Michael L. Brown - A hiperkegyelemről

A kegyelem bibliai üzenete csodálatos, dicsőséges és életet átformáló. Nem élhetünk a nélkül az életünk egyetlen másodpercében sem. Azonban a kegyelem erőteljes igazságát veszélyes elferdítésekkel összekeverve a kegyelem nevében egy veszélyes tanítást hirdetnek ma mindenfelé. Ezt én “hyper-kegyelemnek” hívom.

A “hyper-kegyelem” tanítás egyik alapvető jellemzője az, hogy miután Jézus vére által megigazultunk, azt követően Isten már nem nézi az ő gyermekinek a bűnét, és minden múltbeli, jelenbeli és jövőbeli bűnünk elfelejtésre került.
Ebből az következik, hogy a Szent Szellem sosem ítéli meg a hívőket bűn tekintetében, hogy a hívőknek sosem kell megvallaniuk a bűneiket Istennek és hogy a hívőknek sosem kell megtérniük a bűneikből, mert Isten tökéletesnek látja őket a saját szemében.
Könnyű belátni, hogy egy ilyen tanítás mennyire veszélyes, különösen egy olyan hívőre nézve, aki a megalkuvás kísértésével néz szembe.

A “hyper-kegyelemről” szóló egyik tanítás ezt írja: “Amikor Isten rám néz, nem Krisztus vérén keresztül tekint rám, hanem egyszerűen tisztának lát engem! Ugyanilyen módon szentnek és megigazultnak is lát minket. Úgy szeret bennünket, amilyennek lát minket!”
Valóban? Állandóan? Isten mindig szereti azt, amit lát, amikor az ő népére tekint?
Igen, szeret bennünket, de mindig szereti azt, amit lát?

Szerette Jézus, amit akkor látott, amikor a Jelenések 2-3-ban lévő hét kis-ázsiai gyülekezet közül ötöt megdorgált? Pál az Úr nevében a galáciabelieknek írt levelében szerette azt, amit látott, hogy kiestek a kegyelemből és visszamentek a törvény alá? Jakab az Úr szolgájaként írva a levelét szintén szerette azt, amit látott, amikor megdorgálta az olvasóit, amiért a “világ barátai” voltak és “házasságtörők”?

Ha az Úr nem nézi a mi bűneinket, akkor Jakab miért írta azt, hogy egy hívő azért volt beteg, mert bűnt követett el, de megvallotta a bűnét egy másik hívőnek és Isten megbocsátott neki és meggyógyította őt (lásd Jakab 5:14-16)? Ha Isten nem nézi a mi bűneinket, akkor miért fenyítette meg az Úr a Korinthusban lévő hívőket a bűneik miatt (lásd 1 Kor. 11:27-32)? (És van egy elgondolkodtató figyelmeztetés az 1 Korinthus 11:32-ben is: “Amikor az Úr megítél bennünket, azzal tanít, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.”)

Ha Jézus nem néz a bűneinkre, miért mondja az Efézusban lévő gyülekezetnek: “Az a panaszom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel. 2:4)? Miért mondja a Sárdisban lévő gyülekezetnek a következőt: “Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel. 3:1-3)
Nem úgy hangzik ez, hogy az Úrnak nem tetszett az, amit Efézusban és Sárdisban látott?
Ha az Úr mindig “szenteknek és igazaknak lát minket” és mindig “szereti azt, amit lát,” akkor miért dorgálta meg a Laodiceában lévő hívőket a következőt mondva nekik: “te vagy a nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen” (Jel. 3:17)? Miért nem mondta, hogy “csodálatosan felöltözöttnek, egészségesnek és gazdagnak látlak benneteket?”

Ha olyan elégedett volt azzal, amit Laodíceában látott, miért fenyegette meg őket azzal, hogy kihányja/kiokádja őket (lásd Jel 3:16)?
Ha a hívőknek szükségük van arra, hogy megtérjenek a bűneikből, miért mondta Jézus: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19)? Nem érdekes, hogy az Úr a Jel. 3.19-ben ugyanazt a görög szót használja mint a János 16:8-ban is, ahol Jézus azt mondja, hogy a Szent Szellem meg fogja ítélni a világot a bűne miatt (ott “megfedd”-nek van fordítva és figyeljük meg, hogy a Jel. 3:22 szerint ezt a Szent Szellem mondja!).

Isten azért fedd meg minket, mert szeret bennünket (nem elítél minket) és ez azért van, mert a bűn olyan ártalmas és ezért arra hív minket, hogy forduljunk el attól. Ez Isten jósága és ez az, amit a kegyelem cselekszik. Pál azt írja a Titus 2:11-12-ben: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”

Mennyire tragikus, hogy Isten emberei összetévesztik az Ő szerető hangját a Sátán elítélő hangjával, és milyen kár, hogy ellene állnak a Szent Szellem megtisztító munkájának azt állítva, hogy nem kell semmit megtisztítani, mert Isten már nem látja a bűneiket.

Megigazultunk Jézus Vére által? Teljes mértékben. Elkülönített bennünket a Maga számára, mint szenteket? Kétség nélkül. Elhívott bennünket, hogy az Ő gyermekei legyünk, az Ő szeretete és kegyelme által? Igen, így van. Pál erről azt Pál írta, hogy ezek a dolgok a következők miatt vannak: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket.” (2 Kor. 7:1).

Milyen csodálatos és magasztos elhívás. Ne engedje senki ellopni ezt tőletek.


Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/38297-confronting-the-error-of-hyper-grace

http://hitrehangolva.blogspot.hu/2014/09/michael-l-brown-hyper-kegyelem.html

Isten 13 tulajdonsága

Orbán Eszter:

-A „Salos Eszré Middot” „Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, elpártolást, vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.” (2 Móz.34,6-7) (Herz fordítás, zsidó Biblia) „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen” (Károli fordítás) Ezekkel a szavakkal nyilatkoztatta ki magát Mózes előtt az Örökkévaló a Sinaj hegyen, amikor elvonult előtte, midőn a két kőtáblába belevéste mindazokat az Igéket, melyek az első táblán szerepeltek, mielőtt Mózes összetörte azokat. Akkor hangzottak el ezek a szavak, mikor Isten megmutatta Mózesnek dicsőségét, és „bemutatkozott” neki, kicsoda Ő? A zsidóság Istennek ezt a 13 megnyilatkozását, tulajdonságát, nem csupán tulajdonságként kezeli. E szavak nem csupán az Örökkévaló részleges jellemzői, hanem maga az Örökkévaló. Minden egyes tulajdonság nem csak minőségi jelző, hanem egyben aktív ige és állapothatározó is. Ezek a kinyilatkoztatások így is jelzik azt, hogy nem lehet csupán emberi jelzőre leredukálni, kicsoda Isten, -bár ezek a megjelölések a mi nyelvhasználatunkban legtöbbször jelzők. Azonban az Ő léte felölel mindent: cselekvést, állapotot, jelzést. Nézzük meg részletesen lebontva ezt a 13 megnevezést, melyet a zsidóság használ Isten meghatározására, kicsoda Ő? Alapként a Herz féle fordítást hozom, mellette pedig a héber megfelelőt, hogy jobban értsük és lássuk a szavak eredetiségét. 1.Örökkévaló: Adonáj.  Vagyis Ő a Végtelen, a Lét, a Volt, Van, Lesz, a behatárolhatatlan. Ezzel máris jelzi, hogy a továbbiakban használt jelzők nem csupán jelzők és nem emberi tulajdonságok. Azt a szellemi állapotot szeretné tükrözni, mely eredendően maga az Örökkévalónak, a Létnek az állapota. 2.Isten: Él.  Itt az Örökkévaló Istenségét definiálja. Ő a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Isten, aki ezt a világot fenntartja és irányítja. Isten Istenségének kiemelésével bizonyítja önmagát azzal, hogy nem létezik más élő és uralkodó Isten, és ezzel a bálványimádás lehetőségét zárja ki. 3. irgalmas: ráchum. A szó további jelentései még: könyörületes, irgalmas, megkönyörül, megszán, megsajnál, felemel, irgalmaz, kedvel, szeret, megszeret, anyaméh. Látjuk tehát, hogy itt nem csupán egy minőségjelző jelenik meg, hanem egy aktív, cselekvő ige. Ezzel a cselekvéssel pedig alátámasztja azt, hogy Ő nem egy mozdulatlan, cselekvésképtelen isten (mint pl. a bálványok), hanem jelenlévő, folyamatosan cselekvő Irgalom. És nem csupán cselekvő, hanem egy állapotot is kifejező szó ez. Anyaméh. Ebben ott van az a körülölelő, betakaró és elrejtő Isten, aki maga a Gondoskodás, az Életet adó erő. 4. kegyelmes: ve-chanun.  Kegyelt, kedvelt, megkegyelmez, kegyelmébe fogad, megáld, megajándékoz. Hasonlóan az előbbi meghatározáshoz, itt is cselekvő igeként jelenik meg az Örökkévaló. Megkegyelmez, kegyelmébe fogad. A körülölelő, elrejtő, betakaró irgalom mellett itt már a befogadást, a beemelést, felemelést láthatjuk. A kegyelem itt már Isten olyan odaadó szeretete, melyben ajándékozni, adni akar. Nem csupán megkönyörül, hanem már ad is. 5.türelmesen elnéző: erech-áppájim. Azaz hosszan tűrő. Szószerint „hosszú arcot” jelent. Ez a hosszúság pedig ismételten Isten végtelenségére, időtlenségére utal. 6.nagy a kegyelemben: ráv cheszed.  Vagyis bőséges a szeretetben, jótéteményben. Ez a szeretet az „ahava” szeretetnek egy cselekvésben megnyilvánuló formája, mely már nem fogalom, hanem jelen levő, élővé váló megnyilvánulás, kinyilatkoztatás. 7.igazságban: emet.  Ami igazság, szilárdság, tartósság, valóság, hűség. Ez az igazság pedig a Létezésnek, az Örökkévaló abszolút létének az Igazsága, megnyilvánulása. Érdekes megfigyelnünk, hogy a Bibliában a továbbiakban a 3.-4. és 6.-7. tulajdonság, tehát az „irgalmas és kegyelmes” illetve a „kegyelmes és igaz” általában mindig együtt, párban járó kifejezés. A magyar nyelvben ugyan nem tűnik fel, de láthatjuk a héberben, hogy a „kegyelmes” kifejezésre mindkét esetben más szót használ. Az első párosításban, „irgalmas és kegyelmes” az irgalom mintegy kiegészítőjeként, párjaként jelenik meg. És ha itt megnézzük az irgalom mélyebb jelentését, az bizony nem más, mint egy tükörmutatás az embernek, a bűnnel való szembesítés. Az irgalom tehát megmutatja számunkra a mi bűnünket, hiányainkat, és ebben a tükörmutatásban máris ott van a kegyelem, a „chanun”, mely a szeretetnek, az „ahavának” a könyörülő, lehajló és felemelő, bekötőző, ápoló megnyilvánulása. A második párosításban, „kegyelmes és igaz”, már a „cheszed” szó szerepel, mely inkább már arra mutat, hogy ez a létező igazság cselekvő, gyakorló igazság. Olyan igazság, mely elválaszthatatlan a kegyelemtől, attól a cheszed-től, mely nem más, mint a cselekvő szeretet. 8.megőrzi a kegyelmet ezredízig: nocér cheszed la-alafim. Azaz megvédi, megmenti, őrként őrködik. A „nocér” igének a főnévi alakja a „necer”, aminek jelentése sarjadék, mag, ág. Úgyis mondhatnánk, sarjadékká, folyamatossá teszi a cheszed-et, a kegyelmét, szeretetét. Gyakoroltatja, működteti a szeretetét, a megnyilvánuló és jelenvaló cheszed-et. Ezredízig….Azaz a végtelenségig. Istennek ez a behatárolhatatlansága az ő jelenvaló cheszed-jének a körülírhatatlansága. Itt van az, hogy már a szellemire az emberi szavak és arányok oly csekéllyé válnak. A 10-es szám mindig az isteni teljességre és tökéletességre utal. Ennek a fokozása és végtelenségbe mutatása a 100 és az 1000. Ráadásul itt az ezer többes számban van (alafim), azaz több és több ezer…. Sokan úgy értik ezt az Igét, hogy az ezredíziglen az emberekre vonatkozik. Azokra, akik megtartják Isten törvényeit. Azonban Isten itt Önmagát mutatja be és Önmagára vonatkoztatja az ezredízt. Ő az, aki a végtelenségben változatlan, azaz folyamatosan cheszed-et gyakorol… 9.megbocsátja a bűnt: noszé avon.  „Nasze”, vagyis elveszi, elengedi a bűnt. Az „avon” pedig vétek, vétség, bűn, szerencsétlenség, nyomorúság, szenvedés. „Az „avon” az a fajta bűn, melyet az ember adottságai és rossz hajlama folytán követ el.”-írja ezt a zsidó kommentár. Vagyis az „avon” nem más, mint az eredendő bűn, melynek átka és következménye a további rossz cselekedet, a bűnök különböző meghatározása. Az „avon” elvétele és megszüntetése tehát nem más, mint az ember nyomorúságának és szerencsétlenségének az elvétele. Már itt megjelenik az Örökkévalónak az az „arca”, hogy visszaállítsa az ember életébe az eredeti, Éden-kerti állapotot, a bűn nélküliség állapotát, melyben az ember megélheti a Teremtőjével való eredeti, tiszta kapcsolatát. A törvényadással itt Isten jelzi az emberiség felé, hogy szeretné be- és visszaemelni abba az állapotba, melyben találkozhat Vele… 10.elpártolást: pesa.  Hűtlenség, gonosz tett, bűn. Szándékos eltérés a jótól. A „pesa” tehát az a bűn, mely egy tudatos szembeszegülés, mondhatjuk azt is, lázadás. Az „avon” következménye a „pesa”, mely már a világban megjelenő cselekedeteinkről szól. Azokról a cselekedetről, melyeket szívünk, szellemünk, gondolatunk irányít. A „pesa” az a bűn, melyet már tudatosan követünk el. Tisztában vagyunk vele, hogy a rossz az rossz, és mégis tesszük. Tesszük, mert az „avon” még mindig ural minket. Azonban ha Isten elveszi az „avon”-t, már vele együtt eltűnik a „pesa” is. Azaz megszűnik az „avon”, a bűn uralma életünkben és így eltűnik a következmény, a cselekedetekben megnyílvánuló „pesa” is. 11.vétket: cháttáá.  Bűn, tévedés, eltévedés, hiba, vétek. Olyan hibázások, melyek figyelmetlenségből és tévedésből erednek. Itt már eltévedésről, figyelmetlenségről van szó. Olyan bűnről, mely nem belőlünk, szívünkből, gondolatunkból jön, hanem kívülről ért el, „zavart össze”, lett ránk hatással és eltérített. Ez a bűn a világban levő „avonnak” a ránk rakódása. Az, ami kívülről beszennyez. A külső hatások, a környezet, stb. Nem belőlünk jön, de ránk ragad és elválaszt Istentől. 12.de teljes fölmentést nem ad: ve-nakké ló jenakké.  Talán úgy tudnánk ezt visszaadni: „fölmentve nem ment föl”. Vagyis az ember bűneinek a következményével számolnia kell. A bűnt megbocsátja, elveszi, elengedi, de annak következményeit nem feltétlenül szünteti meg az ember életében. Megszünteti az „avont” és az „avon” látható jelét, a „pesát”, és elveszi a „cháttáát” is, de a következményeket, amik értek a mi ellenszegülésünk, lázadásunk, engedetlenségünk és eltéréseink miatt, azt nem veszi el. Arra emlékeztet. Emlékeztet, hogy nehogy újra bűnbe, „pesába” vagy „cháttáába” essünk, nehogy a szívünk felfuvalkodottá váljon, és nehogy azt képzeljük magunkról, hogy istenek vagyunk. Azaz nehogy úgy járjunk, mint annak idején Ádám és Éva… Ezért van szükség az emlékeztetésre, a következmények megmutatására, hogy lássuk: honnan jöttünk és mivé lettünk, de sose feledjük, hogy Ki vette el tőlünk a bűnt… 13.megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen: pokéd avon avot al-banim ve-al-b’né banim al-silésim ve-al-rivéim. Ellentétben az ezeríziglen tartó kegyelemmel, a „cheszed” gyakorlásával, a bűnről csak harmad- és negyedízig emlékezik meg. „Pokéd”, azaz felkeres, vizsgál, megszámlál, megbüntet, büntetést elrendel a bűn felett. Általában úgy értelmezzük ezt a verset, hogy itt az ún. generációs átkokról van szó. Azokról a bűnökről, melyet apáink, nagyapáink elkövettek, és hordozzuk súlyát. Hordozzuk egészen addig, míg nem találkozunk Istennel, az Ő törvényeivel, megváltásával, kegyelmével. Azonban ha tovább megyünk, itt nem csupán a generációs átkok megszüntetéséről van szó. Nemcsak a mi életünk időzónájáról… A „pokéd” szóban a megvizsgálás, átkutatás, megszámlálás is benne van. Megvizsgálja, megnevesíti, felkeresi a bűnt, hogy megszüntesse, elvegye és végleg kiirtsa, megszüntesse. Ez a harmad és negyedíz nem más, mint az élet beteljesedésének a szimbóluma. A hármasság, mint a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár) jelképe jelenik meg és a négyesség, a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár), és az az életet adó gyújtószikra (nisma), mely beindítja az első hármat. (Erről a gyújtó szikráról, a nismá-ról beszél a Teremtésnél a Biblia, amikor Életet lehelt Isten az emberbe.) Ennek a befejeztével elengedi büntetését, azaz kell számunkra egy időintervallum, amíg a szellemünk, lelkünk, testünk, és az az Élet, mely által létrejöttünk, ki nem cserélődik arra a megtisztított, megszentelt és újjáteremtett szellemre, lélekre és testre, mely már nem a bűn hordozója, hanem az Új Élet képviselője, Isten cheszed-jének látható jele itt a világban… Isten kinyilatkoztatása – személyes életünkben Ahogy láttuk a fenti felsorolásban, miképpen mutatkozik be Isten Mózes előtt, úgy érvényes ez a mi életünkben is. A felsorolás sorrendisége nem véletlenül az, ami. Amikor személyes életünkben eljutunk arra a pontra, hogy nincs tovább, szembesülünk azzal, milyen tehetetlenek, kicsik, esendők vagyunk-és szembesülünk azzal, hogy milyen hatalmas, ésszel felfoghatatlan, behatárolhatatlan erő van felettünk. Valamit megérzünk az Örökkévaló Istenségéből, mely sokszor félelemmel fog el. Megtérésünk pillanatában azzal az Istennel találkozunk, aki „irgalmas és kegyelmes”. Aki szembesít a bűneinkkel, önmagunkkal, de egyből körülölelő szeretetében megérezzük a biztonságot, az otthont. Ebben az időszakban folyamatos szeretetét és közelségét tapasztaljuk meg, hogyan védi az Atya a gyermekét, hogyan öleli magához, szeretgeti, kedveskedik neki, cirógatja. Aztán eljön a következő fázis, újjászületésünk utáni szakasz, amikor megkezdődik a tisztulás, a megtisztítás időszaka. A „keményebb falat” az életünkben, amikor jön a bűnök rendezésének az ideje. Jön az ítélet, jön a szembesítés, jönnek a törvények, hogy elinduljon a megszentelődés folyamata. A körülölelő, szinte ölében hordozó szeretet átalakul egy elindító, útra terelő, tanító, ha kell, feddő, cselekvő szeretetté. Megkezdődik a tanítás, a nevelés. Következik a bűnöktől való szabadulás, a helyreállítás időszaka. Ezalatt az időszak alatt folyamatosan érezzük hozzánk való türelmét, kegyelmét és igazságát. És ahogy egy folyamattá válik az életünkben a megszentelődés, úgy egyre közelebb kerülünk az Örökkévalóhoz. Egyre jobban érezzük az ezredíziglen való hűségét, és érezzük, ahogy harmad- és negyedíziglen való bűneink elhomályosodnak, majd eltűnnek. Kezdünk érettekké válni szellemben, kipróbáltakká, megerősödöttekké. És egyszer csak észrevesszük azt az Újat, melyet Ő teremtett bennünk. Azt az új szellemet, az új szívet, érzéseket, gondolatokat, mely az Ő eredeti terve szerinti. És ekkor kezdjük csak igazán megismerni az Urat…. Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat

Németh Sándor - Ne maradj le az elragadtatásról

- Az utolsó időkben a keresztények számára az egyik legfontosabb dolog a vigyázás és az éberség. A bűn elaltatja az ember szellemét. Azért kell vigyázni, ébernek lenni, mert nem lehet tudni, hogy melyik órában jön el az Úr. Ne okoskodjunk, hogy még nem jön el az Úr. Mivelhogy nem tudjuk az Úr visszajövetelének időpontját, készenlétben kell lenni.
- Azért rejtette el az Úr visszajövetelének az időpontját Isten, mert a ház ura, a Sátán annyira koncentrálna a keresztényekre, hogy nagy károkat szenvednének el. Az Úr ezért meg akarja téveszteni az ellenséget is. Az ellenség így nem tudja megakadályozni a kihívottak elragadtatását.
- Ébernek kell lenni, szellemben kell járni, késznek kell lenni mindenkor, minden órában, percben az Úr eljövetelére!
- Az elragadtatás után Isten bezárja az ajtót. Újra szigorú szeparáció áll be a föld és a menny között, azért, mert átadja Isten a világot a Sátánnak. A világháborúk ahhoz képest amik lesznek, édeni állapotok voltak.
- Lesznek emberek, akik rá fognak jönni, hogy az elragadtatás megtörtént és kétségbeesetten fognak könyörögni Istenhez, hogy vegye fel őket. Szinte már csak mártírként tudnak majd bekerülni a mennybe. A nagy tribulációnak nevezzük ezt a nagy nyomorúságot. Az Úr csak az igaz Egyház előtt nyitja ki a menny kapuját.

Máté 24:42-43. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

forras:hitrehangolva.blogspot.ro

Ruff Tibor - Parafenoménokról 2.

Ruff Tibor - Parafenoménokról 2.

Az ilyen jellegű műsorok iránt nagyon nagy az érdeklődés a nézők számát tekintve is, és a résztvevőket nézve is. Vajon ez mivel magyarázható? Említetted, hogy materialista kultúrában élünk, mégis van egy nagy nyitottság erre. Miért?

Mindig is azon kérdések közé tartozott a természetfeletti, ami az embereket nagyon érdekli. Nem meglepő számomra, hogy ilyen nagy az érdeklődés efelé. Amióta emberiség a földön van, azóta a természetfeletti az embereket nagyon érdekli, és mindig is tömegeket mozgatott meg. Ugyanakkor ez mit sem változtat azon, hogy ez a dolog ugyanolyan erkölcsi szempontból és bibliai szempontból, mint mondjuk a pornográfia. A pornográfia - legalábbis a férfiak körében - óriási tömegeket érint, és függést alakít ki, stb. Ettől még ez nem igazolja ezt a tevékenységet sem. Azt kell mondani, bármilyen meglepő is esetleg az olyan hallgató számára, aki a Bibliát nem ismeri annyira, hogy semmivel nem kevésbé rossz és visszataszító dologról van szó, mert gyakorlatilag az okkultizmus - és ez nem is az én meghatározásom, hanem magának a Bibliának a meghatározása -, egy szellemi-spirituális pornográfia. Maga a Biblia is úgy nevezi, mint szellemi paráznaság, szellemi prostitúció. Tehát semmiben sem különbözik ez attól, elnézést, ha ez bárkit megsért, minthogyha valaki pornófilmeket nézne ugyanebben az időszakban. Sajnos azonban a materialista kultúra és a természetfelettivel kapcsolatos szélsőséges tudatlanság miatt, amiben az emberek élnek, nem világos számukra az, hogy mit is néznek ők voltaképpen. Éppen a napokban jött ki egy statisztikai felmérés arról, hogy a magyar emberek 60%-a egyáltalán semmit nem olvas. A felnőtt lakosság 25-30%-a funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, ha olvas is, de nem érti, hogy mit olvas. Nyilván hogy ez a Bibliára is vonatkozik. Sőt, még akik olvasnak, azoknak a legnagyobb része a Bibliát nem olvasta, tehát nem lehet meglepődni azon a szélsőséges tudatlanságon és ismerethiányon, ami a természetfelettivel kapcsolatban fennáll. Régen nem így volt. Ókori társadalmakban, archaikus társadalmakban az emberek tudták azt, hogy a természetfeletti az nem játék. Az emberiség bizonyos dolgokról már tudja, hogy ezek nem játékok. Erről úgy tűnik, hogy a magyar lakosság még nem tudja, hogy ez nem játék, de előbb-utóbb sajnos ezt saját bőrén fogja megtapasztalni. Bízzunk abban, hogy talán az elkövetkezendő években, évtizedekben valamiképpen létrejön egy olyan szellemi-spirituális műveltség Magyarországon, hogy nagyobb tömegekben is tudatosul az, hogy ami most zajlik, amit most néznek, amiben részt vesznek, tulajdonképpen egy szellemi prostitúció.

A sok érdeklődővel vajon megegyező számban is hisznek ebben a dologban? Vagy ebben az esetben ez nem is lényeges, hogy hiszi vagy nem hiszi?

Az okkultizmusnál általános törvényszerűség, hogy nem okvetlen követel meg hitet. Éppen ez, illetve ez is benne az egyik csalás, hiszen az Istennel való kapcsolat például hit nélkül elképzelhetetlen és lehetetlen. És éppen ezért a természetfelettiben való legális, törvényes mozgás csak Isten igéje alapján, Isten törvénye alapján, Isten szelleme által és hit által lehetséges. Az okkultizmus egy törvénytelen tevékenység a természetfelettiben, és éppen ezért nem követel meg hitet, hanem a puszta érdeklődésen keresztül is már olyan befolyást tud gyakorolni az emberek életére, ami abszolút nem kívánatos.

Milyen ilyen konkrét hatást tudnál említeni?

A mózesi törvény nagyon sokat beszél arról például, hogy ne is tudakozódjál afelől, hogy azok az idegen népek hogyan tisztelik és szolgálják az ő isteneiket, mert akkor el fog csábítani téged. Már az érdeklődést - a tudakozódás azt jelenti -, már a puszta érdeklődést is tiltja a Biblia. Mert azt mondja, hogy már a puszta érdeklődésen keresztül az ember a hatása alá kerül, ez már a gondolkodásmódját rossz irányba befolyásolja. Csak egy konkrét példa: valaki nem hisz a horoszkópban, de elolvassa a horoszkópját, ahol azt állítják, hogy az ő személyisége ilyen és ilyen. Utána később, még ha nem is hisz benne, ez belekerül az ő gondolkodásmódjába, és később amikor olyan jelenséggel találkozik, ami igazolja azt, amit ő olvasott, automatikusan úgy fogja érezni, hogy ez igazolja a dolgot, és később úgymond visszamenőleges hitet hoz létre benne, még ha akkor nem is hitte el amikor olvasta, és utána sorsalakító erővé is válik. Ez a probléma. Konkrétan ismerek olyan embert, aki egyébként teljesen materialista, nem hisz Istenben sem, viszont valahol azt olvasta, hogy mivel ő a nyilas jegyében született, ezért neki konfrontatív magatartásúnak kell lennie. Mindig harcol, ő mindig szúr, mindig nyilazik úgymond. És konkrétan tudom, hogy ő így viselkedik a kapcsolataiban azért, mert azt gondolja, hogy őneki így kell viselkedni, és emiatt számos kapcsolata felbomlott; feldúlta és szétdúlta azokat pusztán csak azért, mert ő azt gondolja, hogy ő ilyen. Holott ha ő ezt magáról nem gondolná, akkor egy megbocsátó, irgalmas, békességre törekvő ember is lehetne. Tehát a horoszkóp, annak ellenére, hogy ő materialista, ráállította őt egy életpályára és sorspályára. Ott aztán úgy tűnik, mintha visszaigazolná magát. Ezt úgy hívják, hogy önbeteljesítő jóslat. Tulajdonképpen az okkultizmus ilyen önbeteljesítő jóslatokon keresztül működik. Ha az ember szabad akar maradni, akkor távol kell tartania magát minden jövendőmondástól és okkultizmustól, mert mindegyik arról szól, hogy a szabadságától megfosztja őt és képzelt korlátok közé állítja.

Ezek szerint a szabad akarat használatában például a megtérésnek a döntésében is akadályozhatnak ezek az erők? Van-e tapasztalatod arról, hogy például ilyen mélyen okkult tevékenységgel foglalkozók könnyebben, illetve nehezebben térnek-e meg?

Mindenképpen befolyásolja ezt a kérdést, és a Biblia tanítása szerint léteznek szellemi lények, ezen szellemi lények egyik csoportja a démonok. Minden ilyen okkult tevékenység mögött démonok is állnak. Tehát nem csak arról van szó, hogy az illetőnek a gondolkodásmódját, vagy az érzelemvilágát befolyásolják, hanem ezen felül még démonok, gonosz szellemi lények befolyásolása alá is helyezik őt. A démonok pedig nagyon ellenérdekeltek abban, hogy egy ember megtérjen, és ezért minden módon - ha bejutnak egy ember életébe -, akkor a megtérését igyekeznek akadályozni. Egyébként maga az evangélium ad példát erre. Galileában, ahol Jézus szolgált, sokkal erősebb volt az okkultizmus és az idegen istenek kultusza - általában ezek démonikus tevékenységek -, mint Júdeában, Jeruzsálemben, ahol ezektől viszonylag tisztán éltek az emberek. Nagyon érdekes, hogy Galileában óriási tömeg gyűlt Jézus köré, és az embereknek nagyon nagy hitük volt abban, hogy csodák történnek az életükben. Annak ellenére, hogy Jézus több évig tevékenykedett Galileában, az emberek nem tértek meg. És azzal búcsúzott el Jézus Galileától, hogy: jaj neked Korazin, jaj neked Kapernaum, mert ha Szodomában és Gomorában ekkora csodák lettek volna, már rég megtértek volna, ti meg nem tértetek meg. Nagyon érdekes, hogy Júdában és Jeruzsálemben, ahol az okkultizmus sokkal kisebb volt, ott nem fogadták el Jézust elsőre, és a csodáit is rendkívül kritikusan kezelték. Éppen azért, mert attól tartottak, hogy azok okkult jellegűek. Viszont Jézus halála és feltámadása után az ősegyház mégis Jeruzsálemben helyezte el a bázisát és nem Galileában. Amikor Péter, János és Jakab és a többiek elkezdtek prédikálni a Szentlélek kenete alatt, akkor ott tömeges ébredés alakult ki, tömeges megtérések, és tömegesen meg is maradtak az Úrban a júdeaiak. Ma is lehet látni, hogy az okkult kultúrákban nagyon nyitottak az emberek hogy csodák, jelek történjenek, de az erkölcsi értelemben vett megtéréshez mégsem tudják, vagy nagyon nehezen tudják meghozni a döntést. És ha meg is hozzák, nem tudnak megmaradni benne, hanem rendszerint vissza-visszazuhannak a rossz állapotba. Ezzel szemben az okkultizmustól mentesebb kultúrák először sokszor gyanakvással figyelik az evangélium működését, de amikor végül áttör rajtuk, akkor maradandó megtérésekhez vezet. Bízunk abban - én azt gondolom, hogy mindig reménységgel kell magunk elé nézni, akármilyen démonikus erő szabadul is fel most ebben a nyolc hétben (és lehet is érezni, érzékelni erős szellemi terheket) -, hogy az Úr ereje sokkal nagyobb és el fogja ezt söpörni, és át fogja törni, ki fogja tudni hozni ebből az embereket.

Köszönöm szépen a válaszaidat, és bízom benne, hogy sokaknak szemnyitogató volt ez a néhány perces beszélgetés erről a témáról.

Takács Marcsi riportja

http://hitrehangolva.blogspot.ro/

Ruff Tibor - Parafenoménokról 1.

Először is beszéljünk arról, hogy amiket látnak a nézők is, azok trükkök, vagy valóban természetfeletti képességet igénylő produkciók?

Én nem értek ehhez annyira, hogy teljes biztonsággal minden esetben el tudnám dönteni. Azt gondolom, hogy lehet közöttük olyan trükk is, aminek természetes magyarázata van valahol, csak mi nem tudjuk. Viszont hajlok arra, hogy mindenképpen lehet olyan is benne, ami valóban természetfeletti eredetű. Akármelyik is az igazság, mind a két esetben okkult jellegű a tevékenység, mivel, ha valaki természetes trükköket hajt végre, de azt állítja, hogy azok okkult természetűek, akkor valóban azzá is válnak, és azok is - szellemi értelemben, teológiai értelemben, tehát mindenhogyan. Akárhogyan is keveredik ez a két elem, mindenképpen egy okkult tevékenységről van szó.

Látszólag nincsen hasznos célja ezeknek a produkcióknak. Mi van akkor, ha valaki csak szórakozásból nézi ezeket?  Hogyan viszonyul ehhez a Biblia?

Én úgy tudom, hogy Uri Geller nyilatkozott is olyasmit, hogy a legfontosabb számára a szórakoztatás. Bibliai alapon mindenképpen azt lehet mondani, vagy kell mondani, hogy ez egy okkultizmustól átitatott tevékenység, és ezért bárhogy is alakulnak a részletkérdései vagy bármilyen céllal is vannak ezek bemutatva, akár szórakoztató, akár nem szórakoztató, mindenhogyan okkult tevékenység, mindenképpen a természetfelettivel áll kapcsolatban. Már csak azért is, mert kapcsolatba van hozva vele. De valószínűleg ez reális módon is így működik. Az okkult tevékenységet pedig a Biblia mindig, minden körülmények között elítéli.

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Ha elvonatkoztatunk a műsortól, a gyógyító jellegű - tehát pozitív jellegű - okkult tevékenységekről van-e a Bibliának külön álláspontja?

A Biblia okkultizmusnak nevez minden olyan tevékenységet, ami úgy operál a természetfelettivel, hogy azt nem Jézus nevében, nem a Szentlélek által, és nem az Isten igéjével összhangban teszi. És minden ilyen tevékenységet, tehát ami nem Jézus nevében, nem a Szent Szellem által, és nem az Isten igéjével, a Bibliával összhangban történik, a Biblia okkultizmusnak nevez, azt pedig nagyon súlyos bűnnek tekinti. Teljesen mindegy hogy milyen cél van kitűzve, ahogy a közmondás is mondja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A mágiának éppen ezért több formáját különböztetik meg, és amikor a mágiát úgy végzik, hogy annak elvileg jó célt tulajdonítanak, azt fehérmágiának hívják, de az éppúgy mágia, és a Biblia éppúgy elítéli, mint a kifejezetten gonosz célú mágiát. Tehát nem szentesíti a cél az eszközt ebben az esetben sem, nem beszélve arról, hogy mivel itt mindenképpen démonikus erők működnek, és azok igazából jót nem tudnak csinálni még akkor sem, ha az emberi szándék elvileg jó lenne mögöttük, a végeredmény akkor is káros lesz, és rossz lesz, negatív lesz.

A bibliai csodákat fel lehet osztani valamilyen szempont szerint? Ott csak jó célú csodák vannak?

A bibliai csodák között is vannak úgynevezett ítélő csodák, és vannak a kegyelemnek a csodái. Előfordulnak olyan bibliai csodák, amelyek embereknek a kárára vannak, és mégis Istentől származnak. És vannak természetesen – különösen az Újszövetségi korban ez az általánosabb - olyan csodák, amelyek haszonra vannak, az emberek áldására vannak. De éppen ezért nem ez a fő különbség. Tehát az Istennek a csodatévő ereje is okozhat kárt abban az esetben, amikor büntetni akar, ítélni akar, és mágikus tevékenység is okozhat - legalábbis rövidtávon - jó eredményt. Nem ez a kulcskérdés, hanem az, hogy a mágiának mindig az a lényege, hogy az ember a saját akaratát viszi be a természetfelettibe, és a saját akaratának a szolgálatára akarja rendelni a természetfeletti erőket és lényeket. Az Isten csodái, illetve a biblikus csodák során mindig Isten akarata érvényesül, és az Isten akaratának szolgálnak az emberek. Alapvetően ez a különbség.

Visszatérve arra a momentumra, hogy szórakoztatás céljából van például ez a műsor is, akkor tulajdonképpen nincs is olyan, hogy kizárólag szórakoztatást célzó mágia ezek szerint?

Nem ez a lényeg, hogy milyen célból történik. Sajnos az a probléma, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol az embereknek nincsen ismeretük arról, hogy a természetfeletti hogy működik. Ez egy materialista kultúra. Ha az emberek el is hiszik, hogy van természetfeletti, akkor is azt gondolják, hogy az nekik egy játszótér, ahol ők ellehetnek. Azért gondolkodnak így, mert nincs róla ismeretük. Nincs ismeretük a természetfeletti világ veszélyeiről és előnyeiről sem. Tulajdonképpen egy olyan bugyuta tevékenység, minthogyha a gyerekek az állatkertben bemásznának az oroszlánok kifutójára azzal a céllal, hogy ott homokvárakat építsenek, vagy fogócskázzanak. Ennek viszont az lehet a vége, hogy esetleg az oroszlán megeszi őket. Mivel a természetfeletti világ egy nagyon veszélyes világ.

Takács Marcsi riportja

forrás:http://hitrehangolva.blogspot.ro/