Kyre Eleison

Reggel volt.Kint még félhomály uralkodott,  hűvős ,párás levegő áradt be a félig nyitott ablakon.Lábát kidugta a pokróc  alól, de gyorsan vissza is kapta. Hideg volt. Még egy kicsit élvezte az ágy melegét. A lány egyenletesen szuszogott mellete a falnak fordulva. Erőtt vett magán és óvatósan kicsuszott a pokróc alól.Hamar magára kapkodta a cuccait,mert fázott.
Be csukta az ablakot és jobban  betakarta a lányt. Még mindig nem jött ,hogy elhiggye, hogy vége neki is van egy társa.Évekig élt egyedül.

 Jó volna egy cigi – gondolta, de persze, hogy nem volt.Csikket kotorászott ki a hamutartóból és rágyújtott. Nem volt se pénze,se cigije.Kenyér se volt a házban.  Elindult melózni. Vasárnap reggel volt.

Majdnem senki sem járt még ilyen korán az úton, felugrott a buszra és élvezte az utazást.Rajta kivül talán ketten ültek még a buszon. Ahogy kiért a Panovig , leugrott a buszról és gyalog folytatta útját. Azon gondolkodot, hogy milyen jó lesz kávét inni, ha kiért a piacra. Ahogy szedte a lábát , mindig a földet fürkészve, nagy szerencse érte. Egy ezres hevert a földön. Hamar felkapta és zsebrevágta. Lám-lám, gondolta , milyen jó szokás mindig úgy járni, hogy a földet fürkészi. Sosem nézett az emberek szemébe. Mindg lesütött szemmel járt az úton. Megvan a cigim ára gondolta. Akkoriban nyolcszázért vehetette Snagovot. Nem szerette a Snagovot, de amióta barátnője volt eldöntötte, hogy többet nem sziv kapadohányt. Addig Carpatit meg Marosestit szívott. Büdős, kapadohányt.De szerette, hogy mellbe vágja a füst.

Beért a melóba, a főnök már várta. Kimérték az árut, felírták miből mennyit visz és kimentek a piacra. A főnök elment, magára maradt. Most már ő volt az úr. Jöttek a kliensek, ő vigyorogova, viccelődve szolgálta ki őket. Persze mindegyiket becsapta közben. Kit kicsivel, kit sokkal. Banánt is árult. Azt szerette, mert  sokat lehetett vele keresni. Minen banánra rátett egy őtszázast, ha többet vettek ezrest. Közben magában számolgatta, menyi a csubuk.  Már túl volt a kávézáson is. A harmadik kávét szopogatta, közben kéjesen szivta a Snagovot. Megevett egy banánt , legyen valami a gyomrába. A nap már magasan járt, a kora őszi vasárnap derüs volt és tele volt optimizmussal. Keresztrejtvényezett. Nagyon szerete a keresztrejtvényeket. Sorra fejtette meg őket. Telt az idő, majdnem mindetn eladott amit kihozott, kiszámolta a csubukját is.Jól állunk, gondolta. Van majdnem tizenötezer lej ami az én csubukom.Ebből el leszünk egy darabig.  Megjött a főnök is. Vidám volt mert látta, hogy jól árult.

- Eladtad mind a paradicsomot? - kérdezte csodálkozva. Két láda rothadó félbe levő paradicsomot hoztak ki a reggel.

- El én mindent !- válaszolt büszkén. Rásoztam a mamikra, csináljanak lecsót, magyrázta diadalmasan.

A főnök vigyorgott.Visszaértek az üzlethez, lerakodtak, viszamértek a maradékot és elszámoltak. Persze ő már jóelőre kivette a csubukot, de igy is volt vagy ezer lej pluszba. A fönök naygvonalúan neki adta. Látta, hogy jó kedve van ,így megkockázatta: - Főnök..., kéne egy kis előleg ha lehet....semi pénzünk nincs otthon - mondta. A főnök szerette őket. A lány is nála dolgozott. A bárban.
-Menyi kéne ? kérdezte a fönők, de meg se várta a választ, kiszámolt húszezret.Ennyit tudok adni mondta. 

-Ez bőven elég fönők !-vigyorgott .Köszönöm szépen. Holnap reggel itt vagyok búcsúzott és már az utcán is volt. Vidáman fütyörészve lépegetett az úton.  Magában számolgatott.Van tizenégy a csubuk, húsz a fönőktől, ami majdnem a fél havi fizetésem.Jó napunk volt, könyvelte el. Közbem eljutott egy kisutcában amelynek  a sarkán egy bár ajtó volt tárva nyitva. Bentről nyerőgépek elektronikus gurgulázása hallatszott.Megállt . Ma szerencsés napom van hasított bele a gondolat, akár egy éles balta. Le si szelte az agyának a normálisabb felét. A másik, a nem normális átvette az irányitást, és már néhány perc múlva ott ült a cseresznyés félaru rabló elött vadul püfőlve a gombokat.Két cseresznye,...........trrrrrrrrrrrrr...három citrom, újra trrrrrrrrrrrrrrrrrr, gyültek a kreditek, ami pénzt jelentett.Izzadt izgalommal , üveges szemekkel bámulta a színes kijelzőt, mikőzben egyik vodka a másikat követte. Minden nyerést egy vodkával ünnepelt meg. Elfogyott a cigije, sebaj, kérek egy csomag marlborot, most már megengedhetem, egy vodkát is citrommal, jeget is belé, püff, trrrrrrr, még négy csereszeny,juhé ez az élet! Az órák repültek , húszezernél állt a nyereségjelző. Nagyon boldog volt. Az esze jobbik fele hangosan visitott bensejében .Vedd ki , vedd ki a nyereséget és tünjél innét! A kapzsisága újra győzőtt,nem, még nyerünk!Ma szerencsés napunk van ! – nyomta el a ráció hangját . A gép pörgött, de a cseresznyék mintha megvadultak volna, többet nem akartak olyan szép katonás alakzatokat felvenni, amit a gép pontokal jutalmazott volna.Egyre csak fogyott a megnyert kredit.  Kiverte a hideg verejték és immár izgalmában kérte a vodkákat.

Este fél tíz lehetett, ott állt a bár elött.Volt egy fél csomag Marlboroja, négyszáz leje és a feje enyhén koválygott. Vad gondolatok döngették az agyát. Hülyézte magát ezerrel.legszívesebben falba verte volna a fejét. Úgy érezte magát mind aki elért egy út végére. Egy szakadék szélén állt. Ha most nem állok meg ezen az útón, visszafordithatalan lejtőn indulok el –gondolta. Nagyon szégyelte magát, a lelki ismerete felébredt. A lányra gondolt aki reggel óta várja otthon, se cigi,se kaja se pénz nincs a házban.Engem vár...

Vitték a lábai. Már a főtéren járt. Nem is megyek haza vagy két napig gondolta.Így nem nézhetek a szemébe. Majd megrészegedek jól és legalább a lelkiismeretet belefojtom az alkoholba.Régi jól bevált receptje volt. Ha valamit nagyon elszúrt vagy ivott önkivületig, vagy olvasott mint egy örült, egyik könyvet a másik után, hogy lekösse a figyelmét, ne kelljen arra gondolnia amit tett. Most is ezt a menekülési utat választotta. Ne zavarta, hogy csak egy decirevaló pénze van, tudta, elég megveni az elsőt, a többit majd fizetik acimborák,Sok havere volt, sok embert ismert. Bárki vett neki szivesen egy féldecit, egy sört. Érdekes, ha kenyeret kért volna, azt senki nem vett volna neki. Efféle gondolatok  kavarogtak a fejében, miközben elindult a Konti terasz felé.Tudta vasárnap este biztosan ott lesznek a régi cimborák. A terasz zaja már mesziről hallatszott.Hangos röhögések, párás, söröskancsók, hideg, vizezett sör .Ez volt a Konti terasz. Már látta is a havereket. Nagy asztaltársaság volt összeverődve. Hangosan üdvözölték.  Gyere haver, megyünk bulizni ! kiáltották feléje.

Akkor meglátta a lányokat. Ketten voltak Az egyiket rég ismerte, valamikor barátnője volt.A másik egy román lány volt. Bejártak a törzshelyére néha.Valami hülye szektásoknak gondolta. Állandón Istenről beszéltek.Megtérésről s effélek. Vele is próbáloztak , de ő megmondta nekik. Neki nem kell se pap, se templom, neki egyenes vonala van Istenhez.Csak felnéz az égre és máris tud beszélni Istennel.

Velük kell beszélnem most, hasított bele a gondolat.Valahogy ezt érezte.A lányok tudnak segíteni.Ezt nem tudta, ezt érezte. A ráció hangja persze rögtön megszólalt:-hogy segíthenének ezek?
De azért odament hozzájuk. A cimborák már szedelköztek, indultak bulizni. Ő a lányokkal arébb állt meg.
Integettek a cimborák, gyere ember, megyünk, jó buli lesz, sok a pia!
Ő mosolygott, visszaintet, menjetek, csak útólérlek. A lányokhoz fordult.
Bajba vagyok.-mondta.  Hogy van azzal a ti Istenetekel, mert az enyém nem működik ismerte be őszintén.
-Már megint mit csináltál kérdezte a volt barátnő. Ismerte őt, tudta hogy állandón zürőkbe keveredik.Elmondta töviről hegyire a napját.  Jól esett valakinek a nyakába önteni a bajait.
Tudta, hogy nem segíthetnek, de legalább most egy kicsit rajtuk is van a gondjának súlya.
Meg kell térni jött a rövid ,de kategorikus válasz.
Mi van?-kérdezte, mit kell ?mi az hogy megtérni?
Fordulj Istenhez, hívd segítségül és helyrehozza az életed. –hangzott a válsz.

Agya lázasan dolgozott.Megtérés.Hivőnek állni. Nem szabad se enni ,se inni.Kosztümős bibliás emberek képe lebegett a lelki szemei előtt. Nem tudta mitévő legyen. Valahol ott bent ,érezte, hogy amit a lányok mondanak jó lenne neki, de az esze ellenált. Mindenféle pro és kontra érveket hozott fel magában.
Aztán arra gondolt, mit veszithetek? Én már úgyis annyi marhaságot végigcsináltam hogy az már  legendás. Megettem a gőtéböl fött gulyást,megittam a kékszeszt, leugrottam a gát tetejéről, elmentem egy szál polóban télen Marrsofőig, hazajöttem gyalog részegen , tűző  napon Seuliáról, pörögtek az érvek a fejében, mit veszíithetek ha megteszem amit mondanak ezek a lányok? Legfeljebb ha nem működik ez van,summázta magában.

-Ok! - mondta, hogy kell „megtérni” ?

Mond el velünk ezt az imát  - jött a válasz 
Mi? Hogy? csak ennyi? elmondok egy imát és megvan oldva,elfelejtve minden disznóságom?
Na ne! isten nem lehet ennyire mutuj. Semmi vezeklés, semmi büntetés?
Semmi jött a válasz.Azt megtette helyetted Jézus a kereszten. Csere történik. Te adod a bűneidet, Jézus az igazságát. Ő fizette ki helyetted a cehet.Te csak fogadd el.
Hú ez jó üzlet ha igaz! Csináljuk! 

 Ok,mond utánunk :

-    Menyei Atyám!
-       Menyei Atyám –viszhangozta.
-       Elismerem hogy bünős ember vagyok
-       Elismerem hogy bünős vagyok (de még mennyire, tette hozzá magában)...
-       Elismerem, hogy nem a te akaratod szerint éltem eddig...
-       Elismerem, de mennyire elismerem...
-       Bocsánataok kérek tőled minden bünőmért és vétkemért, mert megbántam azokat...
-       Bocsánatot kérek a büneimért...ismételte....bánom biza, nagyon bánom...(főleg a pénzt)....
-        Elfogadom Jézus Krisztust megváltómnak és szabadítómnak....
-        Elfogadom Jézus Krsiztust.....
-        Behivlak Jézus az életemben, ezútán te légy Úr bennem....
-        Behivlak Jézus......ismételte engedelmesen.....
-        Elfogadom a te helyetesítő áldozatodat....
-        Elfogadom....mondta elcsukló hangon....sírás környékezte......a torka összeszorult, hányingere lett,nagyokat nyelt, de a  szíve elkezdett olvadni,...nem értette mi történik...

-          A Jézus nevében, Ámen! - végződött be az ima, de ekkor már nem bírta. Fojtott férfizokogás tört fell belőle mint egy vulkán és valami kedves melegség áradt szét bensejében, soha nem érzett ilyent.Isten szeretete volt. Érezte, tudta,hogy Isten valóban elfogadta. Csak zokogott, térdre hullva a zőld fűben, miközben a nap vörösen kezdett alábukni a háztetők mögött. Az égen káricsáló csokák húztak el felettük. Nem tudta menyit sírt, a lányok valami imát suttogtak közben mellete, ő meg csak térdelt és életében először úgy érezte, hogy tiszta. Kilépett a világoságba. Minden keserüséget kimostak a könnyek a lelkéből. A kudarcok, a lefojtott szégyen, a megaláztatások, a frusztrációk amelyek kérgessé tették szívét, eltűntek. Élő, hús szíve volt .És tiszta.  A kőszivnek amelynek súlya állandóan  mázsás teherként lapította szét lelkét, nyoma sem volt. Bűnei szertefoszlottak. Lelkiismerete megnyugodott. Megszólalt. Torka kiszáradt, hangja rekedt volt, de határozott.

-          Akkor most már kibékültem a Főnökkel? A Nagyfőnökkel? Beszéhetek vele én is?

-          A lányok bólintottak.Ki.Szólhatsz.

-          Felnézett az égre és ezt mondta:

-         - Istenem! Ha egy olyan emberrel amilyen én vagyok , tudsz még kezdeni valamit, én itt vagyok.A tied vagyok szőröstül bőröstül. Ámen.

A nap már teljesen lebukkot a házak mögött, de hiába jött el az est , az ő szívében  világosság támadt őrökre.Ujjászületett.

                                                                                                                                   
                                                                                                         Szentkirály 2012,Szeptember 10

Servicii de webdesign si print design+marketing online