocsánatot kérnek egymástól, azokat a büszke-
ség nem tudja szétválasztani. Hiszem, hogy Isten várja: alázzuk meg magunkat Őelőtte és kérjük bűneink 

bocsánatát Tőle és egymástól is. Csak miután ezt megtettük, akkor kérhetjük Istent, hogy állítson helyre 

minket és országunkat is. De had mondjak egy figyelmeztetést: ne merüljünk bele kóros önmarcangolások-
ba! A Szent Szellem Isten Ujja, megmutatja neked azokat a bűnöket, amiket meg kell vallanod – tévedhetet-
lenül fog olyan bűnöket is a világosságra hozni, amiket még te sem ismertél fel. 

Ez az elemzés az amerikai helyzetről szól, de vonatkozik más országbeli keresztényekre is. Isten segít-
sen mindannyiunknak elfogadni a személyes felelősségünket. 

 (fordította György Ákos)

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Derek Prince Az igazság szelleme

Fordította: Rácz Roland 

Kedves Barátom! 

„És én kérem az Atyát és más segítőt ad nektek, hogy bennetek lakjon mindörökké, az igazság Szellemét, 

akit a világ nem képes befogadni, mert sem nem látja, sem nem ismeri őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok 

lakik, és bennetek marad.” (Jn 14,16-17. angol ford.alapján) 

Amikor Jézus megígérte tanítványainak, hogy az Atyától isteni segítőt kér számukra, Ő ennek a segítőnek 

különleges nevet adott, az igazság Szellemének hívta őt. Ugyanakkor azonban figyelmeztette őket, hogy a 

világ nem lesz képes befogadni ezt a segítőt. 

Miért nem? Ezt a Szentírás két indokkal támasztja alá. Az első, hogy amióta az emberek lázadó módon 

elfordultak Istentől, egyszerűen nem hajlandóak elfogadni azt az igazságot, amely napvilágra hozza 

igazságtalan tetteiket. Ők tehát az igazságot igazságtalansággal, avagy hamissággal nyomják el (Róm 

1,18). 

A második pedig, hogy az Isteni elleni lázadás az emberiséget kiszolgáltatottá tette evilág istenének az 

uralma, vagyis a Sátán előtt, aki az egész világot elhiteti (Jel 12,9). A Sátán elsősorban a hitetést használja 

fel annak érdekében, hogy az emberiséget uralma alatt tartsa. Amint e képességétől megfosztják, már csak 

egy dolgot lesz képes felkínálni: helyet maga mellett az örök tűz tavában! 

A századok folyamán az emberi filozófia soha nem volt képes kielégítően meghatározni az igazság 

fogalmát. A Biblia viszont három választ is kínál. Először is, Jézus kijelentette, hogy Én vagyok az 

igazság. (Jn 14,6). Másodszor, amikor a Megváltó az Atyához imádkozott, így szólt: A te Igéd igazság. (Jn 

14,7) Harmadszor, János apostol írja: A (Szent) Szellem igazság. (1Jn 5,6). 

A szellemi szférában tehát az igazság három koordinátája létezik: Jézus, a Szentírás, és a Szent Szellem. 

Amikor e három együtt van, nem kétséges, hogy eljutottunk az igazsághoz, mégpedig az abszolút 

igazsághoz. Azonban fontos megvizsgálnunk mindhárom koordinátát, mielőtt bármilyen következtetésre 

jutnánk. Minden szellemi témával kapcsolatban fel kell tennünk három kérdést: Valóban Jézust képviseli? 

Összhangban van a Szentírással? Bizonyságot tesz róla a Szent Szellem? 

A történelem során az Egyház számos hibát és hitetést kiküszöbölhetett volna, ha mindig megvizsgálja az 

igazság mindhárom koordinátáját. Nem elég, ha egy tanító Jézusról, mint tökéletes erkölcsi példáról vonzó 

képet fest. Az sem, ha egy pásztor igeversek sortüzét zúdítja gyülekezetére, vagy ha egy evangélista a 

természetfeletti érdekfeszítő bemutatásával kápráztatja el a hallgatóságot. Mielőtt bevennénk azt, amit 

igazságként tálalnak, ügyeljük rá, hogy mindhárom koordináta helyén van-e, vagyis Jézus, a Szentírás és a 

Szent Szellem. 

Az igazság bemutatásakor a Szent Szellemnek különösen az a feladata, hogy bizonyságot tegyen. „A 

Szellem az, aki bizonyságot tesz.” (1Jn 5,6 angol ford. alapján) A Szent Szellem tesz bizonyságot 

Jézusról, mint Isten örökkévaló Fiáról, aki bűneinkért tökéletes áldozatként vérét ontotta a kereszten. 

Charles Wesley szavaival élve: 

A Szellem mindig ezt mondja a vérre: Istentől születtél, testvérem! 

A Szent Szellem szintén bizonyságot tesz az igazságról és a Szentírás hatalmáról, amint arról Pál is írt a 

Tesszalonikiben élőknek: „Hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni 

erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is” (1Tessz 1,5) 

Ananiás és Zafira 

Nem jöhet létre semmiféle kompromisszum a Szent Szellem, aki az igazság Szelleme és a Sátán között, 

aki hazug és a hazugság atyja (Jn 8,44). Ez az ellentét drámaian mutatkozott meg az ősegyházban, amikor 

Ananiás és Zafira hazudtak a gyülekezetnek felajánlott pénzükkel kapcsolatban. Azt állították, hogy 

eladott birtokuk teljes árát beadták, holott annak egy részét visszatartották. Azonban a Péterben lakozó 

igazság Szellemét nem tudták megtéveszteni. Az apostol azzal vádolta Ananiást, hogy nem csupán 

embereknek, hanem magának a Szent Szellemnek hazudott, aki nem más mint a színtiszta igazság 

Szelleme. 

„Mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és 

a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban 

volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallva 

pedig Ananiás e szavakat, lerogyott és meghalt; és mindenkiben nagy félelem támadt, akik ezeket 

hallották.” (Csel 5,3-5) 

Három óra múlva eljött Zafira és megismételte ugyanazt a hazugságot. Férjéhez hasonlóan ő is életével 

fizetett érte. Ananiás és Zafira voltaképpen a képmutatás, vagyis a vallásos tettetés bűnét követték el. Azt 

színlelték, hogy nagylelkűbbek és elszántabbak az Úr iránt, mint amilyenek valójában voltak. Jézus a 

legszigorúbb intéseket erre, a kor vallási vezetőiben is leledző bűnre tartogatta. A Máté 23-ban hétszer 

mondta nekik, hogy Jaj nektek képmutatók! 

Mi a képmutatás? 

Az angol képmutató szó, a hypocrite egyenesen a görög hüpokritesz szóból származik, aminek a jelentése 

színész. A szóban benne van a képmutatás lényege, a vallásos színészkedés. Vallásos körökben 

valószínűleg nincs még egy ilyen gyakori bűn. Sőt, némely vallás egyenesen megköveteli. 

Amikor az emberek bizonyos vallási épülethez közelednek, egész magatartásuk megváltozik. Felhagynak 

a természetes, szabad, nyílt viselkedéssel. Mintha valami láthatalan görcs állna beléjük. Úgy érzik, 

kötelező feltenni a vallásos maszkot. A vallás különféle ágazatai megkövetelhetik e maszk viselését, 

viszont nagyon ritka az olyan vallás, amelyik hagyja, hogy az ember valódi önmaga legyen. 

Amikor a prédikátor elítél bizonyos bűnöket, az ilyen emberek kötelességtudó Ámen! felkiáltással 

reagálnak. Azonban a templomon kívül elkövetik ugyanazokat a bűnöket, méghozzá csipetnyi 

lelkiismeret-furdalás nélkül. Amikor hangosan imádkoznak, hangszínük jellegzetesen elváltozik és 

gyakran külön imaszókincset használnak. Nem jut eszükbe, hogy vajon egy apa mit érezne, ha a gyermeke 

ilyen mesterséges nyelvezettel szólítaná meg, vagy természetellenes viselkedést venne fel a hatás 

kedvéért. 

A Biblia Istenének nincs ideje a képmutatókra. Ez egyértelműen kitűnik Jób történetéből. Jób három 

barátja ontotta magából a vallásos közhelyek tömkelegét. Lényegében azt mondták, hogy Isten mindig 

megáldja az igazakat, akik soha nem szenvednek jogtalanul. Vagy másképpen: Isten mindig elítéli a 

gonoszokat, akik soha nem bővölködnek. A történelmi tények viszont azt mutatják, hogy ez nem igaz, 

hanem vallásos maszlag! Másrészt Jób teljesen őszinte volt. Ő magában úgy nyugtázta, hogy Isten nem 

bánik velem igazságosan. Semmit nem tettem, amivel mindezt kiérdemelhetném. De, még ha meg is öl, 

bízni fogok benne. 

A Jób 42,7-ben Isten értékelte Jóbnak és barátainak magatartását. „Az (Úr) szólt a Témánból való 

Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én 

szolgám, Jób.” Érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy ez a vallásos hozzáállás mennyiben 

különbözik Ananiás és Zafira életet követelő bűnétől? 

Az igazság pillanata 

Dávid király, karrierje egy adott pontján két szörnyű bűnt követett el. Előbb házasságtörést Betsabéval, aki 

szomszédjának, Uriásnak volt a felesége. Majd bűnét elfedezendő, kieszközölte Uriás halálát. 

Dávid nyilvánvalóan azt gondolta, hogy mindezt megengedheti magának. Továbbra is a megszokott 

módon imádta az Urat. Még mindig a királyi palotában élt. Kívülről semmi nem változott meg mígnem 

Isten küldöttje, Nátán próféta szembesítette Dávidot bűnével. Abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, 

Dávidnak döntenie kellett örök élet és halál között. Isten kegyelméből jól reagált. Nem mentegetőzött, 

nem próbálta meg takargatni tettét. Bűnt követtem el ismerte be. (2Sám 12,1-15) 

Később, az 51. zsoltárban Dávid megvallást tett és kegyelemért kiáltott. A hetes és a nyolcas vers is az 

íme szóval kezdődik, ami egy lényeges igazság hirtelen felismerését fejezi ki. Íme, szól a hetes vers, én 

vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. Dávid nem csupán arra döbbent rá, hogy ő

maga micsoda bűnöket követett el, hanem valami olyanra is, amit kizárólag az igazság Szelleme képes 

kijelenteni: Ádám minden egyes leszármazottjában benne lakozik az örökölt bűn borzasztóan gonosz 

ereje. 

Servicii de webdesign si print design+marketing online

A nyolcas versből kiderül, hogy Isten csak minek alapján ad szabadítást a bennünk lakozó bűn erejétől: 

„Íme, te az igazságban gyönyörködsz, amely a benső részekben van” (angol ford.). Dávid még a bűne után 

is a királyi szerepéhez illő viselkedés külső jegyeit mutatta. Azonban ekkor hatalmas szakadék tátongott 

külső magatartása és szívének belső állapota között. Képmutatóvá vált és egy olyan szerepet kezdett 

játszani, ami már nem egyezett azzal, ami a szívében volt. Erre csupán egy gyógymód létezett: őszinte 

megvallás és megtérés teljes szívből. 

Virágvasárnaptól nagypéntekig 

Van egy igazság, ami az egész Bibliát áthatja: Isten soha nem fog kompromisszumot kötni a bűnnel. Ezt 

remekül példázza Jézus életének két napja: virágvasárnap és nagypéntek. 

Virágvasárnap Jézus nemzeti hősként vonult be Jeruzsálembe a galileai Názáretből való prófétaként. (Mt 

21,11). Az egész város szívesen fogadta. Könnyedén félreállíthatta volna ádáz ellenségeit, a vallási 

vezetőket, és megalapíthatta volna királyságát. Az emberek erre vágytak. Ő mégis mást választott. Öt 

nappal később elutasítottan és meztelenül függött a kegyetlen kereszten. Miért? Mert Isten soha nem fog 

kompromisszumot kötni a bűnnel és egyedül Jézus keresztáldozata által lehetett elbánni vele. 

Manapság sok keresztény beszél ébredésről és imádkozik érte. Gyakran figyelmen kívül hagyják azt a 

tényt, hogy van az ébredésnek egy olyan gátja, amit nem lehet megkerülni. Ez pedig a bűn. Amíg a bűnnel 

le nem számolunk, valódi ébredés nem fog bekövetkezni. És a bűnnel egyféleképpen lehet leszámolni: 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Péld 

28,13). 

Őszintén szólva, korunk egyházának több szekciója tele van elfedezett bűnnel. Íme néhány azok közül, 

amelyeket a keresztények gyakran igyekeznek takargatni: 

1. Gyermekek fizikális, érzelmi vagy szexuális molesztálása. 

2. Megszegett házastársi eskük. 

3. Etikátlan pénzkezelés. 

4. A pornográfia szenvedélye. (Elképedve fedeztem fel, hogy ez milyen gyakori a gyülekezeti vezetők 

körében.) 

5. Mohóság fizikai vágyaink túlzott mértékű kielégítése. 

Isten erre két dolgot ajánl. Az egyik a bűn megvallása, a másik annak elhagyása. Általában nem valami 

könnyű megvallani bűneinket. Még sincs más megoldás. „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy 

megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9). Isten azt soha nem ígérte, 

hogy olyan bűnöket megbocsát, amelyeket nem vagyunk hajlandóak megvallani. De a megvallás 

önmagában nem elég. El is kell hagynunk a bűnt. Szilárdan el kell határoznunk, hogy többé nem követjük 

el a már megvallott vétkeinket. Érdemes megfogadnunk azt a fajsúlyos tanácsot, amit Dániel adott 

Nabukodonozor királynak. és vétkeidtől igazság által szabadulj (Dán 4,24). Az igazság és a bűn között 

nincs középút. Minden igazságtalanság bűn. (1Jn 5,17) Amiben nincs igazság, az bűn. 

Nehéz döntés előtt állsz? 

Ha e levél arra késztet, hogy megkérdőjelezz az életedben eddig elfogadott dolgokat, illetve rájöttél, hogy 

bizonyos területeken engedetlen vagy, tárulkozz fel az igazság Szelleme előtt! Ő készen áll, és hajlandó a 

segítségedre lenni. 

Derek Prince